TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Nyilván sporteseményen önként munkálkodni más tétel, mintmondjuk százhetven éve, 1848-ban a haza hívására – »Kossuth Lajos azt üzente...« – magunktól bevonulni a honvédség lobogója alá.

ALAPVONAL. A búcsú ne feltétlenül szép legyen, inkább – megnyugtató. Mert a virágcsokrokkal, a vázákkal, a névre szóló mezekkel tele a padlás, a lelátóról érkező vastaps is megszokott, ám az már kevésbé, hogy az egykori klasszis valóban érezze a törődést, a megbecsülést.

ALAPVONAL. Számos olyan életutat találhatunk a UFC berkein belül, amelyekből a bálványkereső fiatalok is sokat tanulhatnak, de nem a nézettséget és a bevételeket növelő hangulatfokozással.

ALAPVONAL. Egyetlen érv sem szól amellett, hogy Magyarország éppen tizenkét bajnokát emelje fel egy megkülönböztetett elit kasztba, és azok mind hatvan éven felüliek legyenek. Tizenkettő egyébként is egy tucat, és a nemzet sportolói végképp nem tucatemberek.

ALAPVONAL. A helyi lakosokkal együtt, nyakig piszkosan, épülettől épületig járva, ha kellett a tengernyi szemetet pakolta, ha a szükség úgy hozta, sarat söpört vagy takarított, és – talán a legfontosabb – a jelenlétével reményt sugárzott.

ALAPVONAL. Péntek este újra teleaggatjuk piros-fehér-zöld zászlókkal, sálakkal törzshelyünket, a görög–magyar előtt méltatlankodunk egy sort a bárgyú reklámon (…), megiszunk valamit, és kiszurkoljuk a győzelmet.

ALAPVONAL. Nem biztos, hogy mindenki tudja: a fogadási csalás gyanúját felvető esetek nagyjából háromnegyede teniszmeccsekhez kötődik.

ALAPVONAL. Aki e siker- és eredményességi mámor része – akár szurkolóként – meg van győződve ugyanis, hogy mindenki a hódolat-irigység dimenzióban gondolkodik, hisz számára a világ csak így értelmezhető.

ALAPVONAL. Akkoriban az edzők közül esténként sokan megjelentek kimaradásra hajlamos játékosaik lakásán, hogy ellenőrizzék, otthon vannak, időben ágyba bújtak-e, hiszen már akkor is a következő meccs volt a legfontosabb.

ALAPVONAL. Minden következmény nélkül megúsztam a korai üvöltözést. Sőt, azt is, amikor három nappal később Török László maximumra felhúzott közvetítésével versenyt harsogva »Egérkéztem«.

ALAPVONAL. A januári vb Ljubomir Vranjes hosszú és remélhetőleg ezután is inkább sikerekben gazdag pályafutásában csak egy epizód lett volna. A magyar férfi kézilabdázás jövőjét ellenben hosszú távon meghatározhatja. Olyan kapitányra van szükség, aki nem kívülről érzékeli e tétet, hanem legeslegbelül.

ALAPVONAL. Utóbbi, a duplázó „Pici” mestere ki más lehetett volna, mint a négy évtizeddel korábban a csúcsra érő székely őserő, Keresztes Lajos?

ALAPVONAL. A hobbi­sportban hatalmas potenciál van, ugyanis éppen a hősies távokat teljesítők válnak a picinyke sikerre, önigazolásra vágyó milliós tömegek példaképévé.

ALAPVONAL. Az élsport sokszínűsége viszont arra is jó, hogy gyakorlati példákkal szolgáljon a bajba jutottaknak, és akkor is legyen miből meríteni, ha az elméleti útravalók mégsem vezetnek eredményre.

ALAPVONAL. Nem sokat hallottunk Franciaországról mint brandről vagy a francia válogatottban rejlő marketingpotenciálról. De sokat hallottunk a Mbappé-brandben rejlő kereskedelmi lehetőségekről.

ALAPVONAL. A nagy egyesületek ritkán fogadják kitörő lelkesedéssel, amikor egy-egy kiscsapat berúgja a VIP-klub ajtaját. Márpedig efféle erőpróbálgatások a legerősebb bajnokságokban is előfordulnak.

ALAPVONAL. Ki ne tudná, hogy ebédidőben a terített asztal megszokottabb családi környezet, mint a labdabirtoklásról, kaput el- és nem találó lövésekről szóló riporteri okosság?

ALAPVONAL. Jó buli, ha az úszó a csúcsjavítás helyett kalimpálva az életéért küzd, a síugró épp csak leesik a sáncról, a bobos az első kisebb kanyarban érintő irányban zuhan ki a jégcsatornába. Az esendők számíthatnak együttérzésünkre, őket nézve akár még saját kicsinységünk is felértékelődhet.

ALAPVONAL. Ezek a már létező, illetve leendő sportlétesítmények hatalmas minőségi ugrást jelentenek az utánpótlás-nevelésben.

ALAPVONAL. Mert tulajdonképpen ez vezetett oda, hogy a hét végén befejeződő alicantei kontinensviadalon egy korántsem dicsőséges rekordot állított fel a magyar asztalitenisz: legutóbb tíz éve, 2008-ban Szentpéterváron nyertünk Európa-bajnoki címet.