Csodaközelben jártak Báderék

No persze Nowitzkit lehet szeretni, nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is óriási sztár, hat idény van mögötte az NBA-ben, és húsz fölötti a pontátlaga. Nem véletlen, hogy talán a legfőbb útravalóként az Eb-középdöntő előtt Zsoldos András annyit mond, csak semmi megilletődöttség, tisztelni lehet, de hasra esni nem szabad az ellenfél előtt.

A paksi mester aligha képzelhette, hogy ilyen szófogadó tanítványai vannak. A csoda úgy indul, hogy Simon triplával köszön be, aki esetleg nem tudná, a sorozat végén Bonn felé veszi az irányt, nem árt tudatosítani a németekben, hogy jó vásárt csináltak. De nemcsak a karmestert illeti dicséret, remekel az egész csapat. Báderről ugyan büntetőket dobhat Nowitzki, ám a napnál is világosabb, hogy ez a névnek szól és nem a szabálytalanságnak. Annyi baj legyen, odaát bezzeg nincs szükség effajta segítségre: Báder tempója ül, majd jön Németh triplája, Czigler közeli találata (nem sokkal később, "lesapkázza" Nowitzkit…), és az ember dörzsölni kezdi a szemét, valamint a szíve tájékát.

Hát, lehetséges ez? Egyértelmű magyar fölény a világbajnoki bronzérmes otthonában? A dallasi szupersztár a 8. percben talál be először a mezőnyből, fájdalom, a mozdulatot egy percre rá két méterrel távolabbról is megismétli, és ezzel fordít a házigazda. Gond egy szál se, tíz másodperc sem telik el, és újra itt az előny.

Nehezen visszaadható, milyen fegyelemmel és precizitással teszi a dolgát a Zsoldos-sereg, amely Nowitzki hármasára zsinórban szerzett hat ponttal felel, és újra vezet. Az ember nem szívesen veti papírra, de ettől még tény, a francia, svéd, holland szürke ruhás trió mintha csak átérezné Németország baját, és igyekszik hozzájárulni a hazai feltámadáshoz. Csakhogy hiába a segítség, a magyar csapat szárnyal, sziporkázik, s még az sem töri meg a lendületet, hogy a kapitánynak nemcsak önszántából, hanem a faultproblémák miatt is cserélgetnie kell.

A második negyedben zónavédekezésre térnek át a mieink, és e húzás telitalálat: az ellenfél csak járatja a labdát, és sehogy sem találja a rést a falon (a 28 százalékos német mezőnymutató mindent elárul). Az eddig három dobást elhibázó Kámán triplájával már 11 pontos a magyar előny - ekkor ébred fel Nowitzki. Bárcsak ne tenné! Két perc alatt nyolc pontot ragaszt a meglévő tizenháromjához, minekutána Zsoldosnak egyetlen válaszlépése lehet: időt kér. Mert jönnek a németek, nagyon jönnek, miközben a piros mezesek sorra rontják el a dobásokat. Nowitzki megállíthatatlan, a harmadik tripláját is elsüllyeszti a gyűrűben, míg a túloldalon nyoma sincs az eddigi támadójátéknak (tegyük hozzá, legalább három-négy személyi hibát nem vesznek észre a bírók).

Így vagy úgy, négypontos előnyt harcol ki magának a vb-harmadik, de Magyarország erre is fittyet hány. Sitkura játssza ki a figurát a vendégcsapat, és a paksi center ragyogó hármasával újra nálunk az előny. Hét perc van vissza a meccsből, ennyi hiányzik a csodához. Odaát Femerling, a Panathinaikosz centere talál magára, itt Kálmán és Simon hint mesés hármast. Együtt haladnak a felek, és már csak négy perc a végéig. Németh kezéből pöckölik el a labdát, Okulaja meglódul, és zsákol. Öt pont.

Oda. Kálmán hibátlan büntetőkkel válaszol, csakhogy ezzel nem jutunk közelebb, mert Okulaja is kihasználja, hogy megy neki a játék. Nagy kár érte. Mert hiszen kis szerencsével - s mindenekelőtt pártatlan bíráskodás mellett - ezt a csatát igenis megnyerhették volna a magyarok.
A bravúr közvetlen közelében járó vendégcsapat. ---- M ---- &