A dressz már a Celticet idézi

Ám mégsincs vészhelyzet Győrben, sőt, sok csapattal ellentétben bizakodva várhatja a jövőt az, aki az ETO sikereiért szorít. Győrött nincsenek anyagi gondok, senki sem beszél megszűnésről, nadrágszíj-összehúzásról, fúzióról, visszalépésről vagy hasonló, rosszkedvet teremtő kifejezésről. Az ETO biztos lábakon áll, köszönhetően a Quaestor Rt.-nek, na meg annak a Tarsoly Csabának, aki nemcsak ezt a céget, hanem a győri futball-kft.-t is irányítja. De ki is ez az ember, aki tíz éve indította be a Quaestort, akiről ma úgy beszélnek, mint Magyarország száz legsikeresebb üzletemberének egyikéről, s aki dacolva szurkolói tiltakozással, az idény közepén visszavitte Győrbe szakmai igazgatónak azt a Varga Zoltánt, akit korábban a sikertelenség következményeként elüldözött onnan a népharag?

A Barcelona is ellenfél lehet

– Bevallom, azt hittem, hogy valami különleges irodahelyiségbe érkezem, ahol gombnyomásra nyílik ki a bárszekrény, a falakon minimum Salvador Dalí-reprodukciók lesznek. Ehhez képest semmi csinnadratta, és ha nem sértem meg vele, irodája legérdekesebb pontja ez a zöld-fehér csíkos futballmez.
– Nézze csak meg azt a dresszt, az lesz a csapat új szerelése a következő idényben. Éppen úgy néz ki, mint a glasgow-i Celticé. Nekem nagyon tetszik.
– Ha már az UEFA-kupa-döntős skótokat említette, szóljunk egy másik sztárcsapatról: igaz, hogy minden esélyük megvan rá, hogy a Barcelonát fogadják az Intertotó-kupában?
– Ne is mondja, mást sem csinálok Bende Gyöngyivel, a kommunikációs igazgatóval, mint a spanyol bajnokság tabelláját böngészgetem. Tudniillik kaptunk egy levelet az UEFA-tól, amelyben közölték velünk, ha túljutunk az Intertotó-kupa első fordulóján, a második körben a spanyol bajnokság nyolcadik helyezettjével mérkőzünk. Márpedig arra, hogy a Barcelona szerzi meg ezt a pozíciót, minden esély megvan. Óriási lenne Győrbe hozni a katalán együttest, azt a meccset talán még valamelyik kereskedelmi tévé is közvetítené. Nem is beszélve a bevételről és arról az élményről, amit futballistáink szerezhetnének a Nou Campban.
– Viszont egyelőre a ciprusiak ellen készülnek…
– Nem lesz az könnyű meccs, ellenfelünk, az Ethnikosz a hatodik helyen végzett hazája bajnokságában, mi pedig most új csapatot építünk. De ha a Barcelona sem motiválja a csapatunkat, meg is érdemli, ha kiesik.
– Jó, hogy itt a Celticről meg a Barcelonáról beszélgetünk, miközben az ETO igencsak halványan szerepelt a magyar bajnokságban.
– Ebben egyetértünk. Katasztrofálisan produkáltunk, magam sokkal többet vártam, nem elsősorban helyezésben, inkább a mutatott játékban.

Nem fizetnek az ácsorgásért

– Mielőtt szakmai monológba kezdene, mert gondolom, megvan a véleménye erről is, mondja meg: egyáltalán hogy került Győrbe?
– Kétezer őszén megkerestek az akkori vezetők, s azt mondták, nagy bajban vannak, próbáljak meg segíteni, különben a csőd egyszerűen elsodorja az ETO-t. Nem kis dilemma volt ez nekem, mert szimpatizáltam ugyan a győriekkel, ám más a szimpátia és egészen más az üzlet. Elutaztam Győrbe, sőt, meccsről meccsre ott voltam a lelátón, próbáltam tájékozódni, minél több információt szerezni. Nem tagadom, vonzó volt, hogy a csapattal együtt eladásra kínálták a stadiont is.
– Rosszakarói nem is hagyták ki a ziccert. Többen hangsúlyozták, hogy a Quaestort csak a terület érdekelte, nem a futball…
– Nem foglalkoztam soha a pletykákkal. A Quaestor remekül működik, sőt, az egyik legjobb hazai befektetési cégcsoport. Ha most az mondom, nekem volt szükségem egy új kihívásra, azt úgysem hiszi el senki. Pedig ez volt az egyik döntő szempont, amiért belevágtam. Azt is elismerem, a huszonhét hektáros objektum is vonzónak tűnt, úgyhogy cégemmel megvettük a területet s ezzel együtt a futballcsapatot is. Két idény van mögöttem, előbb tizedikek lettünk, most hatodikok, de én mégsem vagyok elégedett, ahogy az imént is említettem.
– Nem bánta meg, hogy belevágott?
– Nem. Egyrészt rengeteg terv van a fejemben, s úgy gondolom, most jöhet el a mi időnk. Másrészt pedig az a huszonhét hektár akár anyagi hasznot is hozhat, tudniillik már kész vannak a tervrajzok: a stadion parkolójának helyén lakásokat, üzleteket építünk majd. Ultramodern látvány lesz, és az ebből befolyó pénz egy részét visszaforgatjuk az együttesbe.
– Még mindig nem értem, mi motiválja önt. Sikeres üzletember, erre olyankor áldoz a futballra évről évre több százmillió forintot, amikor gyakorlatilag becsődölt a labdarúgásunk, amikor már nincsenek nézők, amikor a legtöbb ember legyint a futball szó hallatán.
– Ezzel a futballellenes hangulattal hétről hétre szembesültem Győrött. Pedig ha én nem veszem meg az ETO-t, ma már nem létezne. Persze nem ez a fontos, hanem a tenni akarás, amit nem díjazott Győr lakossága. Ahogy teltek a hetek és a hónapok, egyre kevesebben jártak meccsre. Tudom én, hogy a közönségre nem lehet megsértődni, de az igazi szurkoló akkor is kint van a lelátón, ha kedvenc csapata éppen kínlódik. Egyre inkább az az érzésem, hogy az ETO drukkerei csak a siker időszakában állnak a csapat mellé.
– Szeretném emlékeztetni, hogy alig néhány éve volt olyan idegenbeli meccse a Győrnek, amelyre vonattal, különbuszokkal, autókkal érkeztek a szimpatizánsok, mert akkor remek csapata volt az ETO-nak…
– Emlékszem erre az időszakra, de most más időket élünk. Azt kell elérnünk, hogy a csapatunknak legyen "fílingje”.
– Ön szerint ez nincs meg az ETO-nál?
– Most még nincs. De addig nem hagyom abba, amíg nem lesz. Elindultunk, és én hiszek abban, hogy jó úton járunk. Az a célom, hogy már most a nyártól sikerorientált futballisták szerepeljenek nálunk, ne pedig megélhetési játékosok. A premizálást megváltoztatjuk, aláíráspénzt senki sem kap, és a jövedelmezést úgy állapítjuk meg, hogy akkor keresnek csak jól, ha jól megy, és mindent megtesznek a sikerért. Elegem van abból, hogy súlyos milliókat kereső fiatalemberek ácsorogjanak a pályán azzal a tudattal, a zsebük már tele van, a többi nem számít.
– Gyanítom, ezt korábban is így gondolta, aztán valahogy mégsem ment a csapatnak. Még úgy sem, hogy visszahozta az ETO-hoz a korábban már sikertelenül szerepelt Varga Zoltánt…
– Varga Zoltán első próbálkozása valóban nem volt sikeres, de erről nem elsősorban ő tehet. Túlságosan nagy volt a zűrzavar a futballcégnél, hiányzott a rend és a fegyelem, és a káoszon sem ő, sem én nem tudtunk felülkerekedni. Egy szó, mint száz, Varga nem tudott nyugodt és megfelelő körülmények között dolgozni, ezért mondott fel, amit én elfogadtam.
– Viszont Tamási Zsolttal egészen jól menetelt a csapat, és országos meglepetést keltett, amikor a fiatal szakember mellé – illetve fölé – egyszer csak visszahívta Vargát.
– Tamási Zsoltból én csináltam vezetőedzőt. Ha én nem adom meg neki a lehetőséget, talán még ma is egy a sok testnevelő tanár közül. Elégedett voltam a munkájával, de többet akartam, sokkal többet. Az ő irányításával sem volt csupa móka, kacagás az élet, a szezon vége felé kiestünk a Magyar Kupából, a Zalaegerszeg öt kettőre vert el bennünket, és vereséget szenvedtünk a bajnokságban a Fraditól meg az Újpesttől is. Meg aztán akkor sem volt tele a stadionunk. Persze hogy ezután elgondolkodtam, kell-e Tamási mellé egy rutinos szakmai igazgató. Azért is jutott eszembe, mert Győrben ez a modell korábban már bevált, amikor Bicskei Bertalan vagy éppen Garami József dolgozott ilyen beosztásban. Akkor megkerestem Varga Zoltánt, és azt mondtam, jöjjön vissza. Ô boldogan vállalta a feladatot, és az első közös beszélgetésünk alkalmával Tamási Zsoltról is ugyanezt mondhattam. Szinte repesett az örömtől, hogy együtt dolgozhat Vargával. Aztán nem sokkal később már egészen másként nyilatkozott… De én itt be is fejezném, nem kívánom minősíteni Tamásit sem szakmailag, sem emberileg.

Sokatmondó statisztikák

– Igen ám, de a Győr Varga Zoltán irányításával a rájátszásban egyetlen találkozót sem nyert meg. Így fordulhatott elő, hogy ötszázan ültek a győri stadionban. Most miben bízik, mitől változik meg a helyzet?
– Ahogy utaltam rá, új csapatunk lesz, szűkebb kerettel vágunk neki a bajnokságnak, a játékosok fele huszonhárom év alatti, saját nevelésű fiatal lesz. Persze nem mondunk le a rutinos futballistákról sem. Ezenkívül pedig továbbra is bízom Varga Zoltánban, aki hihetetlenül pontos kórrajzot készített a magyar futballról és természetesen a győri munkásságáról. Legalább negyven oldal, ha elolvasná, bizony meglepődne.
– Ha nem titkos, azért mondjon belőle legalább példaként valami érdekeset.
– Itt van az egyik középpályásunk munkássága. A név nem fontos, olyan labdarúgóról van szó, aki tizenötmillió forintot keresett ebben az évben, és mondom is mindjárt, cserében mit csinált. Tizenkét alkalommal lépett pályára, és enynyi idő alatt összesen huszonnégy párharcot vívott, amikből tízszer került ki győztesen… De folytatom: nyolcvanhárom labdaszerzés írható a neve mellé, ebből harmincnyolcszor sikerült megjátszania a labdát. Tízszer szabálytalankodott, tizenháromszor pedig vele szabálytalankodtak. A tizenkét találkozón négyszázötvenhárom alkalommal passzolt, ebből kétszáznyolcvanegy átadása ment jó helyre. Ötször kísérelt meg szerelni, ebből kettő sikerült neki. Nyolcszor lőtt, s háromszor ment kapura a labda. Hat meccsen egyáltalán nem sikerült szerelnie, és hét találkozón egyszer sem vette célba az ellenfél kapuját. Még egyszer mondom: mindezt tizenkét összecsapáson… Sokatmondó számok, igaz?
– Ez a felmérés hogyan készült, valaki strigulázott?
– Varga Zoltánnak van egy segítője, aki videóra veszi a mérkőzéseket, elemez, kikockáz, úgyhogy minden adat hiteles.
– Sokan támadják Varga Zoltán személye miatt, ám úgy tűnik, ön kitart mellette.
– Természetesen kitartok, mert korrekt, egyenes embernek ismertem meg, aki ugyanolyan fanatikus, megszállott, mint jómagam. Nem mellékesen remek meglátásai vannak, szakmailag felkészült ember. Amíg nem szúrnak hátba, hiszek az emberekben. Vargával képzelem el a jövőt, mert hiszek benne.
– Mire számíthatnak az ETO szurkolói? Milyen lesz a megújult csapat?
– Gondolom, most azt akarja hallani, hogy megcélozzuk a bajnoki címet, mert én minden évben úgy vágok neki, hogy nyerjük meg a bajnokságot, még akkor is, ha ez irreális. Most írja le azt, hogy 2014-ben leszek ötvenesztendős, s addig mindenképpen szeretnék elsőséget ünnepelni az ETO-val.
– Jövőre viszont, ahogy hallani, a Bayern ellen ünnepelheti az ETO centenáriumát.
– Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy terveink szerint 2004. augusztus huszadikán a Bayern ellen játszunk Győrött, de nem ám az ificsapat ellen! Az Audi közbenjárásának köszönhetően a legerősebb összeállítású müncheni alakulat érkezik. Az valóban méltó pillanat lehet a százéves ETO életében. De számomra nemcsak ez a fontos, hanem az, hogy háromszáz kisgyerek futballozik nálunk, közöttük rengeteg a tehetség, a város pedig csak évi egymillió forinttal támogat bennünket…
– Tarsoly úr, megnézhetném azt a papírt, amit a kezében tart? Mi az, hogy Cruyff törvényei?
– Varga Zolitól kaptam, itt van huszonkilenc pontba szedve az egykori holland zseni futballal kapcsolatos gondolatai. Érdemes elolvasni mindenkinek, Varga Zoli gyakorlatilag kívülről fújja. Adok egy példányt, akár az újságjában is lehozhatja…