Maximalisták vagyunk!

– Ki nyerte a centercsatát? – fordultunk a KKK légiósához.
– Maradjunk annyiban, hogy az edzőm nem szúrt le a mérkőzést követően, úgyhogy szerintem a rám szabott feladatot megoldottam. A védekezésünk és a támadójátékunk is elfogadható volt.
– Ami azt illeti, nem volt könnyű lerázniuk az Atomerőműt.
– Ki hitte, hogy könnyű lesz? Buta ember, aki ebben bízott. Egy ilyen remek együttest, mint az ASE, nem egyszerű legyőzni.
– Vasárnap visszaállt az évad rendje, amennyiben ön és Simon vitte a hátán a kaposvári csapatot.

– Én másként látom. Úgy vélem, rajtunk kívül is volt több ragyogó teljesítmény, gondolok itt elsősorban Szőkére, Dénesre vagy Vargára. Ha megnyerjük a bajnokságot, legalább annyira az ő sikerük lesz, mint a miénk.
– Feltűnő volt, hogy milyen bátran kísérletezik középtávolról.
– A tavalyi döntő után megtanultam, hogy erre is szükség van a győzelemhez. A nyáron rengeteget gyakoroltam kifejezetten a kinti dobásokat. Az az igazság, hogy a magyar mezőnyben nehéz érvényesülni csak a palánk alatt.

– A diadalhoz papíron elég a hazai meccseiket megnyerni.
– Én azt mondom, a döntőben nem lehet taktikázni. Minden meccs élethalálharc.
– Mostantól szerda–szombat ritmusban játsszák a döntőt. Bírják majd a feszített tempót?
– Nézze, akinek nem fáj mindene a fináléban, az nem dolgozott becsületesen az évad során. Lassan tíz hónapja tart az évad, mindenki fáradt, ám bírni kell az iramot.
– Négy éve, hogy valamelyik csapat duplázni tudott, akkor az Albacomp nyerte meg a Magyar Kupát és a bajnokságot is. Szóba került már önök közt, hogy micsoda lehetőség előtt állnak?
– Komolyan mondom, már amiatt is boldog vagyok, hogy idáig jutottunk. Az évad előtt enyhén szólva nem mi számítottunk favoritnak, erre tessék, azt kérdi tőlem, duplázhatunk-e. Hozzáteszem: maximalisták vagyunk! Vagyis, ha már itt tartunk, meg akarjuk nyerni a bajnokságot.