Szóról szóra

Mikor érezte azt végérvényesen, hogy megvan a győzelem ebben a végsőkig kiélezett, drámai kosárcsatában? – szegeztük a kérdést a lefújás után Rátgéber Lászlónak, a hazaiak mesteredzőjének.
– Na, akkor hadd válaszoljak erre egy rövid történettel: amikor a hosszabbítás utolsó percében Boiko a második büntetőjéhez készülődött, Füzi mondta, szólni kellene neki, hogy ezt hagyja ki. Erre én azt válaszoltam, hogy szerintem nem kell neki szólni, és lőn: tényleg elhibázta, és akkor nyertük meg a meccset, amikor a rossz dobása után elpattant a labda, amely végül Tranquilli kezében landolt a félpályán.

Keller Annamária: – Nagyon jó tévés mérkőzés volt. Nagyon boldog vagyok, ugyanakkor még fantasztikusabb érzés így bejutni a legjobb négy közé, hogy az ember tesz is a csapat sikeréért. Engem nagyon bánt, hogy kihagytam a végén azt a két büntetőt, de végre egyszer mellénk állt a szerencse.
Albena Branzova: – Hogy mit éreztem a három büntetőm előtt? Semmit. De tényleg. Csak koncentrálni akartam, és azt mondogattam magamban minden dobás előtt, hogy szükség van a pontra! Ki akartam rekeszteni a nyomást.