Ez fáj, az fáj - viszont nyerni kell!

Ha viszont lefelé téved a tekintete, szeméthalmokat vesz észre még a történelmi központ sétálóutcáin is. Mégsem lehet egy szavunk sem az olaszokra, mert szinte minden kívánságát lesik a magyar küldöttségnek, mindkét itt töltött nap során meglepték valami ajándékkal női válogatottunk tagjait, sőt még a kísérőket is: csütörtökön szép kávéscsészéket, pénteken pedig szatyornyi fürdőruhát, papucsot meg sminkkészletet nyújtottak át mindenkinek ebéd után. A magyar vezetők már most törik a fejüket, hogy szerdához egy hétre miként tudják majd viszonozni a váratlanul szívélyes vendéglátást, amibe egy csodálatos fekvésű szálloda is beletartozik az egyik Nápoly melletti dombon, ahová elszállásolták Károlyiékat.

Persze azért itt sem minden fenékig tejfel, például az első itáliai edzést meglehetősen furcsa körülmények között vezényelte le Tapodi Péter, Rátgéber László szövetségi kapitány segítője. Az eredetileg átmozgatásnak szánt tréningen - amelyen azért alaposan meg lettek futtatva a lányok - valósággal hemzsegtek a szúnyogok a kicsiny és sötét teremben, amelybe hosszas bolyongás után elnavigálták a magyarokat. No de ez legyen a legnagyobb baj, a lényeg, hogy minél kevésbé fájjon Papp feje, Csákány térde, Károlyi talpa, Horváth dereka, és még sorolhatnánk… Mivel a fiatal Varga tanulmányi okok miatt otthon maradt, jelenleg 11 hölgy alkotja a magyar női kosárlabda-válogatott keretét, rajtuk az ország szeme, hogy megverik-e Olaszország együttesét szombat este, vagy egy újabb vereséggel kilátástalan helyzetbe kerülnek a 2005-ös Európa-bajnokság középdöntőjének A-csoportjában.
Péntek délután Csákány Emőke volt az, aki kihagyta az össznépi mártózást a szálláshely szabadtéri medencéjében, ezért őt kérdeztük, mit tud a soron következő ellenfélről. "Azt, hogy meg kellene verni az olaszokat itt is" - hangzott a szellemes válasz, aztán kicsit elkomorult a Szolnok csapatkapitányának arca: "Szerintem először is mindenkinek az előző meccs hibáit kellene kielemeznie magában, és kijavítani őket, hogy úgy játsszunk, mint a franciák ellen a második félidőben."
Ebből is látszik, azért még ott motoszkál a fejekben a szerdai vereség, aminek az a következménye, hogy ott nehezedik a győzelmi kényszer női válogatottunkon az olaszok és a litvánok elleni minden összecsapáson. Akadt amúgy olyan a társaságból, aki szerint idegenben könnyebb lesz a kötelező győzelmek megszerzése, ugyanis legjobbjaink felszabadultabban kosárlabdázhatnak.
Olaszországgal egyébként négy évvel ezelőtt, Parmában játszott legutóbb a magyar csapat, és akkor bizony vereség lett a kirándulás vége, bár utána az Oroszország elleni bravúrgyőzelemmel sikerült feledtetni a kudarcot és kivívni az Eb-részvételt. Most ugye már nem fér bele a botlás, de hát miért is kellene kikapnia egy olyan válogatottnak, amely ott volt az előző két kontinensbajnokság mezőnyében, egy olyantól, amely nem tudott kijutni ugyanoda? "Nyerünk, azért jöttünk!" - erősített meg hitemben Rátgéber kapitány, aki már minden fontos információt megkapott Macchiékról. Azt is, hogy a mezőnyposztokon sok jó képességű játékost tud váltogatni, és azt is, hogy centerben mindeközben nagyon is sebezhető a mostani házigazda. Vagyis ha a nálunk is erős kinti emberek mellett a magasak között is lesz, aki ponterőssé tud válni a palánk alatt, nem kell aggódnunk.