Kedden Alba, szombaton Alba. Debrecenben tán mondhatják, jóból is megárt a sok. Azért nem mindegy, hogy Berlin vagy Fehérvár. A honi vetélkedés - színvonalában - egyelőre csak szeretne hasonlítani az ULEB-kupára, így ami amott még egy kicsit kevés, az emitt elég lehet.
Magyarán: győzni jött Székesfehérvárra a Vadkakasok gárdája. Ennek megfelelő a rajt is, Bukva pontjait - ki ne tudná, egy idényt itt is lehúzott a center - Horvat toldja meg egy triplával, és máris lépéselőnyben a látogató. Hogy ne legyen nagy baj, gyorsan kapcsol az Albacomp, és a két amerikai, Spivey, illetve Younger pillanatok alatt egalizál. Igen ám, csakhogy a meccs frontembere a debreceni oldalon pattogtat. Toyának hívják, és az első negyedben legalábbis úgy tetszik, senki sincs, aki gátolhatná szándékai megvalósításában. Tíz perc alatt 11 pontig jut a szlovák-ugandai karmester, csapata pedig 29-ig, ami sok. Hazai oldalról nézve sokk. Főleg, hogy a második felvonás elején is a vendégek kapják el inkább a fonalat. Már-már úgy tűnik, állandósítani tudja tízpontos előnyét a Debrecen, amikor Reid edző közbeszól, kissé érthetetlen módon megbontja együttesét, és meglehet, vele együtt az egységet. Az egykori NBA-klasszis szándéka érthető, gyorsan mély vízbe akar dobni mindenkit (a 13. percben pályára lép Puskás, az ötödik csere is), ám e húzás visszaüt: a kispadról érkezők nem képesek tartani az eddigi tempót. Márpedig ez az Alba malmára hajtja a vizet, és a Nisavics, valamint Spivey nevével fémjelzett roham 13-2-es hazai száguldást eredményez. Másként: ismét szoros a két veretlen csatája. Legalábbis egy darabig. Alighanem Reid is érzi, ez így nem oké, így a 15. percben sort cserél a Vadkakasok gárdája. Jön vissza Lee, Horvat, Toya, továbbá Szendrei, és a váltás minőségi fordulatot hoz. Horvat, az egyre inkább belelendülő szlovén bedobó bevágja harmadik tripláját is, Bukvát képtelen tartani a litván Stulga, és az eddig szokatlanul passzív Lee is betesz valamicskét a közösbe. Újra jelentős az első félidőben mezőnyből 68 százalékkal célzó vendégcsapat előnye.
A debreceniek egyik legjobbja, Toya (15) többször is állva hagyta a fehérvári Spiveyt (Fotó: Danis Barna)
A harmadik szakasz elején rövid időre ismét felcsillan a remény a hazaiak számára, hiszen a kétperces debreceni gólcsend eredményeként hat pontra zárkózik fel az Albacomp. Toya un rá az egyoldalúságra, egy hármast és egy duplát süllyeszt el a gyűrűben, így Szendrei gólja után ismét jelentős vendégelőnyt jegyezhetünk fel.
Aztán egy kiállítást, éppen Szendreiét. A 26. perc elején szakadt el a cérna az egykor az NCAA négyes döntőjében is megforduló kosarasnál, minek következtében Bódi kap embereset a mellkasára, csoda, hogy nem repül be a sarokba. Érdekes módon e pályára kevéssé illő jelenet a Vadkakasokat paprikázza fel inkább, és amikor Lóránt is beemel egy triplát, összeomlani látszik a házigazda. Tény, valamirevaló centermunka nélkül eredményesen nemigen űzhető ez a sportág, márpedig ezen az estén csődöt mondott valamennyi hazai, palánk alatti kosaras. A záró negyed így nem több puszta formalitásnál. A Debrecen előbb parádézik (65-85), majd könnyelműsködik (74-87), de ennek már nincs túlságosan nagy jelentősége. Már jóval korábban egyértelművé vált: Alba és Alba között is lehet óriási a különbség.
Kizárólag a fáradtság számlájára írja a vereséget? Farkas Sándor, az Albacomp edzője: Nem akarok mentséget keresni. A Debrecen erősebb csapat, mi pedig most nagyon fáradtak voltunk. A kettő együtt ezt az eredményt hozta.
Miként alakulhatott ki ekkora különbség a két csapat centerjátéka között? Lóránt Péter, a Debrecen játékosa: Ez volt az első olyan meccsünk, amelyen igazán csapatként játszottunk, és így megvolt az összhang a sorok között, ezért emelkedhettek ki a centerek. Egyedül Szendrei kiállítását sajnálom.