„Szépen gyógyulok, az orvos azzal biztat, hogy ilyen sérülés után nagyon jól haladok a teljes felépülés irányába – mondta Kovács Katalin a kajak.hu-nak. – Más kérdés, hogy nekem már ez is sok, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszan elhúzódik a gyógyulási folyamat. Jó, tényleg nagyot estem, de különösebben nagy baj nem történt velem, gondolok itt egy törésre. Persze, így is valósággal sokkolt a tudat, hogy az olimpiai felkészülés alapozó időszakából heteket kell kihagynom, de legalábbis részmunkát tudok csak elvégezni. Talán ez az egész baleset sokkal inkább lélekben viselt meg, mint testben. Lehet, hogy ez is kihatással van a gyógyulásomra. Végül azért megtaláltam magamnak a kapaszkodót: ha már így kellett történnie, akkor sokkal inkább most, mint később. Már a felkészülés hajrájában, a válogatók, vagy a versenyek előtt. Futni így is tudtam, tehát olyan nagyon nem estem ki a ritmusból. A múlt héten már óvatosan elkezdhettem dolgozni a sérült kezemmel is, de így is heti háromszor gyógytornászhoz járok. Türelmesnek kell lennem, bármennyire is sürgetném a folyamatot, mert lehet, hogy abból később még nagyobb bajom származna. Arra meg kinek van szüksége?”
Az alapozó időszak első részre lezárult, Csipes Ferenc edző egyhetes szabadságot engedélyezett versenyzőinek, akik közül hárman – Kovácshoz Kozák Danuta és Szabó Gabriella társult be – ezt kihasználva tettek eleget a portugáliai meghívásnak.
„A Nelo-gyár portugáliai edzőtáborában voltunk, ami Portótól körülbelül százötven kilométerre található. Már volt szerencsém korábban a Nelo vendégszeretetét élvezni, amikor az aktuális világverseny utáni meghívásnak tettem eleget – rendszeresen meghívják az év legjobbjait, akikhez a hajók kapcsán kötődésük van –, de most a megszokott kifogástalan, és magas szintű vendéglátás mellett leesett az állam attól, hogy milyen körülmények közé érkeztünk. Az mindjárt visszaköszönt, hogy sportágbeliek rakták össze az edzőtábort, hiszen minden a kajakosok és kenusok szolgálatának van benne alárendelve. Nagyon kitalált, átgondolt, és fantasztikusan összerakott létesítmény. A parti kiegészítők, konditermek tökéletesek. Állítólag a vízfelület is hasonlóan nagyszerű, de ehhez csak térképen volt szerencsém – speciel azon tényleg meggyőzőnek tűnt –, mert nekünk most speciális feladatunk volt. A hajókat teszteltük, nem az állóképességünket és a gyorsaságunkat. Az én esetemben sajnos kicsit közbeszólt a balesetem, hiszen két hónapja már annak, hogy utoljára eveztem, így a tesztelés ideje is minimális volt ugyan, de amennyire erőmből és egészségi állapotomból telt, kihasználtam az utolsó másodpercet is belőle.”
A Csipes Ferenc irányította csapat mostantól Budapesten készül, egészen a jövő évi melegvízi edzőtáborig, amelyet ismét Törökországban tudnak le. De ha ilyen profik a portugáliai körülmények, nem lenne érdemes váltani?
„Azért ez nem így, bemondásra működik, hiszen Feri még nem látta ezt a helyet. Annak idején Törökországba is éveken keresztül invitálták őt, aztán egyszer kiment, hogy személyesen is meggyőződjön a terepről és a lehetőségekről, csak azután vágtunk bele a táborba csapatostul. Így tudtunk le már ott két edzőtábort. Nyilván lenne lehetőség a portugáliai látogatásra is, de olyan jól rátaláltunk erre a törökországi táborra, hogy olyan nagyon sok érv nem szól a váltás mellett. Arról nem is beszélve, immár bejáratott helyre megyünk vissza, ugye harmadszor, és a nagyon fontos olimpiai felkészülés idején nem is lenne szerencsés, ha egy új helyet kellene felfedeznünk magunknak, amikor minden idegszálunkkal a munkára kell koncentrálni.”
