A csúnya gól is hasznos

A válaszokat már tudjuk: mindkét első helyre pályázó csapat győzött, így az utolsó fordulóra maradt annak eldöntése, hogy az FTC vagy az MTK Hungária együttesének tagjai vehetik majd át az aranyérmet. Véget ért tehát a Ferencváros április 26-án az Üllői úton lejátszott, Győr elleni mérkőzés 13. percében Tököli Attila találata óta, azaz 445 percen át tartó gólképtelensége, hiszen a Fradi házi gólkirálya ezen az estén kétszer is eredményes volt.
"Nincs különbség egy látványos és egy begyötört gól hatása között – mondta a meccset eldöntő Tököli. – Ha bárhogy átgurul a labda a vonalon, azért ugyanúgy három pontot adnak, mintha öt felső sarkos bombával győztünk volna. Persze, jó dolog szép gólt lőni, de a lényeg a győzelem, ezért bár valóban nem volt nehéz dolgom az első gólnál, annál jobban örültem neki. Lehet, hogy nem volt éppen csodaszép, de fontos volt, ezért voltunk valamennyien boldogok. Amúgy taktikánk része Balog Zoltán hatalmas bedobása, és a Gera Zoltán által továbbfejelt labdát nekem már csak a hálóba kellett továbbítanom, igaz, ott kellett lenni… A másodiknál is szerencsém volt, Gerzson szólója már gólt érdemelt volna, a kipattanóra indultam, és Böjte Attila felszabadító rúgása bepattant rólam. Mondhatnám úgy is, jól zártam a szöget a védő előtt.”
Nem kétséges, a Fradi hőn áhított 28. bajnoki címe szempontjából óriási jelentősége lehet Tököli duplázásának.
"Nehéz eldönteni, hogy ezek voltak-e a legfontosabb góljaim a Fradiban – gondolkodott el a felvetésen a válogatott támadó. – Hiszen az UEFA-kupában, vagy Magyar Kupa-döntőben szerzett gólok is sokat jelentettek a csapatnak, és így nekem is, de mondhatnám az Újpest elleni győztes találatot is. Kiélezett a harc a bajnoki címért, ezért különösen értékes ez a két gól.”
Mindebből persze az is következik, hogy ETO hazai pályán immár több mint fél éve képtelen győzni, és a rájátszásbeli nyeretlenségi sorozata sem ért véget.

Ez utóbbi rossz sorozat lezárására még maradt egy lehetőségük a győrieknek (ehhez a záró körben Siófokon kellene nyerniük), a hazai, szánalmas bukdácsolásukat viszont már csak a jövő évadban feledtethetik. Hogy ez bekövetkezzen, annak érdekében bizony sokat kell majd dolgozniuk a kft. irányítóinak és a szakmai stáb tagjainak, mert akárhogy is szépítjük a dolgot, Győrött jelenleg bizony nincs csapat.
Most nincs, húsz éve viszont…
A mérkőzés szünetében köszöntötték az ETO csapatának tagjait, akik 1982-ben és 1983-ban bajnoki címet szereztek, és akik a mérkőzés után a jelenlegi helyzetről is elmondták véleményüket.
"Először is a kétszeres bajnokcsapat valamennyi tagja nevében köszönetet mondok az ETO jelenlegi tulajdonosának, Tarsoly Csabának, hiszen ez az ünneplés mindannyiunknak nagyon jólesett – mondta Magyar Lajos, a legendás gárda csapatkapitánya. – Kívánjuk, hogy irányítása alatt a húsz évvel ezelőttihez hasonló tudású, közönségvonzó csapat jöjjön össze Győrött. Ami pedig az ETO jelenlegi csapatát illeti, nem hiszem, hogy a maiak csupán ennyit tudnának. Az okokra a szakvezetésnek kell választ adnia.”
Elégedetlen volt Mile Sándor is.
"Amit láttunk, az elkeserítő. Sem játék, sem elképzelés, és ez nemcsak az ETO-ra, hanem a győztes ferencvárosiakra is vonatkozik. Nem lehet csodálkozni azon, hogy nincs közönség, hiszen futball sincs. Ennél már csak jobb jöhet…”
"A látottakról nagyon nehéz bármi jót mondani – mondta Hlagyvik Gábor. – Nincs labdabiztonság, a mai ETO játékából hiányzik az elképzelés, és szembeötlő a gondolkodásban és játékban tapasztalható lassúság. Senki se csodálkozzon azon, hogy ilyen játék láttán egyre apad a nézőszám.”
Hasonló véleményen volt Burcsa Győző is: "A mai labdarúgást nem lehet összehasonlítani a mi időszakunk focijával. Most egészen más a játék, teljesen más közeg veszi körül a labdarúgást és ezt a közönség is érzi. A szombati mérkőzés egyébként egy ideges Győr és egy nyugodtabb Fradi párharcát hozta.”
"Minket nem tudott lázba hozni a találkozó, a meccs nagy részében egymással beszélgettünk – ismerte el Hannich Péter. – Motiváltabb volt a Ferencváros, folyamatosabb volt a játéka, és kétgólos vezetése birtokában vissza is vett a tempóból. Ekkor újfent bebizonyosodott, hogy az ETO vészes gólképtelenségben szenved, hiszen játékosai több ziccerhelyzetet is kihagytak.”
"Sok hiba volt a játékban – tette hozzá Szepessy László. –Mi annak idején huszonnyolcezer néző előtt sokkal jobb hangulatú mérkőzéseket vívtunk.”
"A jobbik csapat nyert – mondta Póczik József. – Az ETO-nál viszont el kell gondolkodni azon, hogy a hosszú hónapok óta tartó nyeretlenségi sorozatnak és gyenge játéknak tulajdonképpen mi az igazi oka.”