Amikor a Jegesmedvék csak kis halak

VÁLASZOL: NAGY GERGŐ, a Miskolc centere

– Csendes pihenő közben?
– Igen, de már izgulok.

– A döntő vagy a Fehérvár miatt?
– A legutóbbi három bajnoki döntőben játszottam, szóval ismerem az érzést, de az Alba Volán ellen még nem.

– Átadta már belső információit a Miskolc szakmai stábjának?
– Olyan edzőnk van, aki képben van, de biztos kikéri a véleményemet, hogy például mit játszik a Fehérvár emberelőnyben, ilyesmi. De kis halak vagyunk mi, és cápa ellen küzdünk. Miskolcon is igyekeznek profin dolgozni, folyamatosan javulnak a körülmények, látható a fejlődés, de az Alba Volán azért más szint.

– Mióta januárban eligazolt, figyelt volt csapatára?
– Persze, és nagyszerű teljesítmény volt, amit az EBEL-rájátszásig nyújtott. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a srácokkal, Sofron Istivel szinte hetente beszélünk. Jól kezdődött a szezonom, de aztán beleszürkültem, úgy, mint tavaly. Nagyképű lennék, ha azt állítanám, jobb vagyok, mint akik előttem, az első három sorban játszottak Fehérváron; nem, ők tényleg jobbak – a légiósokat is azért hozzák, hogy húzóemberek legyenek –, úgyhogy nem volt esélyem arra, hogy emberelőnyben és -hátrányban is játsszak. Az én koromban viszont muszáj, ezért igazoltam Miskolcra, hiába szeretne mindenki az EBEL-ben szerepelni. És abszolút jó döntés volt, játszottam Mol Liga- és Magyar Kupa-döntőben, most pedig az ob I fináléjában szerepelhetek.

– A papírforma alapján ez a döntő négy nulla lesz a Fehérvárnak, de csak nem így lépnek jégre!
– Sportolók vagyunk, úgy vágunk neki minden meccsnek, hogy nyerni akarunk, de az egész magyar hokitársadalom tisztában van vele, hogy ezt a döntőt az Alba Volán meg fogja nyerni. Mi részfeladatokat tűzünk magunk elé, mondjuk egy meccset nyerhetünk, ha a Fehérvárnak pocsékul megy, nekünk meg kiválóan, és Budai Krisztián parádézik. Többen mondogatták már, hogy tavaly az elődöntő első meccsén csak hosszabbításban veszített a Miskolc hét hatra, és tényleg annyi lehet a célunk, hogy minél szorosabb legyen a párharc. De azért látni kell, a DAB, amelyik kiemelkedett a Mol Ligából, háromszor simán kikapott az elődöntőben...

VÁLASZOL: LÁDA BALÁZS, a Fehérvár hátvédje

– Miskolcon született, a testvére ma is ott játszik, mellesleg a helyi klubelnök az apósjelöltje – így játszani a döntőben ellenfélként...
– Az ilyesmit félre kell tenni, profik vagyunk. Persze drukkoltam a fiúknak az elődöntőben, voltam is kinn a meccsükön, amikor ráértem, gratuláltam is nekik. De ez normális, hiszen van a keretben, akivel tíz évet játszottam együtt. A légkör tehát nem lesz új, de nem arra figyelek majd, hogy a drukkerek éppen kinek szurkolnak. Miskolcon adnak a körítésre, de ez ugyanúgy spannol majd minket, mint a hazaiakat.

– Akkor semmi furcsa érzés?
– Nem, semmi különös, dolgozom, ahogy eddig is.

– Az sem mozgatja meg, hogy a novemberi válogatott tornát az ön képével reklámozták Miskolcon?
– Azért nem csak velem, ráadásul most, a döntő után lehet, hogy már utálni fognak... De nem lesz ez könnyű párharc. Nehéz volt túltennünk magunkat a Ljubljana elleni EBEL-kiesésen, viszont már oldódik a hangulat. Mostanság az edzéseinkbe is vittünk némi változatosságot, több az egy egy elleni játékos, küzdős feladat.

– Azért a söprésen kívül minden meglepetés lenne, nem?
– Persze, mindig nyerni akarunk, úgyhogy a négy nulla a cél. De ismétlem, nem lesz egyszerű, és ezt nem a sportdiplomácia miatt mondom. Az elődöntőben a DAB a szokott taktikájával játszott – talán ez lett a veszte –, de a Miskolc biztosan kidolgoz majd valami különlegeset. Viszont szinte mindenki egészséges nálunk, Sikorcin Ladislav és Tóth Adrián is elkezdte az edzéseket, úgyhogy csak az a kérdés, hogy a nyolc légiós közül melyik három marad ki, egyébként a legerősebb csapatunkkal kezdünk. A világbajnokság előtt kellenek a meccsek és a siker is.