A mérkőzés a Dunaferr és a Békéscsaba labdarúgói számára egyaránt rosszul kezdődött. Hogy miként lehetséges ez?Nos, azt már a kezdő sípszó előtt tudták a pályára lépő futballisták, hogy a közvetlen riválisnak számító Kispest legyőzte a Videoton együttesét, és így a Honvéd elkerült a kieső pozícióból. Ebből kiindulva a mérkőző felek számára csakis a három pont megszerzése jelentette a jó eredményt, és így nem jelentett meglepetést, hogy mindkét együttes támadó szellemben kezdte a mérkőzést.
Egy hatalmas Bita László-bravúr jelentette az első említésre méltó eseményt, majd Buzás Attila szólója jelezte, a pályára lépett futballisták átérzik a 90 perc fontosságát. Ha valamelyik hazai szurkoló az első negyedóra eseményei alapján nem vette volna észre, hogy ez a Békéscsaba már nem ugyanaz, mint amelyiket egy hónappal ezelőtt 3–0-ra győzött le a Dunaferr, az egy perc múlva már szembesülhetett a valósággal, a lila-fehérek megérdemelten jutottak előnyhöz. A gól nem volt meglepetés, mégpedig azért nem, mert az újvárosiak hátsó alakzata és középpályás sora rendkívül pontatlanul játszott, egymást követték a rossz megoldások. A hazai futballisták képtelenek voltak a szélek lezárására – különösen a Dunaferr védelmének a bal oldala bizonyult átjáróháznak… – a tengelyben lévő labdarúgók pedig a labdabiztosság hiányával tűntek ki. Pedig… Olykor elképesztően nagyokat hibázott a Békéscsaba védelme is, ám a tálcán kínált lehetőségekkel Jovan Drobnjak és Lengyel Ferenc sem tudott élni. A játékrész felénél joggal kiabált ébresztőt az egyik hazai szimpatizáns, azonban aligha járt messze az igazságtól az a szakember, aki azonnal kontrázott: "Nem ébresztőt kell kiáltani, ezek a játékosok ennyit tudnak.” Amilyen jól teljesítettek a vendégek az első húsz percben, annyira visszaesett a vendégfutballisták teljesítménye a folytatásra. Ekkor a lila-fehérek már korántsem tudták úgy megbontani a széleken a hazai védelmet, mint tették azt a játékrész első felében, a támadóharmadban és a védővonalban egyaránt több ki nem kényszerített hibát követtek el, és tulajdonképpen csakis annak örülhettek, hogy Vincze Zoltán góljának köszönhetően náluk van az előny. A szünetben Gálhidi György átszervezte a csapatát: Rade Medics a védelem tengelyébe került, a két csabai támadóval, Cseke Lászlóval és Tóth Györggyel így jobbára Pintér Attila és Vaskó József találkozott, míg a lecserélt Klement Balázs helyére Bükszegi Zoltán került a középpályán. Ez a változtatás azt eredményezte, hogy a korábbinál is szellősebb lett a Dunaújváros futballja, és borítékolható volt, hogy a kinyíló hazai védelem mellett újabb lehetőségei lesznek a Békéscsabának a gólszerzésre. Így is lett, hiszen amikor sokadszor választott rossz megoldást a Dunaferr védelme, akkor Kovács Norbert nem tette meg azt a szívességet, hogy elhibázta volna a ziccert. Ezen a meccsen feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy a Dunaferr labdarúgóinak a többsége nem az élvonalba való. Ezek a fiatalok, valamint azok az idősebb profik, akik korábban csak epizódisták voltak az Egervári Sándor vezette Dunaferrben, kaptak az élettől egy lehetőséget – mint tudjuk, az újvárosi klub anyagi helyzete igencsak megrendült a tél folyamán, így szinte valamenynyi piacképes futballista máshová igazolt –, és bár eddig voltak figyelemre méltó eredményei a csapatnak, hosszú távon képtelen jól teljesíteni. Egyre inkább bebizonyosodik az, amit korábban sokan már a tavaszi idény kezdetén is hangoztattak, vagyis, óriási csoda lenne, ha a Dunaferr meghosszabbítaná az élvonalbeli tagságát. E meccs végéig nem lett volna meglepetés, ha – mondjuk – nyolcgólos békéscsabai győzelem születik, a második játékrészben ugyanis már szó szerint is osztálykülönbség volt a két gárda között…
Percről percre
2. perc: Vincze Zoltán indította nagyszerűen Csekét, a vendégek támadója ügyes cselekkel rendesen beültette a hintába Vaskót, és miután a védő verve volt, Cseke ballal tíz méterről kapura csavart, ám Bita óriási bravúrral a keresztléc jobb oldalára tolta a labdát. 3. perc: Buzás saját térfeléről indítva szlalomozott végig a vendégtérfélen, majd 14 méterről a balösszekötő helyéről ballal kapura lőtt, ám úgy tűnt, abban a pillanatban felpattant előtte a labda, amely így a kapu fölött és mellett hagyta el a játékteret. 16. perc: Megszerezte a vezetést a Békéscsaba: Schindler jobbról adta be a labdát, amelyet Vincze Zoltán ballal egy pattanás után a jobb felső sarokba lőtt. 0–1 20. perc: Ezúttal Kovács Norbert adott be a jobb oldalról, a középen érkező Hoffmann kilenc méterről kapura fejelt, de Bita védeni tudta az erejét vesztett labdát. 25. perc: Schindler ártalmatlan szituációban adott haza, Fekete Róbert rengeteg jó megoldást választhatott volna, ehelyett
Fény és árnyék
Noha kellemetlen emlékekkel térhettek vissza a békéscsabai játékosok Dunaújvárosba, ezen a találkozón alaposan boszszút álltak a lila-fehérek a legutóbb 3–0-val ôket helybenhagyó Dunaferr együttesén. Az Elôre fôként a második félidôben több látványos akciót vezetve ilyen arányban is megérdemelten gyôzött a bentmaradásért folyó harcban rendkívül fontos találkozón. Megjegyzendô: a vendégek futballját csupán hat békéscsabai szurkoló látta a helyszínen.
Ne higgyék, hogy pikkelünk Fekete Róbertre, de akárcsak legutóbb, ismét róla kell írnunk ebben a rovatban. A Békéscsaba kapusának ezúttal is volt hajmeresztô megmozdulása: nem tud mit kezdeni a hazaadott labdákkal. A tavasszal több alkalommal is ügyetlenkedett ilyen szituációban. Most a meccs 25. percében a lehetô legtermészetesebb módon passzolt Lengyelhez, csak a vakszerencsén múlott, hogy a Dunaferr nem használta ki az ordító gólhelyzetet.
azonban nemes egyszerűséggel odapasszolta a labdát a tizenhatos vonalán álló Lengyelnek, aki azonnal a jobb helyzetben lévő Drobnjakhoz játszott. A légiós azonban kapkodott, és 14 méterről jobbal, laposan nagy ziccerben lőtte a labdát a jobb kapufa mellé. 40. perc: Tóth György teljesen egyedül törhetett kapura a beragadó Dunaferr-védők mögött, a csereként beállt támadó már bent járt a tizenhatoson, kivárt egy keveset, majd rendkívül gyatrán 12 méterről kapura lőtte a labdát, aemelyet Bita könnyedén hárított. 54. perc: Lengyel szabadrúgásból gurított a mélységből előrelopakodó Medics elé, aki futtából állítás nélkül jobbal, 23 méterről nagy erővel lőtt kapura, a labda azonban nem sokkal elkerülte a bal felső sarkot. 56. perc: Bánföldi jó ütemben szöktette a jobb oldalon felfutó Kovács Norbertet, aki a tizenhatoson belül a jobbösszekötő helyén eltolta a labdát a kapujából kijövő Bita mellett, majd tíz méterről jobbal, laposan az üres kapu közepébe gurított. 0–2 62. perc: Bánföldi középen nagy lendülettel hozta fel a labdát, s mivel senki sem zavarta, mintegy 20 méterről jobbal, laposan megcélozta a kaput, Bita azonban a jobb alsó sarok előtt felszedte a labdát. 68. perc: Vincze Zoltán robogott el a bal oldalon, majd középre lőtte a labdát, úgy tűnt, azt az ötösön belül Bita megszerzi, ám rosszul ért a labdához, az kipattant róla, éppen Tóth György elé, ő pedig jobbal, nyolc méterről a kapu közepébe belsőzött. 0–3 72. perc: Kovács Norbert adott be a jobb oldalról, a hosszú oldalon Miculescu visszafejelte a labdát a középen álló Vincze Zoltánnak, aki ballal, kilenc méterről a bal kapufa mellé lőtt. 78. perc: Bujáki laposan adott középre a bal oldalról, a rövid saroknál álló Miculescu pedig ballal a kapu fölé pörgette a labdát. 80. perc: Vincze Zoltán Megyesihez játszott a bal oldalon, ő laposan középre adott, a jól érkező Tóth György pedig jobbal, laposan, kilenc méterről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 0–4