Majdnem a végéig szoros volt

A három forduló után mindössze egyetlen győzelemmel álló magyar válogatott háza táján nagy volt a számolgatás, hogyan is tudnánk a rájátszás felső ágára kerülni, és bizony hamar világossá vált mindenki számára, hogy csakis akkor kerül a mi kezünkbe a sorsunk, ha a hátralévő csoportmeccseken nem hibázunk. Na de hogyan lehetne nem hibázni olyankor, amikor az ellenfél a világ egyik legerősebb nemzeti csapata, a miénk pedig enyhén szólva is gyengén muzsikált az eddigiek során…?
Amíg ezen morfondíroztunk, lejátszották délután a Szlovákia–Belgium összecsapást, amelyen hiába hajráztak nagyot Wautersék, kikaptak, ez pedig azt jelenti, hogy borzasztó fontos lesz számukra a szerdai, Ukrajna elleni találkozó. Hozzá kell tenni: a mi számunkra és az eddig nyeretlen csoportutolsó számára is, ugyanis győzelmük esetén akár Zserzserunováék is továbbjuthatnak. Igaz, az ő esélyük életben maradásához az kellett, hogy a magyarok kikapjanak az esti, Oroszország elleni mérkőzésen, Károlyiék azonban roppant elszántan készülődtek a nagy feladatra, és fogadkoztak, hogy mindent megpróbálnak.
Ennek szellemében is játszottak, mert láss csodát, a mi válogatottunk ragadta magához a kezdeményezést az elején, és öt perc elteltével 10–2 állt az eredményjelzőn – ide! Kellett ehhez Iványi Dalma gyönyörű nyitó kosara, ami irányítótól felettébb szokatlan módon egy horogdobásból született, Eördögh Edit két büntetője, valamint Károlyi Andrea és Cserny Réka hibátlan triplája, és máris mindenki arról beszélt a csarnokban: itt bizony meglepetés készülődik. És a szenzáció tovább érlelődött a folytatásban, mert az oroszok egészen a hatodik percig nem tudtak betalálni mezőnyből a gyűrűnkbe, bár a rengeteg, számukra megítélt büntető segítségével azért közelebb araszoltak egy kicsit. Végig a mieink vezettek az első negyedben, hiába biztatta a jóval esélyesebb riválist egy komplett rezesbanda a lelátóról, vagyis úgy tűnt, sikerül kompenzálni a magassági hátrányt, ami azért nem volt teljesen igaz. A lepattanók ugyanis rendre a hosszabb orosz kezekbe estek, és ez a tendencia egyre inkább érvényesült a második játékrészben.
Ettől függetlenül a korábbiakhoz képest sokkal jobb dobóteljesítmény továbbra is vezetést ért, a belgák és a spanyolok ellen mélyen tudása alatt játszó Károlyi például újabb két hármast hintett. Kapranov mester időközben behozta aduászát, a mezőnyből magasságával és játéktudásával is kimagasló Sztyepanovát, akivel bizony meggyűlt a bajuk bent Kajdacsiéknak. A napközben állandóan kisbabáját pátyolgató szőkeség három duplát is dobott gyors egymásutánban, és bár két perccel az első félidő vége előtt még öt ponttal vezettünk, hamar elolvadt az előny, ami a huszadik percben, egy sokadik Baranova-támadólepattanóból dobott kosárral hátránnyá változott. Még szerencse, hogy Iványi Dalma tartogatott egy hibátlan hármast a sarokból az utolsó másodpercekre – ezzel 5/7-re alakult a köríven kívüli mezőnydobási mutatónk az első húsz percben. Bár korábban is így ment volna, de a lényeg, hogy ha csak két ponttal is, Magyarországnak volt többje a nagyszünetben.

A későbbiek során viszont sajnos jelentősen visszaesett dobásaink hatékonysága, a 27. percig ugyanis mindössze kettő pontot sikerült összekaparni az oroszok palánkja alatt. Hét perc alatt kettő – így bizony nem lehet meccset nyerni a világ egyik legjobbja ellen, főleg úgy, hogy közben Sztyepanova azt csinált a gyűrűnk alatt, amit csak akart. Hiába, a 201 centi az 201 centi, alig érték fel őt a mi centereink, a lepattanóknál meg a pozíciójáték során pedig esélyük sem volt ellene. Ezzel együtt válogatottunk mindent megtett, amit csak meg tudott, ameddig játékosaink bírták erővel a palánk alatti lökdösődést, volt esély, és többször is sikerült egykosárnyira, azaz kettő pontosra szűkíteni a különbséget. Halkan jegyezzük meg, a játékvezetők nagyon tisztelték a neves ellenfelet, és ez sem könnyítette meg együttesünk dolgát, no meg az sem, hogy harmincpercnyi játék után 41–27 volt a lepattanóharc állása Oroszország javára, úgy, hogy Baranova egymaga 13-at szedett addigi 25 játékperce során…

A lényeg, hogy csupán négypontnyi volt a hátrány a záró etap előtt, vagyis életben maradt a remény.
Csakhogy vészesen fogyott a szufla is, legalábbis magyar oldalon. A túloldalon persze érezték, ennél több kell, és az orosz válogatottban volt annyi erő, hogy rátegyen még egy lapáttal. A mieink eddigi pontszerzői képtelenek voltak a gyűrűbe találni, így rögvest meglépett Oroszország.
S ahogy az sejthető volt, innen már nem volt visszaút. Tíz pont fölé kúszott a különbség, amelyhez már makacsul ragaszkodott a rivális, míg Rátgéber csapata kénytelen volt elkönyvelni sorozatban harmadik vereségét.

A szerdai ellenfél: Szlovákia

Görögsaláta (09. 23.)

Mestermérleg
Vagyim Kapranov: – A vártnál nehezebben nyertünk a lelkes magyarok ellen.
Rátgéber László: – Ezúttal jól játszottunk, azonban kiütköztek a meglévő hiányosságaink is. Támadásban a mélységi játék, védekezésben pedig a lepattanók megszerzése jelentett problémát.