Fegyvereket ragadnának az iskolákban, valamint a főiskolákon is

– Ha jól tudom, Ön is vívó volt.
– Édesapám nagyon jól vívott, tehát szinte természetes volt, hogy gyerekként én is ezt a sportágat választom. Aztán családostul kikerültünk a tengerentúlra, ahol apám a Magyar Nemzeti Bank kiküldöttje volt, és ott megismerkedhettem egy fantasztikus emberrel, Élthes Csabával, aki az amerikai olimpiai csapat edzője volt. Rajta keresztül bekerülhettem a New York Athletic Clubba, a kardvívás amerikai fellegvárába. Életre szóló élmények kötnek a víváshoz.

– Mikor tette le a fegyvert?
– Itthon Pézsa Tibornál folytatni akartam a sportot, de az egyetemen nem fogadták el az amerikai diplomámat, így elölről kellett kezdenem a tanulást a Közgázon. Akkor az élsportszintű vívás már nem fért az időmbe.

– Elszakadt a sportágtól?
– Ettől sohasem lehet teljesen elszakadni. Óhatatlanul is figyeltem az eredményeket, néha egy-egy versenyre is eljutottam. De különösen annak örültem, hogy amikor tizennégy éves fiamnak, Dánielnek kerestünk sportágat, ő egyértelműen a vívás mellett döntött: a BSE-be jár.

– Február óta, elnökként tud rá időt szánni, hogy megint foglalkozzon a vívással?
– Az ember csak úgy vállaljon el egy ilyen tisztséget, ha a szabad idejéből hajlandó áldozni rá. Minden héten minimum fél napot a vívásnak szentelek, és ha sikerül összeegyeztetnem, kimegyek egy-egy versenyre is. Beiktatásom után nem sokkal megnéztem a Hiperaktív-kupát, jó volt látni a sok kis tehetséget. Legutóbb az U23-as Európa-bajnokságon a női kard magyar–magyar döntője után én adhattam át az aranyérmet Debrecenben. Ez látszólag protokolláris dolog, de ott a helyszínen a személyes beszélgetések, találkozások nagyon is fontosak.

– A versenyidőszak első felén túl vagyunk, már lehet értékelni…
– Jó kezdés volt, az utánpótlásban pedig kimagaslóak az eredmények. Az eddigi termés a világversenyeken a kadétoknál öt, a junioroknál nyolc, az U23-asoknál öt érem, de azt gondolom, jogosan várunk még többet a vívástól.

– Ennél is többet?
– Ennél is. A magyar vívás óriási lehetőséget kapott most, hogy ne csak a régi fényében tündököljön. A sportág fejlesztésére negyvenhárommillió forintot fordítunk, újoncok beiskolázására fejenként ötezret, a támogatókövető programra, hogy meg is tartsuk őket, gyerekenként hétezret. A szakágakban a vívópalánták versenysorozatára ötmilliót fordítunk, ezen kívül felszereléssel segítjük az induló szakosztályokat. Célunk az, hogy elérjük, az iskolai testnevelésóra keretében sajátítsák el a gyerekek a vívás alapjait. Azt persze talán könnyebben ki tudjuk harcolni, hogy a katonai főiskolán ismét tantárgy legyen a vívás.

– Vonzónak tartja ma ezt a sportágat?
– A kívülállók biztosan nem ugyanazt érzik egy vívóverseny láttán, mint a szakmabeliek. Bonyolultnak tűnő szabályok, követhetetlenül gyors találatok vagy éppen egymás unalmas kóstolgatása a páston, időnként gyors kirohanások. Hát, nem biztos, hogy ebben a formájában képes tömegeket magával ragadni. A tervünk ezért az, hogy látványosabbá és a laikusok számára is jobban követhetővé, érthetőbbé tegyük, hogy ne csak azoknak és azokról szóljon, akik tudnak és szeretnek vívni. A vívás nem csupán technikai ismeretekből, fogásokból és ezek magas szintű műveléséből áll, sokkal több ennél, egy magatartás-, illetve viselkedéskultúra is, amely fegyelemre, tiszteletre tanít, a becsületes küzdelemre, a fair playre. Nos, ezt a fair playt szeretnénk követendő mintává tenni a sporton kívül is.
Visszatérve a kérdésére, hogy mennyire vonzó és látványos a vívás, úgy gondolom, hogy ebben kulcsszereplők a felkészült riporterek, közvetítők, akik segítenek annak megértésében, mi is zajlott a páston. Héder Barnáék tévés csapatának munkájával, a lassításokkal, visszajátszásokkal lényegesen javult a vívás közvethetősége a nézők számára. A vonzóvá tételhez persze több módosítás kell, de nem szabad elfelejteni a konvenciókat. Minden szabálymódosítást a világszövetségnek kell jóváhagynia, nem érdemes kétféle szabállyal vívni. Azon dolgozunk, hogy a tőr találati felületét növeljük, ehhez az első lépés, hogy a szakáll, azaz a fejvéd alsó része is találati felszín. Van rá törekvés, hogy a másfél méter széles pást helyett négyzet alakún vívjanak, és újdonság lenne a vegyes váltóversenyek megrendezése is. Aliser Uszmanov, a nemzetközi szövetség elnöke elfogadta a meghívásunkat, június végén Magyarországra jön, megismerkedik az új elnökséggel, és tájékozódik a hazai vívósport helyzetéről. Úgy gondoljuk, hogy a magyaros vendéglátás során fehér asztal mellett is előadhatjuk elképzeléseinket, kéréseinket, és kérhetjük a támogatását.

– A magyar vívás Peking óta különösen hangos lett a pengeváltásoktól – nem a páston…
– Minden szervezetben, szövetségben vannak konfliktusok. Ez természetes, miként az is, hogy a vezetőségnek ezeket megfelelő módon kezelnie kell. A vívásban komoly, képzett, intelligens emberek vesznek részt, s ha a konfliktust nem is szüntethetjük meg közöttük, enyhíthetjük azzal, hogy legalább a legkisebb közös nevezőt, a vívás szeretetét megtalálják. Ezek a konfliktusok általában szakmaiak. Ismerve a szereplőket, úgy gondolom, ha bárki is távozna közülük, nagy veszteség lenne a vívósport egésze szempontjából.

– Abból pedig van már bőven.
– Az elmúlt év utolsó negyedévében több fejlemény okozott megrázkódtatást a magyar vívósportban. Gémesi György elnök több mint tíz év után lemondott az elnöki tisztségről, miután a szövetségi kapitányok kinevezésénél az elnökség szembement a szakma véleményével. Gémesi Györggyel egyébként jó viszonyban vagyunk, voltam nála Gödöllőn. Ahogy őt ismerem, az ő szeretete mindig megmarad a vívás iránt, és értékes tanácsai lesznek akkor is, ha már nem visel funkciót. A szponzori szerződések lejártak, a vívószövetség a korábbi támogatás felét elveszítette, nemcsak Peking, hanem a bekövetkezett nemzetközi válság miatt is. Krízis idején ugyanis legkönnyebben a sport támogatásán lehet spórolni. Szerencsére egy nagyon aktív elnökség állt össze, s mindannyian legfőbb feladatunknak tartottuk, hogy mielőbb új forrásokat keressünk, és találtunk is. Ezekkel részben már sikerült a kieséseket pótolni, 2009-ben megdupláztuk a külső, szponzori bevételt. Az első félévben viszont jelentős kiadási tételek is jelentkeztek, de a célunk az, hogy a nyugodt felkészüléshez és a sikeres versenyekhez kellő tartalékot halmozzunk föl. A pénz hiánya nem lehet akadálya a vívás sikerének. A biztos anyagi háttér segíthet abban, hogy ez a sportág újra a sportról és annak szeretetéről szóljon. Ha így lesz, akkor az eredmények sem maradnak el, s ez nem csak számomra nagyon fontos. Bankárként megtanultam, hogy a pénz nem cél, hanem csak eszköz, amely közelebb vihet a sikerhez, ha jól használják fel.