Nagy a baj Egerben. Nem megy a csapatnak, majdhogynem pofozógép az újonc, és nagyon úgy tetszik, nem segít az edző- és játékoscsere sem. Legutóbb az amerikai Carl Mitchellnek mutattak ajtót a klubvezérek, mondván: "Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem dolgozott, és nem viselkedett sportemberhez méltó módon." Ezután szót kért a kosaras is, és felettébb érdekes dolgokról beszélt.
"Megdöbentem, amikor kiderült, hogy a klub vezetői szerződést bontanak velem - mondta a 25 éves Mitchell. - Tény és való, önmagamhoz képest pocsékul kosárlabdáztam az utóbbi időben, csak éppen az nem hangzott el, mi a gyenge teljesítményem oka. Nos, hiába vártam-vártam a pénzemre, noha az illetékesek azzal fogadtak a nyári felkészülés elején, hogy minden járandóságomat megkapom. Az előkészületi meccseken nem is volt semmi probléma, szerintem jól teljesítettem, de aztán világossá vált, hiába reménykedem, hogy az egyesület teljesíti az ígéretét. Profi játékos vagyok, a kosárlabdázásból élek, s ha nem kapom meg a jogos jussomat, képtelen vagyok csakis a játékra összpontosítani. Pedig őszintén mondom: nagyon jól éreztem magamat Egerben, szeretem a csapatot, és nagyon kedvelem a játékostársaimat. De a kialakult helyzet egyszerűen elfogadhatatlan. S ami a legszebb az egészben: kaptam egy papírt a felmondás mellé, miszerint a klub nem tartozik nekem egy forinttal sem. Nem szeretnék durván fogalmazni, de ez szemenszedett hazugság. A Falco-meccs után mérgemben valóban azt mondtam, hogy rögvest hazarepülök, de a pénzemet nem hagyom, ha kell, megharcolok a nekem járó fizetésért. Erről egyelőre többet hadd ne mondjak, hiszen jogi szakemberek segítségét szeretném kérni. Hogy mi lesz velem a jövőben, most még nem tudom, de alighanem hazatérek az Egyesült Államokba, és valamelyik profiligában próbálom meg folytatni. Még egyszer mondom: nagyon fájlalom, hogy itt kell hagynom Magyarországot, mert nagyon szerettem itt élni és kosarazni."