Stephen Jones révén büntetővel kezdte és fejezte be az első játékrészt a vendégegyüttes, amely azonban csupán keretbe foglalta a házigazdák két célját és két értékesített büntetőjét. Az írek iszonyúan keményen védekeztek, zárták le a területeket és fogtak sokszor a szabályos kereteken túl is. A walesieket ez kevésbé zavarta. A vendégek ellenben annyira szerettek volna célközelbe jutni, hogy ez minden erejüket és figyelmüket lekötötte, a védekezésre kevésbé koncentráltak. Könnyű célokat szereztek a házigazdák, előbb Keith Earls, majd Thomas O'Leary révén.
Jones negyedik büntetőjét is berúgta – ötből, ami nem rossz teljesítmény –, de az csak a kozmetikázásra volt elég. Ugyanúgy, mint az írek fiatal rúgójának, Jonathan Sextonnak a 77. percben szerzett dropgólja: ezzel javította 4/8-ra a rúgási mutatóját, amibe bizony nagy bakik is belefértek, közte a három rontott (!) bonusszal...
Írország tartja a lépést a sorozatban, bár ahhoz, hogy címét megvédje, kell a nagy rivális franciák botlása, Olaszország és Anglia ellen, amire igen kevés, hogy azt ne mondjuk, semmi az esély. Az írek így jobb híján a Triple Crownnal vigasztalódhatnak, ami a sorozatban szereplő négy brit együttes különversengésében a győztesnek kijáró elismerés. Tulajdonképpen egy múltidézés, visszatérés hőskorba, és azért ez sem rossz.
| 4. FORDULÓ | |
| Írország–Wales | 27–12 (16–6) |
