Menedék FC, Haile Gebrselassie: Etiópia a kamerán keresztül

Shelter United–Menedék FC.

A világhálón nincs nyoma a klubnak, sem annak a további öt csapatnak, amellyel közös bajnokságban szerepel – és amelynek nyomait ugyancsak hiába kutatnánk rém okos fürkész keresőprogramok segítségével az internetes galaxisban. A klubszínek – néhány tizenévest leszámítva, akik a kelet-közép-európai bőségben élők számára ismeretlen sportszergyártók mezeit oly mérhetetlen becsben tartják, mintha a torinói lepelt öltenék magukra edzésen vagy meccsen – mellékesek, a ligára fittyet hánynak a marakodó futballbürokraták, akik talán nem is tudnak annak létezéséről.

Etiópia. Menekülttábor az eritreai határ közelében, cirka tízezer hontalannal. Nagy részük gyerek, akik családjukat hátrahagyva, gyakran a tizedik tavaszuk beköszönte előtt szöktek át Eritreából az onnan az ígéret földjének tetsző Etiópiába az utat előttük megtevő testvérek, barátok hívó szavára hallgatva. A kerítésen belül a tanulás és a futball tartja össze őket, a labda, a futball az életük központi szervező eleme: az egy csapatba tartozók ugyanabban a barakkban élnek, felnőttnek pedig legfeljebb a kispadon vagy az oldalvonal mellett jut közöttük hely és feladat – edzőként vagy tanárként.

Snitt.

Ugyanabban a menekülttáborban vagyunk.

Húszas éveiben járó fiatalember beszél a kamerába, háta mögött a bódé falán poszter feszül: Kaká – a Milan mezében. A brazil világbajnok labdaterelővel ellentétben belőle már nem lehet élsportoló, ha annak idején táplált efféle álmokat, leszámolt velük. Angolul tanul, a cél Európa vagy az Egyesült Államok, melyek egyszemélyes, csendes „meghódítása" nem feltétlenül illúzió, olyan formában azonban már biztosan nem sikerülhet, mint...

Snitt.

...mint Haile Gebrselassiének, Etiópia kétszeres olimpiai bajnok hosszútávfutójának, akit 38 évesen sportvonalon egyetlen cél vezérel: a londoni olimpián elsőként szakítani át a maratoni végén a célszalagot.

„Gebre" különleges figurája az etióp társadalomnak: dicsőített és meg nem értett karakter, az ország komoly-mosolygós imázsközpontja, és az összefutott dollármillióknak köszönhetően leggazdagabb állampolgárainak egyike. Számára a futás művészet, gyönyörködteti a nézőt. Vagy talán néhány percre gondolkodóba ejti, különösen őt, a tízgyerekes családból származó, korán anya nélkül maradt, az otthon és az iskola közti tíz kilométeres távot kölyökként oda-vissza futva megtevő Gebre mozgását figyelve – a bal kéz statikusnak hat, mintha most is a tankönyveket rejtő táskát tartaná.

Ha Addisz-Abebában betérünk egy moziba vagy egy fitneszterembe, előfordulhat, hogy Gebrselassie felségterületére tévedünk – a vállalkozó, a politika felé kacsintgató üzletemberére. Az iskolaalapítóéra, az adakozóéra, aki úgy ad, hogy azt honfitársai közül sokan értetlenül szemlélik: nem ételt, nem segélyt oszt, munkahelyet teremt. Jelenleg hatszáz család megélhetése függ tőle, üzleti sikereitől.

A táska most is „ott" van, de már nem iskolás terhet rejt.

(On The Spot, ma este, m1, 21.05)