Itt szikrázó párharcok lesznek

A mai Újpest egyik meghatározó játékosa, Kovács Zoltán például Dunai Ede helyén ül. Rá is kérdeztem, tudja-e, hogy ki öltözött itt azelőtt, de nevetve rázza a fejét – és ezzel nincs semmi baj, hiszen a múlt tisztelete nem pusztán emlékben érhető tetten, hanem abban, hogy egy játékos miképpen tud küzdeni a pályán szeretett klubjáért.
S ha már Kovács Zoltán – ő tényleg tud küzdeni.
Éppen ezért arra gondoltam, hogy a lelátóról megnézem a Győr elleni mérkőzést, kíváncsian arra, ő hogyan hangol a Ferencváros elleni szombati rangadóra. Íme, a Megyeri úton népszerű Kokó játéka, számokban is kifejezve.

Labdaérintés (nem rossz átlag): 35
Jó átadás (ez is dicséretes): 26
Rossz átadás (még elmegy…): 9
Helyzetek (ez bizony kevés): 4
(kétszer a kapus mentett, kétszer a kapufa)
Szabálytalanság ellene (nem sok): 4

Természetesen a mérkőzés után újra találkoztunk, és megkértem, hogy az ő szempontjából is fontos pillanatokat elevenítse fel, afféle tanulságként, hiszen szombaton az ETO-nál e pillanatban félelmetesebb csapat, az ősi rivális, a Ferencváros játszik a Megyeri úton.
– Az első félidő elején, egy jó labdaátvétel után tizenhét méterről lőttem, Sebők Zsolt vetődve hárított – elevenítette fel a Győr elleni győztes meccs emlékeit a csatár. – A játékrész hajrájában Rósa Dénestől kaptam egy nagyszerű átadást, kicsit hosszan vettem át, de még becsúszva Horváth Ferenc elé tudtam kanalazni a labdát, csatártársam közelről pedig a kapuba helyezett. Nagyon ritkán adok így gólpasszt, de ebben az esetben nem volt más választásom.
– A második félidő megkezdése után rögtön gólhelyzetbe került, majd volt egy szenzációs átadása is.
– Vanczák Vilmos beadására jókor érkeztem, de sajnos csak a keresztlécet sikerült eltalálnom. Néhány perccel később sarokkal továbbítottam Tokody Tibinek a labdát, a ziccer kimaradt, de azért a támadás mintaszerű volt, olyan, amilyet a Fradi elleni is végigvihetnénk a pályán. Sőt, az ETO ellen a végére is maradt egy nagy lehetőség, Rósa Henrik remek átadását követően a lövésem a kapufát érte kívülről. Nem sok hiányzott a gólhoz…
– Mi a véleménye a csapat szerdai játékáról, mit gondol, ez a teljesítmény elég lehet a Fradi ellen?
– Az ETO ellen tizennyolcszor lőttünk kapura, míg az ellenfelünk csak hatszor, így azt gondolom, hogy a győzelmünk jogosságához nem férhet kétség, és abban is hiszek, hogy hasonlóan jó támadójáték a Ferencváros elleni sikerhez is elegendő lehet.
– Ha most jól játszik, visszakerülhet a válogatottba is.
– Tizenháromszor ölthettem magamra a címeres mezt, nem vagyok babonás, de ennél a számnál megakadtam. Viszont van egy jó tulajdonságom: soha nem adom fel.

A Ferencváros a hazai pályán a Siófok ellen elszenvedett 2–0-s vereségével eggyel több kudarcot (hatot) jegyez, mint a Debrecen, s ebben a különversenyben az MTK-val holtversenyben áll a második helyen, ám a kapott gólok tekintetében még éllovas – miként a tabellán is a legelőkelőbb pozícióban van –, huszonkilenc föllépésen mindössze huszonnégyszer kapituláltak a fővárosi zöld-fehérek. Ez azt jelenti, hogy az FTC meccsenként kevesebb mint egy gólt kap, és ezzel egyedülálló a magyar mezőnyben (a bajnokságban a második helyen álló MTK kapta a második legkevesebb gólt, harminckettőt). Garami József szakmai igazgató tehát alaposan megszervezte a védekezést. Az MTK ellen például Balog Zoltánt szoros emberfogással bízta meg – a játékosnak Illés Bélát kellett szemmel tartania –, míg az Újpest elleni rangadón gyaníthatóan területvédekezéssel igyekszik semlegesítetni a rivális legveszélyesebb játékosait, köztük az újpesti részről általunk is megszólaltatott Kovács Zoltánt.
– Ezúttal valószínűleg egyik újpesti támadó sem kap külön őrzőt, a három vonalban helyezkedő védő feladata lesz Kovács Zoltán és Horváth Ferenc felügyelete – mondta Dragóner Attila, a Ferencváros tizenkilencszeres válogatott játékosa. – Erre az a magyarázat, hogy a két újpesti támadó gólerős, de teljesen más a játékstílusuk.
– Mire számíthatnak a lila-fehér csatárok?
– Arra, hogy nem lesz könnyű eljutniuk a kapunkig. A védvonal három részre osztott, s amikor az egyikünk területére érkezik valamelyik újpesti csatár, akkor szorosan őriznünk kell. Ha mondjuk a jobb oldalon vezet akciót az Újpest, akkor a balhátvéd Balog Zoltán kilép rá, míg mi Dragan Vukmirral feléjük tolódunk. A szélső középpályásoknak pedig fontos feladata lesz az, hogy besegítsenek a védekezésbe. Jól begyakorolva meglehetősen biztonságos ez a szisztéma, ugyanis az esetek többségében egy csatárra két hátvéd jut.
– Az Újpest–Ferencváros mérkőzések hangulata közismert, a védekezés tekintetében várható-e mégis valami szokatlan szombat délután?
– Nem hinném. A Siófok elleni meccs óriási csalódás volt, a vereséggel a saját dolgunkat nehezítettük a bajnoki címért folyó harcban, ráadásul a tavaszszal eddig nem kaptunk ki hazai pályán. Azok után, hogy megszakadt e sorozatunk, szeretnénk egy másikat is lezárni: ebben az évben vendégként még nem hoztuk el a három pontot. Ennek most jött el az ideje.

Amire figyelni kell!

Ehelyütt talán helyesebb lenne, így fogalmazni: akikre figyelni kell! Ismét beindult az újpesti támadósor, Horváth Ferenc és Kovács Zoltán az elmúlt két mérkőzésen együttesen négy gólt szerzett. Érdekesség, hogy Horváth mindegyik találata előtt Kovács volt az előkészítő. A lila-fehérek csatársora bizonyította, hogy nem véletlenül a legeredményesebb duó az országban. Persze a teljesítményük nagyban függ a többiek játékától is, de az utóbbi három találkozón más arcát mutatja az Újpest: a labdarúgók sokkal jobban küzdenek…

Nincs kirobbanó formában mostanság Leandro de Almeida, mégis rendszeresen kezdőként számít rá Garami József szakmai igazgató. A légiós, valamint Lipcsei Péter feladata a csapat irányítása, mozgatása, a pontos összjáték kezdeményezése, ám Leandro – és erre példa a szerdai Siófok elleni találkozó is – körülményes, lassan és pontatlanul futballozik, pedig képességei alapján a legjobbak közé tartozhatna a honi mezőnyben. Újpesten főszerep vár a brazilra, a rangadó hangulata, a nagy tét jó hatással lehet Leandro teljesítményére.