A menedzserek azért eljöttek

Valami mintha tényleg elpattant volna a magyar futballban. Mert az már évtizedes problémája a labdarúgásnak, hogy a szórakoztatóipari ágazattá alakult vállalkozás gazdasági alapjai recsegnek, ropognak, a szakmai színvonal hanyatlásáról a nemzetközi mérkőzések eredmény-gyűjteményénél hitelesebb bizonyság nemigen szükségeltetik, és a morális válságjelek meg-megújulása sincs ok-okozati összefüggésben a mobiltelefónia robbanásszerű fejlődésével. Az ugyanis azért nem volt jellemző ez idáig, hogy a futball mifelénk elbukja a televíziós versenyfutást bármely még oly sikeres és kedvelt látványsporttal szemben sem. Márpedig ezen a szombaton a vízilabda kiütötte a labdarúgást a hagyományos sportsávból, a póló BL-döntő értékesebb árucikknek minősíttetett a Szabadság téren, mint a magyar élvonal leggazdagabb hagyományú párharca, az Újpest és a Ferencváros ütközete. Amit ráadásul hirtelen – és valljuk meg, kissé váratlanul – felértékelt a szerdai játéknap, amikor egyik pillanatról a másikra megint nyílttá vált a versenyfutás a bajnoki aranyéremért. Genova tehát manapság piacképesebb a Megyeri útnál – pedig extraklasszisokban akkor sem szűkölködött a magyar póló, amikor még sokkal magasabban volt a honi labdarúgás ázsiója…Most azonban a futballnak kellett igazodnia, így aztán szombaton már a déli órákban rendőrsorfal közepette gurulhattak az autósok a Váci úton észak felé. Sőt, minél közelebb ért az utazó a Megyeri úthoz, annál több útakadállyal, barikáddal találkozhatott. Ez már a modern kor szelleme – manapság, sajnos, békefenntartó erők nélkül elképzelhetetlen a negyedik és a kilencedik kerület randevúja. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy a rendre felügyelők többen lettek volna a jegytulajdonosoknál, de tény, hogy a 13 500 férőhelyes arénában riasztóan sok szektor maradt ezen a délutánon látogató nélkül, ötezer néző sem volt kíváncsi a rangadóra. A vendégmenedzsereknek fenntartott ülések ellenben gazdára találtak. Mint azt az élvonalbeli futballistából lett FIFA-licences ügynök, Vladan Filipovics elmondta, a Genk elnöke, Jos Vaessen, illetve a klub menedzsere, Paul Heylen Dragóner Attila kedvéért szállt repülőre, míg a ciprusi Apollon Limassol képviselői Korolovszky Gáborra voltak kíváncsiak. Azt hallani, Dragóner Attila hétfőn még hivatalos egy egyeztetésre a Ferencváros vezetőihez, ám amennyiben akkor is elmarad a kézfogás, borítékolható, hogy a Fortuna Kölnnél a légióséletet már kipróbáló bekk megint odakint folytatja pályafutását. A genkiek a Siófok elleni vesztes meccsen már szemrevételezték a középhátvédet, s a hírek szerint összességében elégedetten nyugtázták a látottakat, de azért arra is kíváncsiak voltak, miként teljesít a 29 esztendős futballista egy olyan rangadón, amikor komolyabb próbáknak vetik alá a Fradi-védelem szakítószilárdságát. (A helyszínválasztás Dragóner Attila szempontjából lélektanilag annyiban mindenképpen szerencsés volt, hogy a védő találatával nyert legutóbb bajnoki mecscset Újpesten az FTC, mégpedig 2000. november 30-án. Ami a felek e bajnokságbeli három ütközetét illeti, abból a két Üllői útit a Fradi 1–0-ra és 2–1-re hozta, Újpesten ellenben a lilák nyertek 3–0-ra.)"Egy ilyen meccsen nem szükséges semmiféle pluszmotiváció, akkor is nyerni szeretnénk, ha nem lenne már különösebb súlya a bajnoki pontoknak, most viszont egy lendületes hajrával meg persze némi szerencsével akár a nemzetközi porondra is kijuthatunk” – ígért pokoli katlant még a VIP-páholy korlátjának támaszkodva a Fradinak Kovács Zoltán, a lilák gólkirálya, ami persze egyenértékű volt azzal a fogadalommal, hogy a külföldi ügynökök nem hiába repülték át fél Európát, Dragónernek lesz munkája ezen a szombaton. A futballtörténelem 196. Újpest–Ferencváros derbije a vendégek hátvédjénél egy sóhajtásnyival talán csak Sarlós András számára ígért tenyérizzasztóbb perceket. Az 50 esztendősen edzői karrierje csúcsára ért, ma is tűvékony szakember, aki játékosként öt újpesti aranynak volt részese, a Megyeri úti debütáláson vezetőedzőként ugyan már túljutott – méghozzá sikerrel a Győr ellenében –, ám első igazi mestervizsgájának mégiscsak az FTC-vel vívott párharc ígérkezett. "Kiegyeznék azzal, ha megint annyi helyzetünk lenne, mint volt az ETO-meccsen – mondta a mérkőzés előtt a csúcstalálkozót hibátlan mérleggel váró szakember. – Itt ma mindenki tudja, mi a tét, nem kellett előzetesen senkit sem külön feltüzelni. Jó lenne nyerni.” Éppen ez volt persze az óhaja Garami Józsefnek is, aki az 1993 és 1996 közötti időszakban dolgozott a Megyeri úton, és akinek korántsem mellékesen éppen Sarlós András volt az egyik segítő munkatársa abban a három és fél esztendőben. A két szakember a mecscset felvezető sajtótájékoztató végeztével a legnagyobb barátsággal kívánt egymásnak jó munkát, és még arra is volt kedvük, hogy az Újpest FC tulajdonosával, Lukács Ferenccel megvitassák, milyen hajdani csapatképekkel lenne érdemes gazdagítani az Újpesti stadion konferenciatermének fali fotógyűjteményét. Mindeközben a lelátókon az egyébként jól elkülönített két drukkertábor már válogatott sértésekkel illette egymást, és idézhetetlen stílusú mondatokkal megfestett drapériákkal üzengetett egymásnak. Ôk így készültek a rangadóra…