– Van tétje az első idei Grand Prix-nek, vagy már megvan a csapat?
– A hétvégi, plovdivi verseny befolyásolja a csapatba kerülést, hiszen a hazai válogatóból sok következtetést nem lehet levonni. Szűk a mezőny, nincs rivalizálás. Van persze elképzelésem az összeállításról, de megvárom a vasárnapi végeredményt.
| „A kardgépek bevezetésekor, 1989-ben kétszázötven milliszekundum volt az az időintervallum, amelyen belül mindkét lámpa kigyulladhatott, az athéni olimpia után viszont a felére csökkentették, hogy átláthatóbb, közérthetőbb legyen a kardvívás, több legyen az egylámpás tus és kevesebb a manipuláció – magyarázta Decsi Tamás, kardcsapatunk vezéregyénisége. – El akarták azt is érni, hogy azoknak a nemzeteknek is legyen esélyük, amelyek vívói kevésbé képzettek, így kiegyenlítődjön a mezőny.” Bár Decsi Tamás csapatvilágbajnok lett 2007-ben, mint mondta, kifejezetten kedvezőtlen a változás a magyar kardozóknak, hiszen a vívásunk a technikán alapul. Ilyen akciónk a parádriposzt vagyis a védés-visszavágás, de ezt sokszor felülírja most a kardgép, az ellenfél otthagyott pengéje miatt egylámpás tust jelez, amit egyébként nem lehetne megadni. Nemcsak minket érintett hátrányosan a módosítás, hanem többek között a szintén technikás lengyeleket is. Peking után viszont ismét hatalomra kerültek az oroszok, vissza akarták hozni a régi szabályt, hiszen ők is nagy vesztesei voltak a változásnak, sok akciójuk nem érvényesült. A terv szerint 200 milliszekundum lenne a lámpa lezárási ideje, közben viszont leigazolták edzőként a francia Christian Bauert, aki nagy ellenfele az újabb módosításnak. A szakember segítségével ráadásul világbajnokok lettek az oroszok, így meggyőzheti őket, hogy maradjon a mostani helyzet. |
– Milyen állapotban vannak a válogatottak?
– Szilágyi Áron közepesen vívott, Decsi Tamás gyengén, Lontay Balázs és Iliász Nikolász jól küzdött, Nemcsik Zsolt magabiztosan, neki meg is van a rutinja ahhoz, hogy egy ilyen válogató ne jelentsen gondot. Nagyon hullámzott a válogatottak teljesítménye, de ők nem is a versenyre készültek, felmérőként vívtak a Vasas-teremben. Kirobbanó formába csak Nagy Zsolt került, megnyerte a második napot, ő viszont amatőr, aki felelősség nélkül léphetett pástra, így verte meg az egész válogatottat. Mindenképpen lehetőséget kell adni hasonló vívóknak a versenyekre, különben Szilágyi Áronéknak nem lesz kivel megméretniük magukat itthon.
– Gáll Csaba?
– Eltörte a kézfejét, miután egy ajtón kilépve megcsúszott. Csak lábmunkát végezhet az első csapatvilágkupa idején.
– Vagyis még kevesebben lettünk…
– A női kardban már katasztrofális a helyzet, mindössze tizennyolcan indultak. Jövő hétre ezért összehívtam egy kerekasztal-beszélgetést, a témája: hogyan tovább? A tizenkét legjobb itthoni edző hivatalos rá, mert ha mi nem találunk ki valamit, nem várhatjuk mástól. Ez nem csupán pénzkérdés, hanem szakmai is, a kardgépek lerövidített tempóidejére nem álltunk át, ezért is csúsztunk le a világranglistán. Az utóbbi egy évben viszont már úgy gyakoroltunk, hogy változzon a helyzet.
AZ INTERJÚ TOVÁBBI RÉSZÉT, AMELYBEN KOVÁCS TAMÁS BESZÉL AZ OLIMPIAI ESÉLYEKRŐL, A VISSZAESŐ SPORTDIPLOMÁCIÁNKRÓL ÉS ARRÓL, HOGY EBBEN HASONLÍTUNK A FRANCIÁKRA, A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
