Győri emlék: azok a mesés nyolcvanas évek

Hogy mi lehet édesebb az ETO-szurkolók számára a győri keksznél? Mondjuk a következő névsor: Kovács – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Hajszán. Bizonyára hihetetlenül hangzik majd, holott igaz: 1983. június 11-én a Rába stadionjában kifüggesztették, "Minden jegy elkelt!” feliratú táblát. Merthogy a 28 ezer belépő elővételben gazdára talált. A teltházas előadás pedig minden igényt kielégített: a zöld-fehérek lilára verték az Újpestről érkezett Dózsát, a vége úgy lett 6–1, hogy az akkori beszámolók szerint tizenkettőt is rúghattak volna a hazaiak. Miközben a hangszórókból recsegve szólt az "Egy csapat van csak nyugaton” kezdetű nóta, az ETO méltán népszerű játékosai arra konccinthattak, hogy vidéki egylet tagjaiként először tudták egymás után kétszer elhódítani a bajnoki címet. Húsz hosszú esztendő telt el azóta. Az utódok mérkőzésének szünetében a nyolcvanas évek hőseit ünnepelték (mi több, egyesek azt kérték, ugyan a második félidőre maradjanak már a gyepen), a kissé kopaszodó, kissé köpcös zsenik közben boldogan, mosolyogva osztogatták az aláírásokat. Ujjgyakorlat a számukra, mondhatnánk erre. Csupán egyvalaki hiányzott a táncból. A Győrbe valódi futballt varázsoló Mágus. Verebes Józsefet hiába hívták még szombat délelőtt is korábbi tanítványai, a Rába élén öt év alatt két aranyat, két ezüstöt, illetve egy bronzot begyűjtő szakember arra hivatkozva utasította el a meghívást, hogy ez a nap nem róla szól…