Következik „minden mérkőzések anyja”

Minden lesz ez, „csak játék nem”. Ezt már akkor lehetett sejteni, amikor Egyiptom a szombati selejtező 95. percében Emad Moteab révén 2–0-ra alakította az Algéria elleni mérkőzés állást, és ezzel a csoportban kialakuló holtverseny miatt ráadásra kényszerítette a két válogatottat.

A két fél párharcába történelmileg kódolva van a feszültség, amióta 1989-ben az akkori világbajnoki selejtezőt követő összecsapásokban egy repülő törött üveg okozta sérülés következtében egy egyiptomi orvos a szeme világát vesztette. Az eset után az algériai labdarúgás talán legnagyobb ikonja, Lahdar Bellumi ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, amelyet csak húsz év elteltével, idén áprilisban vont vissza az Interpol. Bár Bellumi mindig tagadta, hogy köze volt a sérüléshez – a kapust, Kamel Kadrit tette felelőssé a történtekért –, nyilvánvaló volt, hogy az algériai játékosoknak közük volt a történtekhez, s ezzel kiérdemelték az egyiptomi szurkolók örök gyűlöletét.

Sajnos ez a szombaton lejátszott – sorsdöntőnek csak a 2–0-s eredmény miatt nem nevezhető – mérkőzés előtt és után is érződött. A találkozó előtt Kaled Lemusia és társai megtámadásától volt hangos a média: az algériai együttes buszát kövekkel dobálták meg egyiptomi drukkerek, és az említett játékos nem úszta meg sérülések nélkül a támadást.

A meccset követően újabb összecsapások következtek, amelyekben legalább 32 szurkoló megsérült Egyiptomban, Marseille utcáinak rendjét arab származású zavargók dúlták fel, míg Algériában egyiptomi üzletembereket kergettek meg.

Nem csoda, hogy az egyiptomi szövetségi kapitány, Hasszan Sehata szavait („Kedvtelésből játszunk, nem azért, hogy háborút robantsunk ki”) elnyomták Mohamed Rauraua, az algériai szövetség elnökének harsogó mondatai. A sportvezető éles kirohanást intézett az egyiptomiak és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ellen, s feltette a kérdést: vajon a fair playt hirdető FIFA-nak mekkora a felelőssége abban, hogy játékosainak félelemben kellett játszaniuk a Kairóban rendezett mérkőzésen?

A megválaszolatlanul maradt kérdés után csak az biztos, hogy Algéria és Egyiptom szerda délután, immár semleges helyszínen, a szudáni Kartúmban ismét összecsap egymással. S a tét továbbra sem kicsi…

De nemcsak a pályán nem az. Kartúm nagy erőket mozgósít a biztonság szavatolása érdekében. Szinte minden második szurkolóra jut majd rendőr – 35 ezren férnek be a szudáni főváros stadionjába, s ezzel összefüggésben mintegy 15 ezer rendőrt mozgósítanak a szervezők.

A kartúmi helyszín és a távolság ugyan az egyiptomi szurkolóknak kedvez, ám az előzetes vélemények szerint mégis inkább a „fáraók” ellen drukkolók lesznek többségben a lelátókon. Algériából 48 repülőgép landolt már Szudánban, hogy Algírból a „sivatagi rókákért” szorítókat szállítson az országba, és az is tény, hogy Egyiptom déli szomszédjában történelmi okokból nem rajonganak túlságosan az északiakért.

Hogy a taktikáról eddig kevés szó esett? Aligha meglepő, ha olyan mérkőzésről van szó, amely előtt azt nyilatkozhatja egy algériai drukker, hogy „Nem akarunk harcolni, de ha utánunk jönnek, akkor megvédjük zászlóinkat!”

Adja az ég, hogy ne kerüljön ilyenre sor, s a meccs után csak a gólokról essen szó.