TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Csak abban reménykedem, hogy néhány mai gyerek, kamasz rádöbben, mennyire szerencsés, amikor műfüves pályák százai, minőségi labdák, cipők, mezek, és különböző, edzésekhez elengedhetetlen kellékek ezrei közül választhat.

ALAPVONAL Őszintén drukkolok a gyereknek, hogy megtalálja a neki való sportágat… A jelenlegi állás és perspektíva azt ígéri, hogy élete szerves része lesz a labda, a mozgás, olyan emberré válik, aki több sportágra is úgy lesz képes tekinteni, mint aki bőrén érezte annak minden örömét és fájdalmát. Hatalmas áldásban lesz része, ha így alakul.

ALAPVONAL. Leszögezi, hogy annál nagyobb sértés nincs a lelátón, mint amikor azt vágják valakinek a fejéhez, hogy nem ért a futballhoz. Az áll mögötte, hogy az illető csak nézi, de nem látja a játékot, ez pedig valóban vád a javából. Igen ám, de ki ért hozzá – valójában?

ALAPVONAL. Egy valamivel több mint négymillió lelket számláló országnak – gondolom én – nem is lehet nagyobb, tökéletesebb sportiskolája, mint a hatalmas, gyönyörű hon maga, amely mindenütt ott van a gyermekek talpa alatt.

ALAPVONAL. A labdarúgás nem a Kékszakállú herceg vára, nincsenek titokszobák, ahova a rejtélyeket zárták, csodákat, amelyeknek birtokában például a horvát válogatott vb-döntőt játszik, mi meg a televízión ácsingózva nézzük.

ALAPVONAL. Most, hogy valamelyest csitulnak a labdarúgó-vb keltette hullámok, itt az ideje, hogy méltassunk egy magyar csapatot, amely az előző hétvégén ugyancsak világbajnoki döntőt vívott. Igaz, nem futballban, hanem női kézilabdában.

ALAPVONAL. Cristiano Ronaldo előtt éppen honfitársa példája lebeghet, azzal a különbséggel, hogy nem halmozná a bajnoki aranyakat és Szuperkupa-sikereket. A Juve BL-diadalával is beérné.

ALAPVONAL. Ezért is írom le immáron sokadszorra, a most véget érő torna, a válogatott futball »állapota« újabb bizonyítéka annak, hogy minőségileg rosszat tesz a világbajnokságnak a négy vagy nyolc év múlva esedékes létszámemelés.

ALAPVONAL. Óhatatlanul belém villant: ez bizony meglett volna, ha Angyal János léce kerül az állványokra.

ALAPVONAL. A betegségével, mankójával sem sajnálkozást keltő, hanem sokkal inkább tiszteletet parancsoló tapasztalt szakember szívemből szólt, hiszen mindazt felsorolta, ami megvolt, de megszakadt a magyar futballban.

ALAPVONAL. Tegye fel a kezét, aki látott a mostani világbajnokságon egy olyan irányítót, aki a csatár vagy a csatárok mögött viszonylag kötetlenül mozog, bejátssza az ellenfél térfelét, mindenhol elkéri a labdát, és keresi az utolsó, másképpen kulcsátadás lehetőségét.

ALAPVONAL. Manapság viszont nem bírná, sem a száguldó világ, sem a tömegkommunikáció, sem a tv-közvetítés. Mert különben még mindig szabályként lehetne rögzíteni: ha egy kiesésre menő futballmeccs 90 perc után döntetlenre áll, addig folytatódjon, amíg az egyik fél gólt nem szerez. Ha ez a 120. percig nem történik meg, akkor is.

ALAPVONAL. Manapság egy-egy futballistát aligha tartanak számon klubtagként, egyértelműen alkalmazottakról van szó, munkavállalókról.

ALAPVONAL. A mieink előtt pontosan akkor záródott be, a „jugók” előtt pedig akkor nyílt ki a világ, amikor nyugaton a futballban megjelent a televízió és a rengeteg pénz.

ALAPVONAL. Úgy várta a mostani világbajnokságot, hogy az argentin zseni cselei, trükkjei egészen a döntőig repítik a világoskék-fehér csíkos mezeseket.

ALAPVONAL. A francia csatár példája mintha azt sugallná, hogy az örömöt könnyebb féken tartani, mint a bánatot és a könnyek eleredését, holott a nevetésnek és a sírásnak közös a gyökere: a lélek feletti felügyelet meglazulása.

ALAPVONAL. Felvetődött annak a gondolata, hogy tudományos igényű kutatás próbálja kideríteni: a labdarúgás sajátossága-e a szimulálás jelensége, vagy csak bizonyos játékostípusra jellemző?

ALAPVONAL A Gyulai Memorial kapcsán az egyik beharangozóban azt lehetett olvasni, hogy »a világranglista első három helyezettje rajthoz áll női 400 gáton«, az ob-n volt olyan szám, amelyben az idei honi ranglista első négy helyezettje közül három nem indult el – történetesen a gát nélküli női 400-on. Nonszensz.

ALAPVONAL. Az uruguayi grillezett húsok, kolbászok – asado, empanada – túl egysíkúnak tűnnek ebben a kontextusban, pedig a helyiek igazi „ragadozók”, gondoljunk csak Luis Suárez elhíresült harapásaira.

ALAPVONAL. Most minden egyszerűbb, misztikummentes, földközeli. Anglia a világfutball szerves része lett. Mint Izland, Irán, Szenegál vagy az éppen most, a nyolcaddöntőben legyőzött Kolumbia. Ugyanúgy veszít, ugyanúgy nyer. Legutóbb a keddi tizenegyespárbajt.