Welton Silva bizonyítani akar

– Mindig ilyen határozott?
– Igen, bár tétmérkőzésen hasonló akciót azért nem engednék meg magamnak – mondja a fenti történet főszereplője, a brazil Welton Silva, aki a szombati MTK–Szolnok találkozón (3–0) kiharcolt, majd értékesített egy büntetőt, beállítva ezzel a végeredményt. – Tudja, miért akartam megkaparintani a labdát? Mert dühös voltam magamra, hogy két remek átadást követően sem találtam az ellenfél kapujába, márpedig úgy léptem pályára, hogy ezúttal mindenképpen gólt lövök. Megküzdöttem érte, és le akartam aratni a munkám gyümölcsét. Bár bíztam magamban, a lövés előtt azért elmormoltam egy imát. Nyugodt voltam, abban a pillanatban még az sem érdekelt, milyen a talaj.
– Miért? Milyen volt?
– Hm… Furcsa. Tudja, életemben nem játszottam még földes pályán, szokatlan volt. A labda máshogy pattant, mint a füvön, és a térdeim is érezték, hogy egy új "élménnyel” gazdagodnak.
– Inkább játszott volna homokon?
– De nem cipőben! Mindenesetre ha így is lett volna, nem csodálkoztam volna, Magyarország annyi meglepetéssel szolgált már idáig is.
– Például?
– Földes pálya… Na jó, csak vicceltem.
– Akkor említsen valami mást!
– Cipruson csatlakoztam az MTK-hoz, próbajátékosként, és mivel az edzőnk, Egervári Sándor elégedett volt a teljesítményemmel, a csapattal jöhettem Budapestre. Kiléptem a repülőtérről, és nem akartam hinni a szememnek, a környéken ugyanis mindent hó borított. Addig csak könyvekben vagy képeslapokon láttam havat, így hát megkértem a srácokat, csináljanak néhány fotót, amin én is, meg a nagy fehér lepedő is látszik. Aztán említhetném a magyar nőket is. Gyönyörűek.
– Karikagyűrűt látok az ujján…
– A menyasszonyom még otthon van, remélem, hamarosan ő is utánam jön. De neki ne említse a nőket…
– A futball biztosan nem érinti őt sem kellemetlenül. Milyen csapatokban szerepelt pályafutása során?
– Barzíliában mindössze két csapatban fociztam; a Curitibában és a Guaraniban. Ez utóbbit hagytam ott a francia Le Havre kedvéért, amely akkoriban a második, most viszont az első ligában szerepel. Két csodálatos évet töltöttem a kikötővárosban.
– Aztán egy csúnya felet Tel-Avivban…
– Azért őrzök néhány szép emléket is Izraelről. Azt hiszem, elég, ha Halmai Gábor barátságát említem. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy most itt lehetek. Amikor megérkeztem a Hapoel Tel-Aviv együtteséhez, Gábor volt az első, aki megkérdezte, ki vagyok, honnan jöttem, és így tovább. Ôszinte és barátságos maradt a későbbiekben is, és egy menedzsert megszégyenítő buzgalommal dolgozott azon, hogy az MTK-hoz jöhessek, mert az edzőnkkel, Dror Kashtannal ellentétben ő végig bízott bennem. Én pedig büszke vagyok a véleményére, mert higgye el, a Hapoel jó csapat, amelynek Gabi a tüdeje, a motorja. Ezúton is köszönöm a segítségét, remélem, az ősszel már újra egy csapatban szerepelhetünk: az MTK-ban. Tudok róla, hogy szó van a hazajöveteléről. Igaz, nekem csak nyárig szól a mandátumom, az idény végén újra le kell ülnöm a vezetőkkel megbeszélni: tettem-e annyit a klubért, hogy új szerződést kössünk?
– Hallott valaha ezt megelőzően az MTK-ról?
– Csak Gábortól. Igaz, a magyar futballról sem tudok túl sokat. Az MTK-t szimpatikus klubnak tartom, de ami számomra még fontosabb, hogy az edző, Egervári Sándor bízik bennem. Igyekszem megfelelni, mert azt szeretném, ha a csapattal az ősszel a nemzetközi porondra léphetnénk. Tudja, a Hapoellel az UEFA-kupában indulhattam, eljutottam Leedsbe, ahol pályára is léptem az angol együttes elleni találkozón. Kikaptunk egy nullára, de az eredmény mellett a meccset sem felejtem el soha. Az a célom, hogy az MTK-val is átélhessek olyan meseszerű estéket, mint amilyen az volt.