Nikolics: Most már tisztelnek minket a vetélytársak

– Minden sorozatot beleértve tizenöt gólnál tart a szezonban. Bár állhatna a mutató tizenhatnál is...
– Ha a Basel elleni Európa-liga-mérkőzés első góljára gondol, elismerem, valamelyest sajnálom, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség végül nem nekem ítélte, ugyanakkor azt az örömöt, amit abban a pillanatban átéltem, amikor a svájciak kapujába vágódott a labda, senki sem veheti el tőlem. A szituáció csak azért fura, mert a Gent elleni lövésem is irányt változtatott az egyik védő lábán, ám akkor nekem adták a gólt. Legutóbb nem, de tessék, íme a friss példa arra, hogy amit a sors egyszer megad, máskor visszaveszi. S ha az UEFA szerint négy gólnál járok, akkor tudomásul veszem, hogy nem ötnél. Ennél sokkal fontosabb, hogy pontból viszont már van hat.

– Edzés előtt és után szóba kerül, hogy ha csütörtökön nyernek Bázelben, miközben a Sporting nem győzi le a Genket, máris továbbjutnak?
– Kikerülhetetlen téma. Nyilván ott motoszkál a fejünkben, mekkora lehetőség előtt állunk, ám a helyén kezeljük ezt a helyzetet is. A Sporting és a Basel elleni győzelmünknek köszönhetően olyan kedvező állapotot teremtettünk magunknak, hogy ha ne adj' Isten vereséget szenvedünk Svájcban, akkor sem történik tragédia. Az első csoportmeccsünk előtt még egy győzelem is álomszerűnek tűnt, ehhez képest féltávnál már reális esélyünk van a továbbjutásra. Ha már idáig jutottunk, jó lenne minél hamarabb bebiztosítani, de ha engem kérdeznek, az ellen sincs kifogásom, ha az utolsó csoporttalálkozó utolsó percében harcoljuk ki.

– Csalódással érne fel, ha netán nem sikerülne?
– Csalódásról aligha beszélhetünk a mi esetünkben. Az én szememben az is győzelemmel ér fel, hogy már elismernek, mi több, tisztelnek bennünket a vetélytársaink. Ahhoz képest, hogy a sorsoláskor mindenki minket akart ellenfélnek, ez nagy szó. Szerintem az elmúlt hónapokban tettünk annyit a nemzetközi porondon, hogy azzal nemcsak a Videotont, hanem a teljes magyar futballt is jó színben tüntessük fel.

– Amit ön tett, az elég lehet egy jó külföldi szerződéshez?
– Higgye el, ez érdekel a legkevésbé. Amíg tart az idény, amíg élvezem Paulo Sousa bizalmát, amíg rugdosom a gólokat, amíg nyerjük a meccseket, nem akarok ezzel foglalkozni. A menedzserem, Filipovics Vladan úgyis szól, ha esetleg befut egy konkrét ajánlat. De kérdem én, hova siessek? Minek igazoljak el Székesfehérvárról, amikor Kaposváron arra vágytam, hogy itt futballozhassak? A Videotonban olyan célokért küzdhetek, amelyekért naponta érdemes megfeszülni, ezért is szögezhetem le, hogy egyelőre nincs miért váltanom.

– Úgy hallottam, a sikert hozó El-mérkőzéseken viselt szerelésétől sem válik meg.
– Jó az informátora. A Sporting és a Basel elleni győzelem alkalmával viselt mezt is odahaza őrzöm, hogy évtizedek múltán legyen mire emlékeznem.

– Van még hely egy újabb dressznek?
– Akár háromnak is...

HA ARRA IS KÍVÁNCSIAK, HOGY NIKOLICS NEMANJA MIT GONDOL A VOLT CSAPATÁNAK, A KAPOSVÁRNAK RÚGOTT KÉT GÓLJÁRÓL, A KEDDI NEMZETI SPORTBAN ELOLVASHATJÁK!