TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Az NB II-ben nincsenek légiósok, csak magyarok, így a drukkerek gyakorlatilag itt láthatják sajátjaikat, a helyi kötődésű ifjakat. No meg neves szakembereket, korábbi jó játékosokat a kispadon.

ALAPVONAL. Nem tudom értelmezni, amikor egy sikerekbe beleőszült világsztár futballista még egy bőrt lehúzandó gyakorlatilag begurul egy közép-kelet-európai bajnokságba.

ALAPVONAL. Ebből kijön egy félelmetes, az ellenfélben ijedséget keltő rendszer, amelyről még Pep Guardiola is csak annyit tudott mondani: »Az Atalanta ellen játszani olyan, mintha fogorvoshoz menne az ember...«.

ALAPVONAL. A pénzen kívül más vonzerő nem nagyon van, hol van már az az idő, amikor például a szegediek egyetemi tanulmányokkal csábíthattak magukhoz játékosokat. Volt is perpatvar, de a szabályok szerint az egyetemista ott futballozhatott, ahol tanult.

ALAPVONAL. A 12 csapatos labdarúgó NB I-ben kilencnél magyar a vezetőedző. Sokszor hivatkozunk arra, hogy a honi futballnak a hagyományaiból kell építkeznie, nos, íme, itt a lehetőség.

ALAPVONAL. Csakhogy Tusup itt van. És attól, hogy ő továbbra sem nagyon tud mit kezdeni magával és a helyzetével, nekünk mégis kellene kezdeni vele valamit. A kollégáknak, az ellenfeleknek, akár ellenségeknek, a magyar úszásnak és sportnak.

ALAPVONAL. Szeretem, ha a „jobb” győz, ha a verseny nem úgy kezdődik, hogy a másik tudását el kell rontanom, ha nem bírói ítéleten múlik (múlhat) a dolog, ha az eredmény elfogult hevülések nélkül is könnyebben kalkulálható.

ALAPVONAL. A bizalomvesztés okainak és módozatainak, illetve az azt követő elbocsátásnak külön irodalma van, de maradjunk egyelőre az érkezésnél. Fajsúlyos kluboknál folyamatosan működik az edzői prérit pásztázó radar, még akkor is, ha épp vígan zakatol a szerelvény.

ALAPVONAL. Furán hangzik, de épp az arisztokrácia diszkrét bája miatt hihetjük el a NOB-ról, hogy a krízisben is dominál az a józanság és profizmus, amelynek hála képes lesz választ találni erre az őrült kihívásra.

ALAPVONAL. A hosszú távú fennmaradás érdekében még akkor is vállalniuk kellett az abszurdnak ható rendszert, ha a franchise-oknak a zárt kapus meccsek összességében egymilliárd dolláros bevételkieséssel járnak.

ALAPVONAL. Ezer és ezer a példa a múltból arra, hogy eleink, a klasszisok is, nem táplálkoztak, hanem ettek, de ideje áttérni a jelenre. Amikor mintha tilos lenne, büntetendő arról beszélni, hogy jóllakott valaki.

ALAPVONAL. Utáljam azt a tudóst, aki más futballklubnak szurkol, mint én, megvessem azt a színészt, akivel nem egyezik a kedvenc ételünk, pfujoljam azt a sportolót, aki hitet tett a német autók mellett, noha én a japánokat jobban kedvelem?

ALAPVONAL. Ezért el kell menni értük, fel kell fedezni őket, labdát kell adni a kezükbe. Hisz talán soha nem is fociztak még. Mint ahogyan korunk kis malmői Zlatanjai sem.

ALAPVONAL. Faragó mindent megtesz, hogy e némileg regionális s nem mindig közönségvonzó (tudniillik a „semlegeseknek” nem az) sportágat megmentse a XXI. század „nézettségi” diktatúrája közepette is.

ALAPVONAL. E »meccs« hosszabbítása most kezdődik, és a győzelem reményével kecsegtet. Addig meg őrizgessük a szerdai finálé emlékét a kiemelt ajándékok polcán.

ALAPVONAL. A foci átívelt mindenen, s mindig képes volt teljesíteni a küldetését, hiszen még a legkomiszabb időkben is adott boldogságmorzsákat szerte az országban.

ALAPVONAL. „Nem én vagyok a legjobb edző, és nem én vagyok a legjobb taktikus. De vannak más jó tulajdonságaim. Szenvedélyes és motivált vagyok, ez a kettő sokkal többet ér.”

ALAPVONAL. Amikor 1981-ben először hazatért, a Népstadionban telt ház ünnepelte, a lapok viszont az aktuális jelennek megfelelve sporthírként és nem társadalmi eseményként kezelték, hogy újra itthon van.

ALAPVONAL. Az utóbbi évtizedek profi hajszájában egyre jobban eluralkodott és nyomasztóvá vált az események sodra és az eredmények kényszere, most ezek híján kezdjük újra felfedezni az idő és figyelem hiányában már egészen háttérbe szoruló nőket és férfiakat.

ALAPVONAL. Az idő múlásával és az ártó szándék gyengülésével azért a jelentős sportteljesítmények esetleges hendikepjük ellenére nagy nehezen teret kaptak, persze még mindig sajátos környezetben.