– Tényleg igaz, hogy London után visszavonul?
– Tényleg. Valakinek mindig vissza kell vonulnia. Jövőre hetvenéves leszek, akkor lesz ötvenöt esztendeje, hogy a sportágat szolgálom – itt az ideje.
– Hiányozni fognak az edzések. Ugye tudja?
– Persze, hogy tudom. De mutasson nekem olyan női edzőt, aki hetvenéves korában még mindig vállal csapatot. Ráadásul ilyen nagy csapatot. Nekem ez már megerőltető. Az elmúlt évtizedekben mindent megtettem ezért a sportért, amit csak lehetett – büszke is vagyok, hogy ennyit kibírtam.
– Nehéz volt?
– Hát nem volt sima utam, sőt mondhatjuk, eléggé göröngyös volt, nagy akaraterő kellett, hogy végigcsináljam. Eleve nem sok női edző van a világban, ez inkább a férfiak privilégiuma, de én felvettem a kesztyűt, és csináltam, mert szeretem csinálni. Szeretek a sportolókkal lenni, szeretek beszélgetni velük, mindig az lebeg a szemem előtt, hogy a lehető legjobban felkészítsem azokat, akik annyira bíznak bennem, akik annyi munkát áldoznak arra, hogy világbajnokok, érmesek legyenek, küzdjenek az olimpiai részvételért.
– Nem akarok gonoszkodni, de meg kell kérdeznem: mi lesz a tanítványaival?
– Jó kérdés. Amikor a visszavonuláson elmélkedem, mindig eszembe jut, ki fogja ugyanezt a munkát elvégezni, ki fogja ugyanúgy tanítani, ugyanolyan elkötelezettséggel felkészíteni őket, mint én. Hiszen még nagyon fiatalok, előttük az élet, attól, hogy én visszavonulok, ők még nem fognak. De fontos, hogy ugyanúgy folytassák, ahogyan elkezdték, hiszen csak akkor lehetnek eredményesek. Egy szó mint száz, meg kell találnom az utódomat.
– Van elképzelése?
– Az még lenne is…
– Csakhogy…
– Vannak, akik alkalmasak lennének rá, hogy folytassák a munkát, de túl gyávák hozzá, aztán vannak, akik abszolút nem gyávák, de nem értenek hozzá, csak kísérleteznek. Pedig ezen a szinten már nem szabad kísérletezni. Ennek a sportágnak azért ment ilyen jól évtizedeken keresztül, mert jó alapokra lehetett építkezni, így biztosítva volt a folyamatos fejlődés. Úgy érzem, most egy kicsit megállt ez a fejlődés, lehet, kritikus a helyzet. Most majd megint biztos azt mondják, hogy beszélek összevissza, de egyet szeretnék leszögezni: én nem vagyok ellendrukker, sohasem voltam, egyszerűen csak reálisan nézem a dolgokat.
A TELJES INTERJÚT – BENNE AZZAL, MIBEN LÁTJA FÁBIÁNNÉ ROZSNYÓI KATALIN A BAJOK FŐ FORRÁSÁT – A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!
