Tökéletes profizmus a kispadon

Nem az a fontos, hogy ki mondta, hanem az, hogy mit mondott.Az illető úgy fogalmazott, hogy vannak jó edzők a magyar labdarúgásban, de az ő számára csak két szakvezető hiteles minden szempontból: Csank János és Egervári Sándor. Az a két tréner, akinek az eredményességét aligha lehet megkérdőjelezni, ugyanakkor köztudomású róluk, ha kell, akkor a játékosaik tűzbe mennek értük. Egyikük sem arról híres, hogy hangzatos nyilatkozatokat tesz, nincsenek kétségbeesve akkor, ha egy nap esetleg nem keresi őket valamelyik újság, televízió vagy rádió. Engedtessék meg annyi megjegyzés: Csank Jánosnak jómagam is a játékosa voltam, vagyis igazán testközelből tapasztalhattam, hogy a Mester – ahogy magunk között szólítottuk – élete a futball körül forog. Lehetne őt órákon keresztül méltatni, de tudom, ennek aligha örülne. Jobban szereti, ha csend van körülötte, aztán ha valaki a siófoki "csodáról” érdeklődne nála, akkor amolyan "csankjanis” mosoly keretében adná meg a választ.A most véget ért bajnokság kétségkívül szólt a siófoki mesteredzőről is, azonban most elsősorban a bajnokcsapat edzője, Egervári Sándor van fókuszban. Emlékszem arra a négy évvel ezelőtti sajtótájékoztatóra, amikor az akkori klubja vezetői bejelentették, hiába a megnyert bajnoki cím, a lejáró szerződését nem hosszabbítják meg. Dunaújvárosba szerződött, és amellett, hogy újra bajnoki aranyérmet szerzett a csapatával, olyan játékosállományt kovácsolt össze, amelynek a legutolsó cserejátékosa is csak tisztelettel tud beszélni róla. Nemegyszer előfordult, hogy csapata legnagyobb sztárjait bezavarta az edzésről, komoly pénzbüntetéseket osztott ki, ám mégsem lehetett azt hallani, a renitensek távozni akarnak a klubtól, mert úgy érzik, az edző igazságtalanul bánt velük. Azok a labdarúgók megértették azt, hogy a szakember értük, és nem ellenük van, és nem azért büntet, mert az úri kedve úgy kívánja. Persze, a tréner nemcsak Dunaújvárosban találta meg a hangot a labdarúgókkal, és nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy azok a profik, akik korábban megfordultak a keze alatt, a mai napig kikérik a véleményét, ha a futballal kapcsolatos kérdéseikre akarnak választ kapni. Talán az lehet a legnagyobb titka, hogy tudja, a góllövő csatárnak olykor más terhelés kell, mint a "futógép” középpályásnak, és azzal is tisztában van, a futballista lelkét is gondozni kell. Mert ő ezt teszi, és ennek (is) a jutalma a három bajnoki cím – öt év alatt.