FTC: Myenty Abena tudja, hogy a németek sosem adják fel

– Nyakláncán egy oroszlán van. Ez a talizmánja?
– Nyolcéves múltam, amikor édesanyámtól kaptam – felelte lapunknak Myenty Abena, a Ferencváros védője, aki a télen a pozsonyi Slovantól érkezve csatlakozott az FTC keretéhez. – Valamiért mindig is nagyon érdekeltek az oroszlános természetfilmek, odahaza a tévében csak azt voltam hajlandó nézni. Hogyan élnek, miként vadásznak, mikor alszanak. Egyik nap anyu ezzel az oroszlános medáliával lepett meg, azóta állandóan velem van.

– A meccseken is?
– Manapság már szigorúan ellenőrzik a játékvezetők a felszerelésünket, nem szabad nyakláncot hordani, de korábban többször előfordult, hogy megvártam, míg ellenőriznek, és utána tettem a nyakamba. Olyan is volt, amikor a sportszáramba dugtam és ott rögzítettem, csak hogy a meccsen velem legyen. Tényleg nagyon sokat jelent nekem.

– Suriname fővárosában, Paramaribóban született. Milyen emlékei vannak onnan?
– Az iskolát és a futballt is ott kezdtem, ötévesen már edzésekre jártam, tízéves koromban aztán átköltöztünk Hollandiába. A szüleim szerettek Suriname-ban élni, jól éreztük magunkat, ám tudták, ha hosszú távon jobb életet szeretnének biztosítani a testvéreimnek és nekem, Európába kell jönnünk.

– Nehezen élte meg ezt az időszakot?
– Igazából nem. Gyorsan beilleszkedtem. Amszterdamtól húsz percre laktunk, amolyan nagy kalandként fogtam fel az egészet.

– Azonnal folytatta a labdarúgást?
– Naná! Sőt, igazából hálás lehetek, hogy kicsi voltam, amikor Hollandiába költöztünk. Az alapokat ott még el tudtam sajátítani. Ha Suriname-ban maradunk, aligha válik belőlem profi labdarúgó. A bátyám öt évvel idősebb nálam, neki már nem is sikerült pótolnia a lemaradást.

– Ketten vannak testvérek?
– Nem, öten. A legkisebb bátyám és a húgom a szüleimmel azóta is Hollandiában élnek. Két idősebb testvérem azonban nem volt hajlandó velünk Európába költözni, ők akkor maradtak. Egyikük azóta Franciaországban, a másik Belgiumban él. Nem tartjuk a kapcsolatot, legutóbb tíz éve beszéltünk.

– A télen a Slovantól érkezett. Milyenek az első benyomásai a Ferencvárosról?
– Sokkal profibb a klub, mint előzőek. Hogy csak néhány részletet említsek: a kommunikáció a játékosokkal, a szakmai stáb összetétele, az orvosi háttér, hirtelen nem is tudom felsorolni, az FTC-nél hány szakember figyel oda az egészségünkre, a prevencióra. Apróságok, de ezek jelentik a különbséget a klubok között.

– A nyáron a BL-selejtezőben a Slovan játékosaként még a Ferencváros ellen lépett pályára. Hogyan emlékszik azokra a meccsekre?
– A Groupama Aréna hangulata nagyon magával ragadott. Az első mérkőzést játszottuk Budapesten, arra emlékszem, hiába vezettünk, a Fradi-szurkolók akkor is a csapat mögött álltak, akkor is buzdították az együttest.

– Akkor már tudott a magyar bajnok érdeklődéséről?
– A meccsek után hallottam róla, hogy felkeltettem a Ferencváros érdeklődését. Tehát nem játszhattam olyan rosszul…

– Négy NB I-es meccsel a lábában hogy érzi, beilleszkedett a csapatba?
– Boldog vagyok, hogy erőnlétileg végre teljesen rendben vagyok. Novemberben kisebb operáción estem át, de jólesett, hogy éreztem, a Ferencvárosnál türelmesek velem, nem sürgetnek semmit. Mostanra teljesen rendbe jöttem, utolértem magam, nyugodtan mondhatom, duzzadok az erőtől.

– Mire számít a Bayer Leverkusen otthonában az Európa-liga-nyolcaddöntő első, csütörtöki felvonásán?
– Német csapat ellen eddig csak utánpótláskoromban játszottam, de annyit már megtanultam az évek során, a németek mentalitása különleges. Sohasem adják fel, harcolnak, meghatározott szisztémában futballoznak.

– Azért van esélyük a továbbjutásra?
– Hogyne lenne! A futballban mindig van esély, most még ötven-ötven. A talizmánomat természetesen Németországba is magammal viszem. Ha nem lenne esély, inkább ne is utazzunk el. Egy biztos, nem félünk a leverkuseniektől, igaz, ők sem tartanak tőlünk.

– Védőként van példaképe?
– Mindig is Yaya Touré játéka tetszett. Ő nem védő volt, fiatalabb koromban mégis az ő stílusa fogott meg a leginkább. Manapság már leginkább a belső védők játékát figyelem, hogyan helyezkednek, egy-egy nehéz szituációban miként reagálnak. Ebből is sokat lehet tanulni.

– Amikor aláírta szerződését a Ferencvároshoz, akkor is kisgyermekeivel pózolt a kamerák előtt. Ennyire családcentrikus?
– A családom a mindenem. Mindent megtennék érte. Úgy gondoltam, abban a fontos pillanatban a gyermekeimnek is ott a helyük. Kisfiunk hároméves, a kislányunk másfél múlt. Ők is nagy Fradi-szurkolók lesznek majd, mint ahogyan a Hollandiában élő szüleim és testvéreim is azok.

EURÓPA-LIGA, NYOLCADDÖNTŐ
1. MÉRKŐZÉS, CSÜTÖRTÖK
18.45: Bayer Leverkusen (német)–Ferencváros (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!