Az év története: Körmend - fő a fokozatosság!

Pedig az igazság az, hogy a körmendi csoda a legracionálisabb eredmény, elég csak visszalapozni a históriáskönyvekbe. A sorminta kötelez, szinte kiböki az ember szemét: három éve negyedik, két esztendeje harmadik, tavaly második, az idén pedig – magától értetődően – első lett a gárda. Tiszta sor. Hanem azért ennél többről van itt szó, a vasi szárnyalás rendkívül sok lábon áll, s egyik alappilére, hogy az olasz Benetton idény közben mondott le magyar irányítójáról, Németh Istvánról. A vasiak "Istije", pedig megtette, amit Körmend várt tőle, előbb gatyába rázta, majd megtanította győzni a korábban lesajnált együttest: talán maga Zsebe Ferenc edző sem hitt a szemének, amikor sosem látott repesztésbe kezdett a Marc.Az alapszakasz hatodikja (13–9-es, azaz a közepesnél csak valamivel jobb mutató) előbb "lenullázta" a harmadik helyezettet (Zalaegerszeg), majd kiverte a másodikat (Debrecen), hogy aztán világ csodájára lemossa a pályáról az elsőt (Kaposvár). Kilenc meccset nyertek, s mindössze egyet veszítettek el a megtáltosodott fiatalok, akik rohantak, tüzeltek, a játékuk ellenszerét senki sem lelte. Itt akár be is fejezhetnénk az elbeszélést, ha nem volna tanulságos a folytatás: az "aranyos" fiúk mentek, ki erre, ki arra: Toya, Toroman és Hainje, no és persze mindenekelőtt Németh ma már éppúgy a múlt része, mint Edmonson, Madison, Szalay, Szendrei vagy Czigler. A Körmend az új idényben megint csak nem dédelget nagyratörő álmokat, habár……ne feledjük, Németh ezúttal sincs túlságosan messze kedvenc városától.