A hokisok kínos vereséggel kezdték a csíki tornát

A kezdés előtt bő egy órával a román biztonsági ember rutinellenőrzés közben széles mosoly és korrekt angoltudás birtokában érdeklődött a sajtóhelyen, hogy minden rendben van-e és segíthet-e valamiben. Tekintve, hogy a csarnok lelátós részén rajtunk kívül akkor még senki nem tartózkodott, olyan sok, megoldásra váró probléma nem akadt. A wifi-kód ugyan jól jött volna, de azt meg nem tudta. Percekkel később a dolog a sokadik próbálkozás után aztán minden átmenet nélkül megoldódott.

A két válogatott a kiszabott edzésidő előtt pár perccel már jégen volt – elsőként a mieink –, mintha sietős lenne a dolguk. Ha sietős nem is, némi kényszer kimondatlanul is ott lebegett válogatottunk felett, amely Kevin Primeau szövetség kapitányi bemutatkozásakor a miskolci tornán novemberben három vereséggel – a rendes játékidőben Japántól és Ausztriától, hosszabbításban Olaszországtól – zárt az utolsó helyen. Házigazdaként.

Az akkor pályára lépő, amúgy is erősen tartalékos nemzeti csapatunk a mostani túrára még tovább fiatalodott, a javítás lehetősége így még nehezebbnek tűnt. Bár a cél ezúttal sem az eredményesség volt, hanem az, hogy tisztuljon a kép a vb-keret összeállítását illetően, amelyben a helyek nagy része már elkelt, de még van kiadó, amelyre viszont többen pályáznak.

A magyar válogatott 1972 óta nem játszott a negyven éve átadott, a múlt stílusjegyeit még mindig magán viselő, ráncfelvarrásra már rászoruló, de így is elismerésre méltó csíkszeredai létesítményben, így pályára lépésünk eseménynek számított. Ehhez képest a kezdés előtt tizenöt perccel mindössze alig százötven néző lézengett a csarnokban, annak az egyharmadát is a helyi utánpótláskorú játékosok tették ki, de a kezdésre csak összegyűlt kétezer tekintet, ami fele annyi szakértő csíki embert rejtett.

1. HARMAD

Magosi Bálinté volt a mérkőzés első emberes ütközése, Szirányi Bencéé pedig az első emberes lökete a harmadvonalról. A jó kezdés nem maradt eredmény nélkül. A 6. percben Nagy Gergő a félpályáról, a bal szélről lőtt keresztbe a jobb oldalra, ahol az üresen felejtett Magosi léphetett ki abszolút ziccerben. Ő aztán a kapuig sprintelt, egy lövő csellel elfektette a lengyel kapust, majd stílusosan a hálóba lőtt. Ellenfelünk egy eladott korongból a 10. percben egyenlített, pedig a támadás akkor már elhalni látszott, ám Leszek Laszkiewicz merészet gondolt, és a kapu mögül tett egy lépést, majd sunyin behúzta a korongot Bálizs Bence lábai mellett.

A kapott góltól picit megzavarodtunk, jól jött, hogy fórt kaptunk, így rendezhettük sorainkat hátul, és visszaszerezhettük önbizalmunkat. Gólt ugyan nem ütöttünk, de mi diktáltuk a tempót. Egészen a 17. percig, akkor Bálizs védett kétszer bravúrral – előbb egy ziccert, majd egy közeli kapás lövést hatástalanított –, és egy hátrányt is sikerrel kivédekeztünk (1–1).

2. HARMAD

A felvonást mi kezdtük fórban, mégis a lengyelek alakítottak ki óriási gólhelyzetet, ami előrevetítette harmadbeli szenvedéseinket. A 24. percben Bálizs hiába repkedett, kúszott és mászott a jégen, fórból vezetéshez jutottak a lengyelek. A 26. percben kapusunk Víctor Valdést idézte a csíki nyirkos estében, gyorsan akart indítani egy cserénél, de ellenfélhez passzolt, aki a kezdőkörből vitt ziccert gólig, emberhátrányban. A 28. percben Hetényi Péter nem volt elég határozott a kapunk előtt, így adhatott gólpasszt az embere. A 34. percben az egyébként is ütős lengyel első sor fél percig szabályosan körbe korcsolyázta a mieinket a saját kapunk előtt, de mindkét ziccerét kihagyta. A 39. percben aztán fórból mégis négyre növelte a különbséget. Csapatunk két szép akcióval jelentkezett – ezt a helyiek diszkrét tapssal jutalmazták –, de többre már nem futotta játékosaink erejéből (1–5).

3. HARMAD

A záró harmadra Bálizs helyett – együttesünkről sokat elmond, hogy még így is a nagyot hibázó kapus volt a legjobb játékosunk – Budai Krisztián korcsolyázott ki a ketrec elé, de négy perc sem kellett ahhoz, hogy őt is felavassák. Az utolsó tíz percben döntően meghatározta a játék képet, hogy négyszer játszhattunk emberelőnyben, de nem sikerült felzárkóznunk. Magosi és Gröschl lövésénél jártunk a legközelebb a gólhoz, de ez nem a mi esténk volt. Méghozzá nagyon nem... (1–6)

KRASZ EMIL (Csíkszereda)