Kizökkent a világ Keleten

Amikor tavaly Jason Kidd East Rutherfordba szerződött, sok Nets-szurkoló csettintett: végre egy épkézláb kísérlet arra, hogy az általában már április közepén kényszerszabadságra küldött csapat meghosszabbítsa az idényét! Az izgalmasan hosszúra nyúlt történet végét ismerjük, a Nets fennállása során először megnyerte a Keleti főcsoport küzdelmeit és bejutott az NBA nagydöntőjébe, ahol viszont már nem volt ereje megfékezni a kegyetlen nyugati dzsungelben edződött "fenevadat”, a Lakerst.
Az idei igazolásokból egyértelműen kiolvasható, hogy az idén nem pusztán a döntőbe jutás a cél. A Shaq-vadászatban már sok tapasztalatot szerző Dikembe Mutombo, az irányító Chris Childs és a 2000-ben a legjobb hatodik embernek megválasztott Rodney Rogers személyében olyan kosarasok kerültek a csapathoz, akik összesen 186 mérkőzésen vettek részt a playoffban. Igaz, a tapasztalatért cserébe áruba kellett bocsátani az ifjú és tehetséges Keith Van Hornt, de Byron Scott főedző vállalhatónak ítélte az áldozatot. A szerződése utolsó idényét futó Kidd vélhetően passzkirályi nimbuszát megerősítve kíván kilépni a szabadügynökök piacára a jövő nyáron, amiből sokat profitálhat az erőszakos csatár, Kenyon Martin, aki Kidd átadásaival már a legutóbb is házi gólkirállyá nőtte ki magát.
Bostonban éppen egy játékmestert ,,váltottak aprópénzre” Kenny Anderson személyében – ez már valamivel kockázatosabb üzletnek tűnik. Andersonnak a legutóbbi volt a legjobb bostoni szezonja, nem biztos, hogy nélküle ugyanolyan hatékony lesz a Celtics védekezése, és az sem biztos, hogy Paul Pierce és az ősszel Budapesten is járt Antoine Walker könnyedén hozza majd a maga húszas meccsenkénti pontátlagát. Bár ez utóbbitól nem tartanak a szakértők, szerintük e ritka kettős hosszú évekig képes lesz elkápráztatni a nagyérdeműt. Andersonnak egyébként Vin Baker cseréjeként kellett nyugatra mennie. Baker többször bizonyította, hogy nagyszerű csatár, ám az utóbbi években – részben sérülések miatti – formaingadozással hívta fel magára a figyelmet. Érzékeny veszteség lehet viszont Rogers, akit Jim O'Brien edző szívesen megtartott volna, de a csatárt nem lehetett marasztalni – említettük, éppen a nagy vetélytárs New Jerseyt választotta…
Ha Philadelphia, akkor Allen Iverson. A legutóbbi alapszakasz legjobb pontszerzőjének ugyan a nyáron meggyűlt a baja a feleségével, ebből kifolyólag a rendőrséggel is, ám a börtön helyett továbbra is a palánkok alatt vezetheti le fölös energiáit. Ígéri, nem fog csalódást okozni a félig-meddig megújuló 2001-es keleti bajnokcsapatban. A legutóbbi évadban a Sixers Iversonnal együtt is csak a 26. pontátlagot érte el a ligában, ezen javítandó Larry Brown edző megszabadult néhány védekező felfogású játékosától (például Mutombótól), és kerített néhány támadóbbat (például Van Hornt) – megítélésünk szerint beletelik egy kis időbe, mire összecsiszolódik a személyzet.
A kevés pont sok fejfájást okozott Pat Rileynak, a Miami, és Don Chaneynek, a New York edzőjének is. A Heat minden olyan mérkőzését megnyerte, amelyen elérte a 100 pontot – rossz hír, hogy ez csak 11-szer történt meg… További rossz hír, hogy a kedden kezdődő idényt a vesebetegségével küzdő szellemi vezér, Alonzo Mourning nélkül kell végigcsinálni az Eddie Jonesra és Brian Grantre épülő csapatnak. A hagyományosan a védekezéséről híres New York a liga legrosszabb blokkátlagával zárt tavasszal – csoda, hogy a csoport utolsó helyén?! Megjósolható, hogy a Knicks nem fog méltóképpen megemlékezni eddigi utolsó bajnoki címe harmincadik ,,születésnapjáról” – már csak azért sem, mert a három húzóember, Allan Houston, Latrell Sprewell és Antonio McDyess közül az utóbbi kettő sérült, a nyári nagy fogás, McDyess az egész idényt kihagyni kényszerül térdkalácstörése miatt.
Az Orlando és a Washington a végére maradt, de ne lepődjünk meg, ha a jövő tavaszi befutáskor az "utolsókból lesznek az elsők” tétel igazságát velük illusztráljuk. A Magicből Patrick Ewing visszavonult, ám ha Grant Hill harmadszori próbálkozásra tényleg felgyógyult súlyos bokasérüléséből – márpedig a jelek szerint így történt –, akkor a hozzá hasonlóan bőven húsz pont feletti átlaggal büszkélkedő Tracy McGrady társaságában "halálos kettőst” alkothat. És akkor még nem beszéltünk a finom kezű kiegészítő emberekről, Darrell Armstrongról, Pat Garrityről, a 2001-ben az év újoncának megválasztott Mike Millerről, valamint a poraiból feltámadni készülő Shawn Kempről. Washingtonban pedig ott van Michael Jordan. A rohanó idő megállításával kísérletező egykori "Főbika” nem adja fel, amíg a Wizardsszal is be nem jut a rájátszásba, és mivel Larry Hughes, Bryon Russell, valamint – és főképp! – a nagyüzemi pontgyártás mellett vezéregyéniségi tulajdonságokkal is felvértezett Jerry Stackhouse személyében kitűnő játszótársakat igazolt magának, ezúttal könnyen sikerrel járhat.