„Így vitatkoznak egymással a fegyvernemek, nincs béke a sportágon belül, ez korábban nem volt jellemző, meg is sínyli a sportág" – mondta Szabó.
Az 1988-as és 1992-es olimpia bajnoka bajnak nevezte azt is, hogy míg külföldön a sporttól már visszavonult eredményes versenyzőkből szinte azonnal lehet szövetségi edző vagy kapitány, „nálunk azt mondják róluk, hogy még nem bizonyítottak, és csak ötven-hatvan évesen kerülhet a válogatott mellé". Szabó Bence szerint a fiatalos lendület és motiváltság, amely néhány volt versenyzőben megvan, segíthetne a sportágnak. Példaként említette Kovács Iván kétszeres olimpiai ezüstérmes volt párbajtőrözőt, a kerekesszékes vívók szövetségi kapitányát, akitől Szabó Bence szerint „sokan félnek, mert lobbanékony, de egy idő után az ember lehiggad, főleg vezetőként, ráadásul ha segítséget kap a nagy öregektől, és nem csak támadják őt, akkor kialakulhat ebből valami jó".
Hozzátette, nem tiszte bárkit is szövetségi kapitánynak ajánlani, mert a Magyar Vívó Szövetség egy független szervezet, van közgyűlése, elnöksége. Utóbbit azért bírálta az olimpiai bajnok, szerinte nem biztos, hogy helyes az arány a sportolók és a többiek között.
„Tizenhárom évig voltam elnökségi tag én is, még emlékszem arra, ha Kovács Pál, Kárpáti Rudolf vagy Bay Béla felszólalt, néma csend volt, és mindenki figyelt. Most meg úgy érzem, hogy azokat a nagy bajnokokat, akik szerettek volna elnökségi tagok lenni, leszavazták, és kicsit felhígult az elnökség" – jelentette ki Szabó Bence.
