Még bevehetetlen Kaposvár

Öt éve a Falco tagjaként még barna hajjal veszített. Esztendővel később kopaszon próbálozott, ám a Szolnoknak (ott játszott akkor) ugyancsak be kellett érnie a második hellyel. Így vált kékké – hátha beválik. A május végi rajt mindenesetre fájó emlékeket hoz elő Kaposvárott: szinte napra pontosan egy éve a Körmend ellen kezdődött itt a finálé. Az eredmény ismert: söpréssel értek a csúcsra a vasiak. Most az Atomerőmű a rivális, és a tavalyi forgatókönyv ellen aligha berzenkednének a vendégek.

Nem megy az elején távolról a hazaiaknak

Hazai oldalon a két frontember, Simon és Ivkovics áll a sorok élére, előbbi nemcsak ponterős, hanem tarthatatlan is, Davis, a védője már a hatodik percben három személyi hibánál jár. Egy darabig úgy tetszik, e kettős ragyogó rajtja elég a somogyi előnyhöz, ám hamarosan fordul a kocka, Mészáros talál be kintről, jelezvén, számára korántsem megoldhatatlan feladat egy tripla elsüllyesztése. A KKK azonban hasztalan kísérletezik, James, majd a helyére érkező Varga sem elég precíz. Márpedig ennyi rossz dobás luxus a kitűnően összpontosító paksiak ellen! El is lépnek Cziglerék, pedig a center a büntetővonalról betlizik, gyors egymásutánban három dobása hullik alá a gyűrűről. Csakhogy a többiek segítenek, ébredezik Smith is, ilyeténképpen már hétpontos az ASE előnye. Odaát a fehér mezesek csak szórják és szórják, nem pottyannak be Dénes kísérletei sem, Halimicsről, a három évvel ezelőtti triplakirályról (négy-öt hármasnál alább nemigen adta az Atom elleni döntőben) pedig csupán a szép emlékek maradtak. A somogyiak szerencséje, hogy a második szakasz elején megtorpan az Atomerőmű is, így a különbség nem nő szakadéknyivá. Öt perc alatt öt pontig jut a vendégcsapat, ami nem igazán a siker receptje, jön is a Kaposvár, elsősorban Simon agilitásának betudhatóan. ---- Hanem a triplák. Azokkal továbbra is jelentős gondok vannak. Kapaszkodjanak meg, a köríven kívülről zsinórban kilenc hazai kísérletből nem születnek pontok, érthetően nagy a boldogság, amikor a 17. percben Dénes megtöri a jeget. A komplett somogyi sornak Cseszlai adhatna leckét, aki a slusszpoénért felel: a térfél közepéről villan a dudaszó pillanatában. És ha egy üzlet beindul… Rögtön a nagyszünetet követően Ridl irányítja magára a figyelmet, midőn két perc alatt hategységnyit tesz be a közösbe. Ekkortájt éppen ennyi az Atomerőmű előnye. Túl sokáig nem ünnepelhet a jó százfős paksi különítmény, hiszen Simon bevágja első távoli találatát, Ivkovics pedig felveszi az első negyedben látott tempóját. Állóháborúvá alakul át a derbi, érezni, jelentős előnyben már egyik csapat sem reménykedhet. Tíz másodperccel a harmadik szakasz vége előtt például döntetlen az állás. A labdát Simon hozza fel, Mészáros igyekszik útját állni. Amíg lehet. Aztán mégis fault a vége. A paksi csapatkapitány negyedik hibája. Mészáros nem állja meg szó nélkül, technikai. Hozzá három büntető. Mind hibátlan. A tetejébe a labda marad a hazaiaknál, Ivkovics fordul, és céloz. Tökéletes középtávoli találat. Másodpercek alatt öt ponttal lép meg a házigazda. Két percre rá már tíz van közte. Megvan a győztes? Badarság. A paksiakat ugyanis nem lehet leírni. Ridl büntetőzik kitűnően, majd Kiss köszön be a messzeségből, és újra nyílt a meccs. És a Kaposvár idejében eszmél. Ivkovics veszi a kezébe a karmesteri pálcát, majd James emeli rá, mintha eddig minden dobása "ült" volna. A legjobbkor talál be. Amikor nagyon kell.
Hátravan még néhány Ridl-villanás, két Davis-büntető, Ivkovics két hibája és egy reményteljes Cseszlai-tripla, de a lényeg már nem változik. A kaposváriaké a lépéselőny. ---- Nehéz mérkőzésre számítottam, két olyan csapat találkozott, amelyik kemény és harcias kosárlabdát játszik. Volt egy gyengébb periódusunk, nem úgy álltunk hozzá a játékhoz, ahogy megbeszéltük. Elsősorban védekezésben kellett feljavulnunk, és miután ez sikerült, meghozta az eredményt is. Pakson is nagy csatára számítok, fontos lenne, hogy Dénes sérülése ne legyen súlyos.
Kmézics Zorán a Kaposvár edzője

Úgy érzem, hogy jól játszottunk, sőt, akár nyerhettünk is volna. Néhány apróbb dolog, mint például a fegyelmezettség és a pontosság nem mindig jellemezte játékunkat, ez volt a hiba. Bár nagyon jó csapat a Kaposvár, van esélyünk a végső sikerre. A mai mérkőzés a vereség ellenére is megerősít a hitemben, hogy összességében mi leszünk jobbak.
Zsoldos András az Atomerőmű edzője ---- Sztojan Ivkovics: – Igazi döntő! Nagyon jó mérkőzést játszottunk, és azt hiszem, végig sportszerű volt a küzdelem. Pakson is nagy csatára számítok. A legfontosabb, hogy egy nulla a javunkra.
Simon Balázs: – Nagyon kemény mérkőzésen, ha nehezen is, de úgy érzem, megérdemelten győztünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy még semmi sem dőlt el, Pakson sem adjuk fel!
Filipovics Gordan: – Ebben a mérkőzésben minden benne volt, ami egy ilyen döntőt jellemezhet. Még minden lehetséges a folytatásban. El kell ismernünk, az Atomerőmű nagyon jó csapat.
Dénes Gábor: – Rosszul érkeztem a talajra, és alám fordult a bokám. Most nagy fájdalmaim vannak, ezzel együtt végtelenül örülök, hogy ha szoros küzdelemben is, ezt az első fontos találkozót megnyertük.
Trepák Zoltán: – Ez a harmadik döntős mérkőzésem. Az előző alkalmakkor mindig igazíttattam a frizurámon, de csak ezüstérmek sikerültek. Most kékre festettem a hajamat, remélem, hogy ez aranyat hoz majd.
Czigler László: – Szerettünk volna nyerni, sajnos nem sikerült. De szó sincs róla, hogy feladjuk, otthon mindenképpen javítani fogunk, és lesz még két lehetőségünk itt, Kaposváron is. Úgy érzem, nem vagyunk esélytelenek.
Kiss Zsolt: – Óriási küzdelemben akkor sem adtuk fel, amikor a hazaiak már tíz ponttal vezettek. Fogunk mi még jobban és eredményesebben is játszani. Minden jel arra mutat, hogy nagyon nehéz mérkőzéseken dől majd el a bajnoki cím sorsa.
Vinkó László, hazánk talán legismertebb kosarasmenedzsere: – Amint az várható volt, nüanszok döntöttek. Hasonlóan küzdelmes folytatást várok. ---- Van annak már három éve is, amikor a befejezés előtt nem sokkal Emir Halimics célba vette a gyűrűt úgy nyolc méterről. Reménytelennek tetszett a helyzet, Halimicsé is, a kaposváriaké is. Egyrészt a bosnyák egy döglődő támadás végén kísérletezett, másrészt a Paks négy ponttal vezetett, azaz ha be is megy a labda, akkor sem táplálhatott volna vérmes reményeket a hazai társulat. Mészáros repült ki zavarólag a védők közül, hogy aztán eltalálta-e az épp dobó légióst, azóta is vita tárgya, mindenesetre Halimics eltalálta, pontosabban telibe találta a kosarat, ugyanakkor a játékvezetők befújtak egy faultot Mészáros ellen, és a pótbüntetővel összejött a sportágban elvben megszerezhetetlen négy pont a somogyiaknak. Azaz megvolt az egyenlítés, a folytatásban pedig már szárnyaltak, végül meg sem álltak az aranyig a somogyiak – holott ha akkor nem harsan a síp…
Legalábbis kísértett ez a jelenet vasárnap, a harmadik rész vége felé. Mészárost szabálytalannak látták, és a vitatott helyzeteknél már korábban is igen hevesen gesztikuláló irányító agya ekkor bizony elborult, akár a májusi égbolt, és odaordított Valovics játékvezetőnek. Utóbbiról apáczais diákként tudtuk, nem igazán tűri az extrém megnyilvánulásokat (egy kőkemény fizikatanár már csak ilyen…), kvázi a kosarasoknak még inkább tisztában kell lenniük azzal, mi fér bele a társaságába, és mi nem. Valovics T betűt formázó két tenyere ezúttal súlyosabb következményekkel járt, mint amikor Stohl Buci csinálja ugyanezt egyenesben, a Való Világban. Ez az igazán való világ, az élsport kegyetlen világa. A technikai eldöntötte a partit: eladdig a Kaposvár egyszer sem tudott meglépni ellenfelétől, így elment öttel, míg a paksiak irányítót és fonalat veszítettek. Végérvényesen.
Igaz, ez még csak az első meccs, akár legyinthetnének is, elmegy valahogy. Csakhogy ez a döntő, ahol minden duplán, sőt triplán számít. Azaz a tanulság talán több, mint az, hogy Mészáros, úgy fest, a finálé mérkőzésein meg van átkozva a kaposvári sportcsarnokban.