"A házigazda Atomerőműben négyes számmal Ronnie McMahan szólt a mérkőzés előtt a bemutatásnál. Bizony furcsán hangzott mindez, hiszen az utóbbi években ez a mezszám már öszszeforrt Terrence Davisszel. A hazaiak egyik kedvence egy ideig csak nézője lesz társai játékának, korábbi sérülése miatt szorul pihenőre, addig pedig honfitársa szerepel a helyén, egyből a kezdőben.
A csoportban egy idegenbeli győzelemmel álló vendégek semmit nem bíztak a véletlenre, a kezdés után egyből nekiestek a paksiaknak. Villámgyorsan játszották át a pálya középső részét, és főként egyéni betörésekből hamar előnyt szereztek. Főként Petrenko volt elemében, sorra szórta a pontokat. A paksiak is gyorsan felvették a ritmust, náluk pedig Fodor Gergely volt a "hang-adó”, s triplájával 7–7-re módosult az állás. Sitku találata után már vezetett az ASE, nagyjából öt másodpercig, ám Szolovjev duplája ismét vendégelőnyt jelentett. Ettől aztán olyan lendületet kaptak az oroszok, hogy meg sem álltak 27–19-ig. A negyed utolsó percében viszont jól hajráztak Cziglerék, ám ekkor Krasnyikov parancsolt megálljt a további közelítésnek. A folytatásban Rajkó hintett egy látványos triplát, ám ismét csak Krasnyikov villant néhányat, így pedig újra a vendégek nézhették elégedetten az eredményjelző táblát. Olyannyira, hogy a negyed felénél már 11 pontra nőtt a házigazdák hátránya. Csupán szép emlék volt már ekkor a tavalyi Karacs-kupa-mérkőzés, amikor is 18 ponttal nyert az ASE a Himki ellen. A hátrány ellenére nem tört meg az ASE, ha nehezen is, de 43–37-re felkapaszkodtak Fodorék. Az orosz edző azonnal reagált a közelítésre, agresszívebb játékra ösztökélte fiait. Meg is fogadták a tanácsot, időnként túl keményen is védekeztek az oroszok. Egyre feszültebb lett a hangulat a pályán, a játékvezetők sorra szórták a személyiket a házigazdáknak. Szegény embert az ág is húzza, mindamellett a lepattanók többsége is az oroszok kezében landolt, a paksiak távoli dobásai sem jöttek be, sőt még a közeliek is csak alig-alig sikerültek. Nem volt hát meglepő, hogy nemhogy felzárkózott volna a magyar bajnok, hanem egyre biztosabb lett az orosz vezetés. Szívszorító volt látni, amint a harmadik negyedben összesen nyolc pontra tellett az Atomtól.
A felvétel szerint nem lehet azt mondani, hogy Mészárosék nem rúgtak labdába, pedig…
A felvétel szerint nem lehet azt mondani, hogy Mészárosék nem rúgtak labdába, pedig…
Hol volt ekkor a tavalyi lendületes, látványos paksi csapatjáték? Ellenben továbbra sem sikerült szinte semmi a paksiaknak, Pojbics és Czigler kihagyhatatlannak tűnő helyzetben is hibázott, miközben a másik oldalon a csereként beállt Kurtenok zsinórban kilenc pontot süllyesztett el a hazai kosárban. Egyre inkább kedvetlenebb lett az ASE játéka, a kosarasok láthatóan felőrlődtek a küzdelemben, be kellett látniuk, ez az orosz együttes nem a tavalyi, most jobb, lényegesen jobb, mint a magyar bajnok.
Mestermérleg Fodor Péter: – Az első félidőben még volt esélyünk, ám lassan felőrlődtünk abban, hogy csak futottunk az eredmény után. Ez pedig mind fizikailag, mind pszichikailag már meglátszott a második félidei játékunkon. Szergej Jelevics: – Erősebbek vagyunk, mint tavaly voltunk, és az elmúlt év két veresége után jól felkészültünk a paksiak játékából. Úgy láttam viszont, hogy a hazaiak nem erősödtek, inkább fáradt csapat benyomását keltették. A védekezésünk lehetett volna jobb is, akkor még biztosabban nyerünk.