TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A sportpolitikai kérdéseket is felvető hidegháborúban sokáig az amfetamin, azután az anabolikus szteroid volt a fő doppingszer, majd eljött az agyalapi mirigyből kinyert növekedési hormon ideje.

ALAPVONAL. Ezért aztán minden üldözési mániával való gyanúsítgatást hevesen visszautasítva rögzítsük, hogy egyhetes sötétséget követően, egy nappal a történelmi arany után újra kivilágosodtak a képernyők, s az aranyos váltó dobogós boldogságát már az M4 Sporton követhette, aki akarta.

ALAPVONAL. Eszem ágában sincs pellengérre állítani sem a sportot, sem a filmet, az irodalmat, sőt. A sport nagyszerűségét, az események megismételhetetlenségét látom benne. Ez nyilván elmondható más kimagasló élménnyel és érzelmekkel szolgáló történésekkel, élethelyzetekkel, kapcsolatban is, de ez is csak azt bizonyítja: egy-egy meccs, verseny mennyire alkalmas lehet arra, hogy példabeszéd kerekedjen belőle.

ALAPVONAL. A sportolóból lett politikusok sikerének általános receptjét azért nehéz megtalálni, mert ezen a területen messze nem egyértelmű az eredmény(esség), legalábbis annak értelmezése.

ALAPVONAL. Ha valaki netán népszavazást kezdeményezne névadási ügyben, a magam részéről az Elizabeth, az emut támogatnám – angolul és magyarul is e-vel kezdődik, és hát önerőből egyik sem tud a levegőbe emelkedni.

ALAPVONAL. Ha joggal állítják rólunk, magyarokról, hogy utolsóként megyünk be a forgóajtón, de elsőnek jövünk ki, akkor e kétes értékű erényünket új téli sikersportágunkban sportszerűen és remekül hasznosíthatjuk. Hegy nélkül, hó nélkül, fagy nélkül is.

ALAPVONAL. A technikai berendezést és a hús-vér játékvezetőt szép lassan leváltották a kamerákkal és mozgásérzékelőkkel felszerelt robotok – persze szinte sohasem hibáztak, ám ezzel éppen a szenvedélyt ölték ki a játékból. A játékból, amelyet egykor épp a hibák tettek szerethetővé, változatossá, emberivé.

ALAPVONAL. Azért pedig ne kelljen már elnézést kérni – pontosabban a tényektől elvonatkoztatni –, ha egyes történések kapcsán bele-belebotlunk a honi futball történetének legsötétebb fejezeteibe, s ennek kapcsán megírjuk valakiről az igazat.

ALAPVONAL Valószerűtlen, hogy Csecsenföld neve hallatán bárkinek is a sport, a kikapcsolódás és a szórakozás jutna elsőre eszébe.

ALAPVONAL. A grund attól attól volt igazán hatékony, hogy az önfeledten, szeretetből játszó, így speciális játékintelligenciát és kiváló erőnlétet szerző gyerekek mellett, mögött állt egy mester, egy édesapa, aki tudott futballozni, netán maga is edző volt.

ALAPVONAL. Bár a részvények értéke természetesen nem függetleníthető a pályán elért eredményektől – sőt, az is előfordul, hogy az éjszakai elektronikus kereskedésben egy-egy futballmeccs pillanatnyi állásának megfelelően mozog az áruk –, a papírokat leginkább a szurkolói ragaszkodás élteti.

ALAPVONAL. Nem passzív romantika ez a részemről, dehogy sírom vissza a késői Kádár-rendszer megnyomorított sajtóját, de az tagadhatatlan: nem volt internet, nem volt semmiféle közösségi média, miénk, a hivatásosoké volt a közlés monopóliuma és felelőssége.

ALAPVONAL. A kifinomult digitális eszközöknek köszönhetően olyan információkat lehet valós időben előállítani és közzétenni, amelyek – a jó vacsorához tálalt fűszerekhez hasonlóan – növelik a sportélményt.

ALAPVONAL. A futball, mint valami irányjelző bója a tengeren, mutatta neki az idő múlását. Nem úgy gondolt vissza a fiatalságára, hogy családi események, születésnapok jutottak eszébe, hanem a világbajnokságok kapcsán, például ahogy Farkas Jancsi kapásgólt lő a braziloknak…

ALAPVONAL. Ehhez képest egy teljes évbe telt, mire a NOB megszülte az újabb súlyos határozatot, és kompletten kipakolta a téli olimpiáról az oroszokat.

ALAPVONAL. Ebbe a sorozatba pedig bőven beleillene azoknak a magyar neveknek és a hozzájuk fűződő teljesítményeknek a köztudatba emelése, illetve visszaemelése, akik, amelyek nélkül az elmúlt száz esztendő Romániája – és az egyetemes magyar sport is – sokkal szegényebb lenne.

ALAPVONAL. A múlt század hetvenes éveiben már kérdés volt, hogy mi lesz azokkal a sportolókkal, akiknek semmi sem drága a sikerért. Vajon a rettenetes megterhelésű edzések, versenyek, meccsek hatása hogyan jelentkezik idősebb korban? Van-e értelme a teljesítményhajhászásnak?

ALAPVONAL. Azt gondolom, a kérdésre adandó válasz ott dől el, hogy az ismert közszereplők, legyenek azok sportolók, művészek, üzletemberek, milyen arcukat mutatják a médiamentes időkben, amikor az emberség valóban az emberről szól, nem a sajtó- megjelenésről.

ALAPVONAL. A magyar labdarúgás hajdan kimeríthetetlennek hitt kincsesbányája ma már múzeumként, mementóként sem működik.

ALAPVONAL. Engem például Regőczyék néhány évét leszámítva legfeljebb a kuriózumként a mezőny végén próbálkozó honfitársról bevágott néhány másodperces snittek tölthettek el melegséggel (már amennyire…), de ez is kimerült abban, hogy jé, ott egy magyar, valahol hátul, remélem, célba ér.