Sitku szétlőtte a Debrecent

Nem kevés. Sitku találataival alaposan belekezd ugyanis a házigazda. Hogy ezúttal résen van, már két perc elteltével jelzi a Debrecen, amennyiben Horvat és Bukva talál be a messzeségből. Öt perc alatt több minden történik, mint a legutóbbi találkozón. Egy teljes negyed alatt, hogy mást ne mondjunk, a hazai oldalon kettő, a debrecenieknél három tripla jut el a rendeltetési helyére. Sitku továbbra is feltartóztathatatlan, ám öt hajdúsági pont zárja az első felvonást.

Felállt védelemmel szemben kissé ötlettelennek tűnik a Vadkakasok gárdája, míg odaát több sikerrel kecsegtet a kombinatív játék, ezután aligha meglepő, hogy visszaveszi a vezetést az ASE. Sitkutól Smith kezébe kerül a staféta, és a kanadai vállalja is a húzóember szerepét, kilenc egységgel toldja meg az első negyedben elért egyetlen dupláját. A túloldal alighanem úgy van vele, igyekszik kihasználni Monroe hiányát, még akkor is, ha Horváth edző a meccs előtt úgy vélte: "Nem biztos, hogy jó nekünk az amerikai sérülése."

Horvat, a debreceni meccs hőse a második etapra is egy-egy duplát, illetve triplát tartogat, ám ez, valamint a Szendrei harcosságát dicsérő kosarak csak arra elegendők, hogy látótávolságon belül tartsa riválisát a vendég. Nem segíti elő a debreceni felzárkózást, hogy Mészáros továbbra is pompásan őrzi Toyát, aki mind a hét mezőnydobását elszúrja az első félidőben.

No és akkor Sitkuról! Amit bemutat, az valóban maga a csoda. Egy duplával kezdi a sort, majd belefog a triplavetésbe. Egy, kettő, aztán jön a harmadik is. Bámulatos! Nem egész hét perce tart a negyed, amikor egy szemkápráztató Smith, Kiss, Sitku akció végén zsákol a fehérek tizenötöse, tizenöt pontos előnyt kiharcolva ezzel az Atomnak.

Sitku - Debrecen 13-6, így fest a részeredmény. Összeomlóban a Vadkakasok, a bajnoki arany küszöbén az ASE. És hol van még a vége? A fináléhoz továbbra is méltatlan, amit a vendégcsapat nyújt, talán egyedül Szendrei erőfeszítései árulkodnak arról, milyen célokért harcol. Talán nem is annyira meglepő, hogy lankad a figyelem paksi oldalon is, vagyis a gála elmarad. Sitku azért még bevág egy középtávolit, feltéve a koronát elsőrangú teljesítményére. E téren egyébiránt nem lehet panasza a teljes Atomerőműnek sem. A tolnaiak nemcsak győztek, nyomatékosítottak is. Esztendő múltán nem akarják, hogy mások távozzanak Paksról aranyéremmel a nyakukban…



A három győzelemig tartó bajnoki döntő állása: 2-1.

---- Bajnoki döntő, harmadik meccs. A játék? Eddig most a legjobb. Igaz, vannak hibák jócskán, mert a finálék lélektana már csak ilyen. Feszül az ideg, néha dadog a labda, de ez majdhogynem természetes, hiszen hatalmas a tét. Egyébként sem férhet kétség hozzá, hogy a két legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó gárda jutott el a végjátékig, azaz irigykedni lehet a résztvevőkre, ám jelenlétük jogosságát botorság lenne vitatni.
Éppen ezért (is) furcsa a döntőt körülvevő légkör. Persze ott vannak Pakson és Debrecenben is a lelátókon azok a csodálatos kosárdrukkerek, akik nem hagynának ki egy szimpla alapszakaszmeccset sem, ezzel együtt nyoma sincs a döntőket általában körülvevő miliőnek. Amikor 18 évvel ezelőtt a Körmend első vidéki csapatként nyert bajnokságot, csak a szerencsés kiválasztottak jutottak be a vasi kisváros csarnokába. Esztendővel később, a sportág első, tisztán vidéki fináléja valósággal megbolondította Zalaegerszeg és Baja lakosságát. Egerszegen több mint hatezren zsúfolódtak a lelátókra, míg Bácskában két órával a kezdés előtt rendőrökkel kellett lezáratni a Pósta Sándor Sportcsarnok bejáratait, mert nem fértek be többen! Aztán ott volt az 1991-es döntő, akkor is idejében el kellett indulnia annak, aki látni akarta az Olaj hazai meccseit a Tiszaligetben.

Ehhez képest milyen a 2005-ös finálé?
Maradjunk annyiban, hogy nem lógnak a csilláron az emberek, sok mindent elárul, hogy aki odaballag tíz perccel a kezdés előtt a pénztárhoz, gond nélkül vehet belépőt. Lelkes, mi több, tiszteletre méltó szurkolótábor biztatja az ASE-t és a Vadkakasokat egyaránt, ám kevesen vannak, és nem tudják igazán felforrósítani a csarnokok hangulatát. Félreértés ne essék, nem azokkal van a baj, akik ott vannak Pakson és Debrecenben a meccseken, hiszen ők megteszik a magukét. (Bár ha mindenki hozna magával még egy embert…) A kérdés az, hol vannak a többiek? Pakson talán megunták a népek a sok sikert? De hiszen az Atomerőmű Tolna megye első számú csapata. A cívisvárosban pedig az lehet a gond, hogy a gárda az impozáns Főnix-csarnokból visszaköltözött az Oláh Gábor utcába? Meglehet, bár ezzel együtt is érthetetlen, hogy az együttes, amelynek a sportág mellett elkötelezett profi elöljárói vannak, amely mögött ott áll a város vezetősége, miért nem hozza lázba az embereket?
Talán most - reménykedünk minden meccs előtt. Talán most belépünk egy órával a kezdés előtt, és moccanni sem lehet a csarnokban, már hangpróbát tart a két tábor, fergeteges a hangulat. Higgyék el, a csapatok megérdemelnék! Talán majd pénteken… ---- Szendrei József: - Az Atomerőmű még jobban fel volt készülve, mint az első és a második mérkőzésre. Ugyanazt tudom mondani, mint a múltkori paksi meccsünk után: sokkal agresszívabbak voltak a hazaiak, szinte minden lecsorgó labda az övék lett. Sitku és Smith személyében megtalálták azokat a pontokat, amelyeket Monroe kiválásával elveszítettek. Jó csapat vert meg bennünket ma.
Puskás Artúr: - A legnagyobb problémánk az, ami az egész idény során volt: nekünk nem hullámvölgyeink vannak, hanem egy hullámvölgyünk van, de abból nem tudunk kikeveredni, és máris vége számunkra a meccsnek. A második félidőben emellett ugyanaz a gond jött elő, mint a finálé első mérkőzésén: a csapat ugyanis akkor nem úgy állt hozzá a mérkőzéshez, ahogy egy döntőhöz kell.
Patrick Lee: - Mentálisan nem voltunk jók, főleg védekezésben, ezért a Paks túl sok könnyű dobáshoz jutott. És aki nem védekezik, annak nincs esélye a bajnoki cím elnyerésére.
Kiss Zsolt: - Örülök, hogy sokat tehettem hozzá a csapat teljesítményéhez. Iparkodtam, hiszen a legponterősebb játékost kellett pótolnom. Úgy érzem, nem vallottam szégyent, és végül kitűnő csapatjátékkal megnyertük ezt a fontos meccset.
Rajkó Zsolt, az ASE korábbi játékosa:
- Kitűnő hangulatú mérkőzés volt, és bár a sok sérülés miatt féltettem a fiúkat, remekül játszottak. Különösen Sitku Ernő. Ezzel együtt is úgy gondolom, nehéz lesz a debreceni meccs.
Sitku Ernő: - Mindig is jellemzőek voltak rám a középtávoli dobások. Nagyon örülök, hogy mostanában a távoliak is sikerrel bejönnek. Külön öröm számomra, hogy remekül játszott a csapatunk, sikerült bizonyítanunk, hogy nem csupán egy-két játékos teljesítményétől függ a győzelmünk. ---- Ismét összeállt a védekezésünk. Ami a támadást illeti, megvolt a megfelelő ritmus. Okosan és fegyelmezetten játszottunk. Nagyon örülök neki, hogy Sitku és Smith remekelt támadásban, de óriási munkát végzett Mészáros is, aki egymaga szervezte a játékot.
(Zsoldos András az Atomerőmű edzője)

Az első félidőben elszalasztottuk az esélyt, hogy előnyt szerezzünk. A támadásvezetésünk visszaesett az előző meccshez képest. Sajnos a védekezésben nem tudtuk megoldani az elzárás, leválás védését. A fáradtság fölé kerekedet
(Horváth Imre a Debrecen edzője)