Végre mosolyoghattak is

MIHÁLYI ANDRÁS, SAHIN TÓTH RÓBERT, TAHIN PÉTERMIHÁLYI ANDRÁS, SAHIN TÓTH RÓBERT, TAHIN PÉTER
Vágólapra másolva!
2004.04.18. 22:01
Címkék
A sors sajnos ismétli önmagát. Az első alkalommal, amikor a pécsi lányok bejutottak a női Euroliga négyes döntőjébe, bántóan könynyedén győzött ellenük a Bourges, és most megint egy francia csapattal szemben maradtak alul az elődöntőben  újfent simán. További párhuzam, hogy 2001-ben, Messinában a Brno volt az ellenfél a "vigaszágon", az a cseh csapat, amely idén negyedszer került be a Finar Fourba, ám a harmadik helynél még egyszer sem végzett előrébb. Az már a pénteki esti elődöntőben eldőlt, hogy most sem fog, de pécsi részről abban bíztak, a bronzéremre is hiába áhítoznak a brünniek. Emlékezetes, három esztendeje, Olaszországban letaszította őket a MiZo a dobogóról&
Döntő
US Valenciennes Olympic (francia)–Lotos WBW Clima Gdynia (lengyel) 93–69
(25–18, 26–14, 20–19, 22–18)

3500 néző. V: Voreadisz (görög), Radikorszki (ukrán)
VALENCIENNES: SAURET 16/3 FEASTAR 22/12, Le Dréan 6, Batkovic 8, WAUTERS 22/6. Cs: Brown 6, LAWSON 10, Gomis, Bertal, Dieng 3/3. Edző: Laurent Buffard
GDYNIA: Powell 5, Bibrzycka 2, Vodopjanova 7/3, Melvin 15, Dydek 17/3. Cs: Troina 10/3, Mizrachi 5/3, Cuprys 2, Pawlak 6, Szytnyak. Edző: Krzysztof Koziorowicz
Az eredmény alakulása. 2. p.: 0–6. 5. p.: 12–11. 14. p.: 33–23. 17. p.: 45–29. 24. p.: 55–40. 28. p.: 65–46. 33. p.: 80–51. 37. p.: 84–63

Bár ritkán van annak jelentősége, hogy személy szerint ki szerzi az első kosarat a mérkőzésen, most mégis volt: Szvitlana Boiko avatta fel az ellen gyűrűjét, aki a Valenciennes-nel szemben bizony igen gyenge teljesítményt nyújtott. Úgy látszott, ezúttal nagyon szeretett volna bizonyítani, de jól kezdett az egész hazai mezőnysor, és ennek köszönhetően maga a csapat is. Pedig például Tranquillinek kifejezetten nehéz dolga volt, hiszen a hármas poszton a nála 16 centivel magasabb Veselával találta szembe magát, mivel magas szerkezettel kezdtek a csehek. Érdekesen teltek az első percek: minden egyes pécsi kosárra ugyanolyannal válaszolt a Brno, azaz duplára duplával, triplára triplával, és ez így ment egészen az első negyed feléig. Akkor viszont Machová második hármasával és a fiatal Vitecková távoli találatával megszaladt a rivális szekere, hirtelen hat ponttal elhúztak a zöld-fehérek, és ugyanennyi volt a különbség az első játékrész végén is, vagyis nem igazán találta a játékukra az ellenszert a PVSK.
Aztán az első kis szünetet követően meglett a medicina, méghozzá egy játékos, Iványi Dalma személyében. A gyorslábú irányító rengeteget vállalt, ebben az időszakban minden bejött, pontosabban bement neki, amire nagyon nagy szüksége volt csapatának, mert a második negyed elején már tíz ponttal is vezetett a Brno. Szerencsére időközben a baranyaiak védekezése is sokat javult, ami Iványi támadásbeli eredményességével megspékelve meghozta a felzárkózást egy nyolc-nullás roham formájában. Az előnyt azonban egészen a 19. percig nem engedte ki a kezéből a Brno, de akkor Boiko és Iványi szárnyalásával végre fordult a kocka. Az első félidő utolsó három kosarát a PVSK szerezte, így hárommal vezetett a meccs felénél. ---- Na, de a csehek ettől még korántsem mondtak le a harmadik helyről, és a harmadik tíz perc derekán ellenállhatatlan offenzívát indítottak a vezetés megszerzése érdekében. Öt percen keresztül nem tudott nekik kosarat dobni a Pécs, amibe persze belejátszott Iványi elfáradása is, de főleg a hazai akciók statikussága volt a problémák forrása. Az állítólag pályafutása utolsó meccsét játszót Hamzová irányításával a meccs ezen szakaszában kíméletlenül érvényre juttatta fizikai fölényét a Gambrinus, amelynek csapatjátéka sajnos kifejezetten olajozottan működött. Ja, és a legfontosabb: most nem 29 százalékkal dobott Jan Bobrovsky együttese, mint pénteken a Gdynia ellen, hanem átlagban minden második kísérletét célba juttatta.
Így vágtunk neki a Finar Four utolsó magyar érdekeltségű negyedének, az eredményjelzőtábla pedig egypontos brno-i előnyt mutatott, ami három perccel később megötszöröződött. Na, de ekkor jött a közönség, és ekkor jött újra Boiko is, aki félelmetes hajrát vágott ki. Miközben vagy 3500 torokból zengett a "Hajrá Pécs!" és az egész csarnok felállva tombolt, a máskor faarcú ukrán vicsorogva küzdött, és Iványi Dalmával közösen sorra csente el a labdákat. Na meg bedobta a helyzeteit, és a Béres Tímea csont nélküli tempójával lezárult 12–2-es hazai roham után már minden magyar bronzszínben látta a jövőt.
Meg is lett a harmadik hely, ami Branzová demoralizáló triplájával vált biztossá, és amit a játéktól az orvosok által továbbra is eltiltott Károlyi Andreának ajánlottak a társak. A mélységesen meghatódott triplagyárosnak ráadásul vasárnap volt a névnapja, amire szép ajándékot kapott a többiektől.
Egy bronzérmet a nyakába. ---- A pénteki pofon után hogy sikerült lelket vernie önmagába és a játékosaiba? – kérdeztük Rátgéber Lászlótól.
– Köszönöm Lovasi Andrásnak, a Kispál és a Borz együttesnek és a pécsi közönségnek, hogy szombat este viszszahoztak az életbe. A lányok mai teljesítménye emberfeletti volt, ahogy egy barátom fogalmazott, igazi hősök.

Hány pontot jelentett a PVSK-nak a közönsége és ez az atmoszféra? – fordultunk Jan Dobrovskyhoz, a csehek edzőjéhez.
– Pontos számot nem tudnék mondani, de az biztos, hogy a magyar csapat nagy előnyre tett szert azzal, hogy otthon játszhatott. A szurkolók valóban fantasztikus hangulatot varázsoltak a csarnokba.

Iványi Dalma: – Kiváló közönségünk ma az igazi PVSK-t láthatta. Nagy szívvel, megalkuvást nem tűrő játékunkkal sikerült a bronzcsatát megnyernünk.
Szvetlana Boiko: – Nagyon nagy akarással játszottunk ma, mindenki tett valamit a sikerért. Boldog vagyok.
Béres Tímea: – Örülök a bronzéremnek, megszépítettük az elődöntőben történteket. Ez az eredmény a realitás.
Alena Kovacová: – Nagyon nehéz a pécsiek otthonában nyerni, nekünk is csak megszorítani sikerült őket. Nincs okunk szégyenkezésre.
Gyurcsány Ferenc sportminiszter: – Fantasztikus hangulatban, csodálatos mérkőzésen, csodálatos győzelem! ---- Sárgák vegyülnek a fehérek közé, a Gdynia-tábor tagjai szempillantás alatt válnak alkalmi pécsi szurkolókká. A magyarok kedvéért játszik a lengyel fúvószenekar, idegenek ölelgetik egymást, a boldogság szigete a csarnok. Már-már szirupos történet ez a pécsi, de hát az effajta harmóniából sosem elég, kivált anynyi lelátói szörnyűség, gyűlölet, acsarkodás után. Nincs ellenfélkergetés, zászlóégetés, verbális hadüzenet, itt és most a szeretet az úr, ünnep ez az esemény, s lépten-nyomon tapintható, valóban vidám, aki jelen lehet (odakinn folyik a sör, körhintázik a gyerek – ez is a Final Four része).
Talán nem szentségtörés bevallani, furcsa ez a módi, ám nagyon hamar megszokható.
Csoda-e, ha a PVSK-s lányok is érzik, nem rontható az idill és a pénteken könnyáztatta arcokon most nem látni mást, csak hatalmas mosolyt. Győznek Iványiék, mert győzniük kell, hiszen az ünnepet ők teszik teljessé.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik