A sakkvilágbajnoki döntők történetében először ad otthont egy múzeum a mérkőzésnek, méghozzá a világhírű Tretyakov képtár.
Anand 2000-ben szerezte meg először a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) világbajnoki címét a spanyol Alexei Shirov legyőzésével. Az úgynevezett címegyesítés után a 2007-es, mexikói, nyolc résztvevős tornán került vissza a trónra. Elsőségét 2008-ban az orosz Vlagyimir Kramnyikkal, 2010-ben pedig a bolgár Veszelin Topalovval szemben is megvédte.
A minszki születésű Gelfand tavaly májusban az orosz Alekszandr Griscsuk 3.5:2.5-ös legyőzésével lett kihívó. A FIDE legfrissebb világranglistáján Anand 2791 Élő-ponttal a negyedik, Gelfand 2727 ponttal csak a huszadik.
Ha 12 parti után döntetlen az állás, először négyjátszmás rapid párharc következik, 25-25 perc gondolkodási idővel (plusz lépésenként 10 mp). Ha ezután sem dől el az összecsapás, akkor két villámpartira kerül sor (5-5 perc és 3-3 mp lépésenként). Összesen öt ilyen partit rendezhetnek, majd „hirtelen halál” dönt a címről, ahol világosnak 5, sötétnek 4 perce és remielőnye van.