A kedd máris túl messze volt

Az MTK csapatában három változást történt. A keddi találkozóhoz képest kimaradt az együttesből Goran Jezdimirovics, Daniel Rednic és a kapus Hajdu Attila. Helyettük Valeriu Andronic, Molnár Zoltán, valamint a kapuban Szántai Levente kapott bizonyítási lehetőséget. A másik oldalon Szentes Lázárnak is módosítani kellett eredeti terveit, hiszen az utolsó átmozgató edzésen Éger Lászlónak kifordult a bokája, így nem tudta vállalni a játékot. Az átszervezés végeredménye az lett, hogy a védelemben Máté Péter kapott lehetőséget, és kimaradt a román gólvágó, Marius Sumudica, aki helyett Bernáth Csaba lépett pályára.
Még egy mondatig emlékezzünk meg a keddi találkozóról, hiszen a pályára kifutó hazai labdarúgókat "Szép volt, fiúk!”-rigmussal fogadta a kék-fehér publikum…
Aztán a találkozó úgy kezdődött, ahogy azt a vendéglátók szerették volna, hiszen némi mezőnyfölényt harcolt ki az MTK. Azt nem mondhatjuk, hogy öldöklő volt az iram, de az kétségtelenül többször fordult elő a hazaiakkal, hogy egymáshoz továbbították a labdát, mint a vendégekkel. Azt észrevehettük, hogy Egervári Sándor felhívta a figyelmet játékosainak a védekezés fontosságára, hiszen Komlósi Ádám Sabin Iliét, Horváth Levente pedig Bajzát Pétert követte árnyékként mindenhová. Az MTK egy szem előretolt támadóját, Welton Silvát Máté Péter őrizte, ám nem akadt sok dolga. Aztán a 13. percben Bernáth Csaba óriási hibáját kihasználva szép akció végén Zavadszky Gábor megszerezte a hazaiaknak a vezetést – tegyük hozzá, az öröm azért visszafogott volt, hiszen kedden is az MTK volt előnyben. A gólnál Zavadszky Gábor, Hanák Viktor és a debreceni kapus, Sandro Tomic összecsúszott, és a Debrecen egyese azonnal ápolást kért. A horvát labdarúgó megpróbálta folytatni a játékot, ám erejéből csak öt perc álldogálásra futotta, majd fájdalmas arccal lesántikált a pályáról, és Balogh János állt a helyére.
A gól után sem lett nagyobb az iram, bár a Debrecen próbált aktívabb lenni és mozgatni a széleket. Ez többek között azért nem sikerülhetett, mert a piros-fehérek középpályájának bal oldalán Kiss Zoltán meglehetősen idegenül mozgott, alig-alig tudott hozzátenni valamit a támadásépítéshez. Ezzel szemben az MTK középpályásai sok mozgással igyekeztek megzavarni a vendégeket, több-kevesebb sikerrel. Közeledett az első félidő lefújása, amikor az MTK-tábor tagjai egy bedobásnál hatalmas ünneplésben törtek ki. Na nem annak örültek, hogy jól sikerült a nehéznek nem nevezhető gyakorlat, hanem előbb annak, hogy vezetést szerzett a Siófok a Ferencváros ellen, majd annak, hogy a mérkőzés nem sokkal később a nagy rivális zöld-fehérek kudarcával véget is ért.
A hazai drukkerek optimizmusát növelhette, hogy a Loki nem egyenlített ki szünet előtt, mint tette azt kedden. Enynyivel mindenképpen előrébb lépett a kupaelődöntőhöz képest az MTK.
Aztán a második játékrész ugyanazt a képet mutatta, mint az első, kivéve persze hogy nem volt gól, és helyzet is csak elvétve. Az MTK sokkal többet birtokolta a labdát, mint a Debrecen, sőt a második negvenöt perc első felében talán még fölényben is volt, ám ezzel semmit nem tudott kezdeni. Czvitkovics Péter és Zavadszky Gábor próbálkozott többet, ám az ő hatékonyságukkal is volt némi probléma. Nem sikerültek a beadások, az elfutások, és az átadásokkal is hadilábon álltak a felek. Szentes Lázár a 69. percben mindent elmondott csapata támadójátékáról azzal, hogy mindkét támadóját – Sabin Iliét és Bajzát Pétert – lehívta a pályáról. Ôk semmiféle veszélyt nem jelentettek az MTK kapujára. Ugyanez elmondható a hazai Welton Silváról is, aki eltűnt a vendégvédők között. Forradalmi változás a kettős csere után sem állt be, Sándor Tamás próbálta ugyan irányítani a csapatot, ám mivel keveset mozogtak a társak, munkája inkább fölösleges volt, mint hasznos.
A találkozó lefújása után mindkét csapatnak el kell gondolkodni azon, hogy a keddi, avagy a szombati teljesítménye volt-e véletlen. Az MTK ezúttal nem futballozott szépen, azt sem állíthatjuk, hogy jól, de mindenképpen hatékonyan. A kék-fehérek túltették magukat a katasztrofális kupakudarcon, és ismét nyílttá tették az első helyért folyó harcot. A debreceniek a második félidőben értékelhetetlen produkciót nyújtottak, semmi veszélyt nem jelentettek Szántai Levente kapujára. Az MTK-ban először szereplő kapus élvonalbeli mérkőzésen csaknem egy év kihagyás után lépett újra pályára, de az égvilágon semmi dolga nem volt. A debreceniektől ez a teljesítmény kevés lesz a továbbiakban, főleg akkor, ha komolyan vesszük – és miért ne tennénk? – Sándor Tamás pénteki televíziós nyilatkozatát, amikor bajnoki címről beszélt.

percről percre

7. perc: Bernáth fejelte el a labdát – s ezzel indította Illést, az MTK csapatkapitányát, aki nagyszerű ütemben ugratta ki a jobb oldalon a Hanák mögül kibújó Zavadszkyt, a válogatott középpályás betört a tizenhatoson belülre, ám az egyszer már lerázott Hanáknak hátulról még pontosan annyira sikerült megzavarnia, hogy a kapujából kifutó Tomic elvetődve megkaparinthatta előle a labdát.
13. perc: Bernáth adta el a labdát, majd egyből rá is rontott az azt megszerző Czvitkovicsra, így Illés üresen maradt a bal oldalon, Czvitkovics meg is játszotta a csapatkapitányt, aki az alapvonalig masírozott, majd ballal félmagasan középre passzolt, ahol Zavadszky Hanákot megelőzve, előrevetődve jobbal hat méterről a kapu közepébe pörgetett.
1–0
26. perc: Füzi faultolta Bernáthot a jobb szélen, így Hanák tekerhette középre a labdát szabadrúgásból, Sándor ugrott fel a legmegfelelőbb ütemben, de hét méterről középről a léc fölé bólintott.
37. perc: Molnár lépett Kiss Zoltán sarkára az MTK tizenhatosának bal csücskénél, a sértett nevében Ilie lőhetett szabadrúgást, jobbal váratlanul kapura is csavart, a combmagasságban érkező labda mindenkit meglepett, főként Szántait, ám Szmiljanics kisegítette kapusát, és egy méterre a gólvonaltól az égbe bikázta a kapu bal oldalába tartó labdát.
57. perc: Czvitkovics lőtte át a labdát balról jobbra, Zavadszky a DVSC tizenhatosának jobb sarkából középre cselezte magát, majd ballal a Flavio Pim és Máté között kilépő Illés elé pöckölt, ám az átadás egy gondolatnyival hosszabb volt a kelleténél, így a labda a kivetődő Balogh János zsákmánya lett.
68. perc: Czvitkovics rúghatott szögletet a bal oldalról, tekerésére Welton Silva érkezett és ugrott a legjobb ütemben, kissé balról nyolc méterről csúsztatott is, ám a gólvonalon a bal saroknál strázsáló Bernáth kivágta a labdát.
73. perc: Kiss Zoltán bal oldali szabadrúgása után az MTK védői kifejelték a labdát, amelyet a tizenhatos előterében várakozó Dombi tett maga elé, középre nyesett, a teljesen egyedül hagyott Sándor azonban kilenc méterről Szántai kapuja fölé csúsztatott.
81. perc: Dombi húzott el a jobb oldalon, félmagasan középre adott, Sumudica pedig előrevetődve tíz méterről kapura fejelte a labdát, ám annak hárítása nem okozott gondot a kapu közepén álló Szántainak.
82. perc: Füzi a bal oldalon észrevette, hogy a jobbösszekötő helyén Illés teljesen egyedül sprintel Balogh kapuja felé, tökéletes labdát kanyarított a csapatkapitány elé, aki szép mozdulattal kapásból, 16 méterről jobbal nem sokkal lőtt a bal felső sarok fölé.