Két győzelemre a csúcstól

A siker pedig jelen esetben egyértelműen a női Euroliga megnyerése, hiszen harmadik már volt a rangos sorozatban a Rátgéber László vezette együttes, vagyis előrelépni akkor tud, ha minimum bejut a döntőbe. Ehhez azonban már pénteken is bravúr kell, a végső diadalhoz pedig emberfeletti teljesítmény a hónapok óta igazi ötös center nélkül küzdő, és most az egyik alapemberét valószínűleg nélkülöző magyar bajnoktól.

Bombajó riválisok

Na de a fentebb leírtak nem tartalmaznak semmi újdonságot, tisztában van a nehézségekkel mindenki, mégsem nagyon tudják az emberek elképzelni, hogy félelmetes katlanjában esetleg kikapjon valakitől ezen a hétvégén a Pécs. Ha nem kap ki, mindent visz, ez tiszta sor, de nem felmentve előre Iványiékat az esetleges vereség(ek)ért, inkább a terhet leemelendő a vállukról megjegyeznénk, borzasztó erős ellenfelekkel kell szembenézniük. Itt van mindjárt pénteken a francia Valenciennes, Béres Tímea egykori együttese, 2002 Euroliga-győztese, amely a negyeddöntőben éppen a Sopront verte ki, és most megint a mi orrunk alá készül borsot törni.
Wauters, Feaster, Batkovic, Brown – csupa klasszislégiós, mellettük pedig ott sorakoznak a francia Európa-bajnokok, Sauret, Lawson, Le Dréan, vagyis van honnan merítkeznie Laurent Buffard vezetőedzőnek, aki az utóbbi időben többször is kijelentette, nyerni jöttek Magyarországra az övéi. Azonban nyerni jöttek tavaly novemberben is, hogy ne menjünk túl messzire a pozitív példáért, és akkor is sikerült őket legyőzni valahogy, sőt az akkori 80–72-es végeredmény voltaképpen biztos hazai sikert takar. Igen ám, csakhogy akkor még itt volt Anderson, egészséges volt Károlyi is – ketten együtt 28 pontot dobtak –, azóta viszont egyikük sem az, ráadásul a február 4-ei visszavágón igencsak visszavágtak a franciák a 97–72-es győzelmükkel. Igaz, ott meg az utóbbi évek egyik legtartalékosabb PVSK-ja lépett pályára, amely négy emberrel fejezte be a mérkőzést a sérülések és a kipontozódások következtében, tehát messzemenő következtetést nem szabad levonni a nagy különbségből. Legfeljebb azt, hogy hazai pályán nagyon veszélyes a Valenciennes, na de a mostani sorsdöntő csatára szerencsére a Mecsekalján kerül sor. Bár ez még önmagában kevés lehet az üdvösséghez ennyi sztár ellenében, muszáj valami különleges taktikával előrukkolnia Rátgéber László vezetőedzőnek, mondjuk valami olyannal, mint amikor gyakorlatilag center nélkül döngölték földbe a fekete-fehérek a spanyol Valenciát. A hasonló nevű velanciennes-ieké az Euroliga második legjobban támadó alakulata, tehát fontos lesz nagyon a védekezés, azonban e téren kifejezetten otthonosan mozog a Pécs – tart is a PVSK hátsó alakzatától az USVO.

Igazi erődemonstráció

Viszont, ahogy Rátgéber László is megmondta, "ha puhán játszik a csapat, a legjobb taktika sem ér semmit", mint ahogy nem ért semmit például Sopronban egy hete, ahol csúfos, húszpontos pofonba szaladtak bele Iványiék, miközben négyes döntős riválisaik valóságos erődemonstrációt tartottak saját országuk bajnokságában, illetve kupaküzdelmeiben. Talán jókor jött a pofon, talán nem játszik még egyszer ilyen enerváltan a MiZo, de az is félő, hogy esetleg a nagy tét, no meg az amiatti túlzottan nagy akarás megbénítja a meccsdömping által amúgy is kissé megtépázott együttest – adja Isten, hogy ne így legyen. Mert a hazai pálya és az ezzel járó fergeteges szurkolói támogatás igenis lehetőséget ad az álmok megvalósítására, még ha ehhez emberfeletti küzdőszellemre, jó dobóformára és talán nem kevés szerencsére is szükség van.

Csúcsközelben

Na de éppen ez adja meg az ilyen sikerek értékét: hogy iszonyúan meg kell dolgozni értük, ezen a hétvégén ráadásul három napon belül kétszer kell a maximum közelében teljesíteni, elvégre a finálénak is beillő elődöntő után ott van még a döntő. Legalábbis reméljük, pécsi vereségre ugyanis a szurkolókhoz hasonlóan gondolni sem merünk, pedig higgyék el, nagyon is benne van a pakliban, és ha mégsem jönne össze a finálé a Final Fourban, akkor sem szabad elkeseredni: akkor is óriási dolog, hogy a MiZo-Pécsi VSK idáig eljutott, pláne egy ilyen viszontagságokkal teli idény végén.
Ha viszont sikerül még két meccsel megnyújtaniuk idénybeli euroligás hazai veretlenségüket Baranya büszkeségeinek, felérhetnek a csúcsra, ahová oly régóta áhítoznak már. Mennyire közel van – és mégis milyen messze…

Lovasi András zenész: – Ha valamikor van esély nyerni, akkor most. Az oroszok számunkra szerencsés kiesése óriási esélyt adott, és ha egyben lenne a csapat, szinte száz százalékra venném a végső győzelmét. Így szerintem minden a Valenciennes ellen dől el, ha pénteken nyer a Pécs, akkor vasárnap is nyerni fog, amikor már mi is jelen lehetünk a meccsen.

Rudolf Péter színész: – Ha Rátgéber fanatizmusa el tudja feledtetni a pécsi lányokkal, hogy otthon játszanak és nyomja a vállukat az esélyesség terhe, akkor szerintem megnyerheti az Euroligát a PVSK. A képességek alapján meglehet a siker, a közönséget pedig ismerjük jól, az egyszerűen fantasztikus. Nagyon drukkolok a baranyaiaknak.

Gera Zoltán labdarúgó: – Sajnos nem tudok jelen lenni a négyes döntőn, hiszen a Fradival mi is játszunk, de szorítok a lányokért, az pedig vitathatatlan, hogy a szurkolók megérdemelték, hogy Pécsett láthassák a kedvenceiket.

Hevesi Tamás zenész: – Szívből szorítok a csapatért. Úgy érzem, ha sikerül túljutni a franciákon, akkor már nem lesz megállás. Van egy olyan érzésem, hogy kisebbfajta csoda készülődik Pécsett…

Vujity Tvrtko tévériporter: – Én is kosárlabdalázban égek, mint a városban mindenki. Ebben az idényben a PVSK akkor nyújtotta a legjobb játékot, amikor a legrosszabb felállásban lépett pályára, így a problémák ellenére azt mondom, nyerni kell.

Az NSO ajánlja:

Euroliga, Final Four

MIZO-PÉCS

Korábbi cikkeink:

Megműtötték Károlyi Andreát
Meglepően sima pécsi siker
Még Hejková is meglepődött
Fesztiválhangulat Pécsett
Az erő máris Béressel van