Ez aztán az igazán kellemes meglepetés!

Igaz, ő a lengyeleknél játszott, aggódnunk mégsem kellett, mert a Cserny és Károlyi révén két triplával nyitó magyar társulat nemhogy jól tartotta magát, hanem többnyire vezetett is az elején. Noha tíz perc elteltével kétpontnyi hátrányban ülhettek le lányaink meghallgatni a Sterbenz, Fűzy edzőkettős kisszünetbeli intelmeit, elégedettek lehettünk a látottakkal, egy baj volt csupán, hogy a hamar nyolc pontig jutó Cserny Réka gyorsan kapott három személyi hibát a játékvezetőktől, és bizony lehet, hogy volt összefüggés a két adat között…

Addigi legjobb dobónkat a második játékrészben mindenesetre óvatosságból pihentette a szövetségi kapitány, és nélküle eleinte igencsak akadozott a gólgyártás. Ezért volt kár az ebben az időszakban elhibázott tiszta, főleg középtávoli dobóhelyzetért, és a hibákat természetesen megbüntették a hazaiak, akik nyolcpontos előnybe kerültek a negyed derekára.

Fiatal együttesünk azonban nem roppant össze a növekvő nyomás alatt, hanem összeszedte magát, és az ellenfél nyomába eredt, s Englert zóna elleni szép hármasával 28-27-nél majdnem utol is érte a nagyon keményen védekező lengyel válogatottat. Ám éppen a keménység volt az, ami - pontosabban aminek hiánya - miatt alulmaradtunk az első félidő hajrájában, mert centereink nem vették fel a versenyt Kobrynékkal, ezért aztán az öszszecsapás felénél minden addiginál nagyobb, hétpontnyi volt a különbség oda.

Persze csoportmérkőzésről lévén szó, ez sem volt éppen tragédia, de amikor a harmadik negyed első öt pontját is a vendéglátók szerezték, Sterbenz Tamás egy időkéréssel riadót fújt. Jó tanácsai lehettek, mert innentől kezdve remek periódus következett magyar szempontból: először is hamarjában hat pontot bevágva a mieink megfelezték a hátrányukat, és bár újabb faultja miatt megint le kellett cserélni a visszatérését követően is ponterős Csernyt, kiválóan sikerült a folytatás is.

Összeszedetten, kulturáltan kosárlabdázott az egyre inkább felzárkózó magyar csapat, és Horváth Zsófia szemfüles duplájával már a 27. percben majdnem beérte riválisát. És ami késett, ezúttal már nem múlott, Károlyi kosara az egyenlítést, Englert két sikeres büntetője pedig már a vezetést hozta meg a harmadik etap végén.

Igazi harakiri volt ezután az utolsó felvonás. Egymásnak estek a csapatok, de csak a másik hibáiból éltek, mert itt is, ott is nagyon idegesek voltak a játékosok, ráadásul már fáradtak is. Az újból elővett lengyel zónavédekezés megzavarta Hagaráékat, el is léptek a hazaiak négy ponttal, ami egy ilyen kosárszegény mérkőzésen tetemesnek is mondható előny, de a bakijaik ellenére nagyon akaró magyar lányok megérezték, hogy nyerhetnek, és éltek is a lehetőséggel! Bár másfél perccel a vége előtt átvették a vezetést, majdnem túlizgulták a végjátékot, aztán Ujhelyi - két kihagyott büntető utáni - két sikeres szabaddobása pontot tett a nagy csata végére.

Ez aztán a kellemes meglepetés! Innentől kezdve teljesen reális az esély arra, hogy a magyar válogatott megnyerje az A-csoportot és továbbjusson a pótselejtező második körébe.

Gondolt valamire a két kihagyott büntetője után, amikor újra dobnia kellett?
Ujhelyi Petra:
- Nem nagyon. Előtte, amikor az elsőt kihagytam, arra, hogy Jézusom, már csak tizenhárom másodperc van hátra, és hogy ez két nagyon fontos dobás, erre én mind a kettőt elrontottam. Utána már csak a nagy számok törvényében bíztam, s meghallottam, amit a kispadról Sterbenz Tamás mondott, hogy csak lazán, és szerencsére sikerült.

Szigethalmi szurkolók
Írhatnánk most arról, hogy mennyire fárasztó volt a szombati egész napos buszozás, meg hogy mennyire nem jött jól, hogy utána - oda-vissza - több mint egy órát kellett még utazni az edzésre, de most hagyjuk a negatívumokat, főleg, hogy összességében nagyon sportszerűek és segítőkészek voltak a lengyelek. Írunk inkább arról, hogy voltak magyarok is a szép kis jaworznói csarnokban, és végig nagyon lelkesen biztatták a szeretetre maximálisan rászolgáló együttest. Szigethalmi hosszútávfutók voltak ők, akik négy nap alatt jutottak el ide, a testvérvárosukba, egy nemzetközi verseny kedvéért, és ha már itt voltak, a kosármeccsre is eljöttek. Szép volt tőlük, ez is, az is!