Gólpasszt adott az elődöntőben a fotós. Vagy a rendőrfőnök?

Modern világunkban nincs már helye a BABONÁNAK, kivéve, ha hisznek benne, mint most a horvátok. Az 1994-es világbajnokság egyik nagy tapasztalata volt, hogy ha olasz vagy, menekülj a 17-es meztől, mert ez a szám csak rosszat hoz rád. Az 1990-es vb elődöntőjében az akkori 17-es, Roberto Donadoni kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest, Amerikában az olaszoknál szokásos sorsoláson Roberto Baggio kapta a 17-est, azonban Arrigo Sacchi szövetségi kapitány megvétózta ezt, mondván, az „Isteni copfocskáé” nem lehet az elátkozott mez. Amely Alberigo Evanié lett, aki az első fordulóban lesérült, és csak a vesztes döntőben játszhatott újra. Ahol a csapatot addig a hátán cipelő Roberto Baggio tizenegyest rontott a legvégén. Tízesben.

Franco Baresi 6-osban rontott, ha ezt a kettőt összeadjuk Tony Meola mezszámával, akkor az éppen 17. Nagyjából ilyen nyakatekerten vált valóra a remek amerikai kapus álma a vb után: összejött neki egy zsíros profi szerződés. Az amerikai futballban, ugyanis a New York Jets igazolta le, hatalmas kirúgásai miatt. Meola gimnazistaként a világhírű New York Yankees baseballcsapattól kapott szerződést, kosárlabdával, golffal nem próbálkozott. Az amerikai futballt is hamar otthagyta, mondhatni, szerencsére, a válogatottban egészen 2006-ig szerepelt.

Franciaország simán túljutott KUVAITON az 1982-es spanyolországi vb-n, a mérkőzés főszereplője az öt gól (4–1 lett a vége) ellenére nem egy játékos, még csak nem is a játékvezető, hanem a kuvaiti emír testvére, Fahed al-Ahmad al-Dzsaber al-Szabah lett, aki a szövetség elnökeként volt jelen. És ő jelzett a hajrában Alain Giresse teljesen szabályos gólja után a páholyból (egy füttyszó miatt több kuvaiti játékos leállt), hogy vonuljanak le a játékosai, akik hezitáltak, mint Ricardo Moniz legényei a minap. Erre az elnök lefáradt a gyepre, hogy meggyőzze őket, hatalmas vita következett, felvonult a spanyol Polgári Gárda, és a szovjet játékvezető, Miroszlav Sztupar visszavonta a gólt. A sejk másnap telekürtölte a világsajtót az „igazával”, mondván, világraszóló sértés lett volna, ha megadják azt a gólt. A másik négy ellen nem volt kifogása. Sztupart azonnal kirakta a keretéből a FIFA, a sejk 10 ezer dolláros büntetést kapott, de nem kellett kölcsönt felvennie. „A FIFA mellett eltörpül a maffia” – morgott akkor a sejk.

Később Kuvait a maga módján vett revánsot: 1988-ban az emír személyesen rábírta az egy évvel korábban visszavonult Michel Platinit, a franciák korábbi ászát, hogy játsszon a szovjetek elleni barátságos mérkőzésen legalább néhány percet. A FIFA ezt a találkozót hivatalos mérkőzésként tartja nyilván! A később az Irak elleni háborúban hősi halált halt sejk imádta a futballt, Kuvaitban több vb-hős kapitány is dolgozott: Mario Zagallo, Carlos Alberto Parreira, Luiz Felipe Scolari és Mezey György, később Valerij Lobanovszkij és Berti Vogts is ült a válogatott kispadján.

Ha már TÉLI VB! 1994-ben a hőséggel is meg kellett küzdeniük a játékosoknak az ellenfelek mellett. Jackie Charlton, az írek szövetségi kapitánya panaszkodott is, hogy Mexikó ellen azért kaptak ki, mert a Citrus Bowl-stadionban 44 Celsius-fokot mértek, 90 százalékos páratartalom mellett. Lehet a panaszban valami, a mérkőzés során 213 szurkolót kellett elsősegélyben részesíteni, többüket azonnal kórházba szállították. Ennél több sérültet csak az 1950-es „vb-döntőben” regisztráltak, akkor ugyebár a brazilok a zsúfolásig tömött Maracanában elbuktak Uruguay ellen, néhányan öngyilkosok is lettek. A hőmérsékleti negatív rekord mínusz egy Celsius-fok a Brazília–Dél-Korea mérkőzés közben, 2010-ben, Dél-Afrikában. Ahol sok felkészületlen drukkert sokkolt az a tény, hogy a Piedone-film és Az istenek a fejükre estek tanulságai ellenére a tél az tényleg tél arrafelé is.

NEM VOLT MÉG VAR A RÉGI SZÉPBEN, sem Janny Sikazwe, a katari vb egyik híres játékvezetője. Az első világbajnokság sem múlhatott el bíróbaki nélkül: a brazil „füttyös”, Gilberto de Almeida Rego az argentin–francia mérkőzésnek tévedésből véget vetett már a 84. percben, szerencsére a segítői felvilágosították. A győzelemre álló dél-amerikaiak csapatkapitánya ezt hallván elájult, és csak az öltözőben tudta meg később: nyertek. Az Uruguay–Jugoszlávia elődöntőn már nem lehetett Regót kontrollálni, tevékenyen hozzájárult a 6:1-es hazai győzelemhez. Leglátványosabban akkor, amikor még a „plávik” vezetésénél megadott egy olyan uruguayi találatot, amely előtt egy közvetlenül a játéktér mellett álló fotósról pattant vissza a labda a pályára (más források szerint a fotós szándékosan passzolta vissza a játékszert). Nem mellesleg Rego nem adott meg egy szabályos gólt a délszlávoknak. Más könyvekben arról lehet olvasni, hogy egy kapu mellé szálló lövést egy rendőr rúgott vissza, és így terelte Pedro Cea a kapuba a labdát, erre a jugoszlávok fedezete, Milorad Arszenijevics, aki civilben egyetemi tanár orvos volt, összeverekedett a rendőrrel. Aki nem más volt, mint Montevideo rendőrfőnöke!

Azon a tornán elmaradt a bronzmérkőzés, mert a jugoszlávok egyszerűen nem léptek pályára a „kisdöntőben”.

LIONEL SCALONI és a vb-s éjszakák. Scaloni most a válogatott szövetségi kapitányaként lehet országos bűnbak, ha nem nyernek aranyérmet, nem tudjuk, tud-e nyugodtan aludni így, de van egy sejtésünk. Játékosként egészen biztosan sokáig nem aludta ki magát a nagy tornán, ugyanis a 2006-os vébén el kellett költöztetni mellőle egy egyágyas szobába Hernán Crespót, aki olyan hangosan horkolt, hogy Scaloni sokáig csak percekre tudott elszenderedni.

MÁR CSAK A HÉT SZŰZ LÁNY HIÁNYZIK, MINT A NÉPMESÉKBEN. A szaúdi herceg Argentína legyőzése után a szaúdi válogatott minden játékosának egy csaknem 200 millió forintot érő Rolls-Royce Phantomot adott ajándékba, és ilyen autót kapott az 1994-es amerikai vb-n a belgák elleni varázslatos góljáért Szaid al-Ovairan is.

Arról nem írt most a sajtó, hogy al-Ovairan mellett a többiek is igen jól jártak, hogy továbbjutottak a csoportjukból: Vafaa Zazavi, a dúsgazdag üzletember egy-egy vadonatúj Volvót vett a 22 játékosnak, akik a kijutásért fejenként 25 ezer dollárt és egy vadonatúj Mercedest kaptak.

De mi ez ahhoz képest, hogy amikor kijutott a kuvaiti válogatott az 1982-es vb-re, a játékosokat a fentebb bemutatott sejk milyen csecsebecsékkel lepte meg: fejenként kaptak egy luxuskivitelű Cadillacet, egy luxusvillát (!), egy aranyórát, egy príma motorcsónakot és néhány tucat holdnyi földet, ami ritka kincs arrafelé.