TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Csakhogy Tusup nem tud veszíteni, sohasem tűrte, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, mindig, mindenre volt ellenérve.

ALAPVONAL. Nebojsa Vignjevics szinte sportot űz abból, hogy teljesen zöldfülű vagy éppen máshol egyszer vagy többször »száműzött« játékosokból farag meghatározó futballistákat, adott esetben kulcsembereket.

ALAPVONAL. Nem volt normális állapot, hogy az 1980-as évekig gyakorlatilag Budapest jelentette a magyar sport színe-javát, de az sem, hogy az 1990-es évektől tömbben vidékre menekült szinte minden érték.

ALAPVONAL. A 2017–2018-as évadban huszonkilenc forduló átlagában a magyar tehetségeknek mindösszesen 46.24 percük volt arra, hogy az élvonalbeli mérkőzéseken bizonyítsanak.

ALAPVONAL. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy amatőr együttes bejusson a labdarúgó MK-döntőbe.

ALAPVONAL. Inkább „kimozgom” magamból a feszültséget, mintsem hogy betokosodjon, s részemmé váljon a gyűlölet. A sport erre is jó módszer, tessék elhinni!

ALAPVONAL. Plísková úgy tett, mintha kézfogásra emelné a kezét, ám ütőjével egy szempillantás alatt elkezdte aprítani a lengyel vezetőbíró pulpitusát. Méghozzá igen serényen, majd távozott a tetthelyről. Nem éppen egy volt világelsőhöz méltó magatartás, merőben szokatlan az amúgy visszafogott, pókerarcú cseh hölgytől.

ALAPVONAL. Buffon úgy érkezett, mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné: harcra készen, felnőtten, »teljes fegyverzetben«. Mintha nem is 17 éves ifjonc lett volna, akinek a Parmában a Milan ellen kellett debütálnia.

ALAPVONAL. Tucatjával kerülgetnek a futók, amikor a budai rakpartra kanyarodva a piros lámpánál beszorulva kénytelen vagyok a zebrán megállni; nem lehet úgy átvinni a gyerkőcöket a nagyszülőkhöz, hogy a tízperces út alatt ne lássunk vagy harminc bringást; egyre több a tó- vagy folyóátúszó, hamar betelnek a túralétszámok, dagadnak az izmok a fitnesztermekben.

ALAPVONAL. Az immár nyilvánosan »leleplezett« kisfiú maga a megtestesült példa.

ALAPVONAL. Most éppen 25 milliárdból (dollár) szélesítik azt a virtuális autópályát, amelyik gyakorlatilag mindörökre lehetetlenné teszi, hogy a magunkfajta csigabigák valaha is bebocsátást nyerjenek a túloldali (futball)paradicsomba.

ALAPVONAL. A futballisták ugyanis hajlamosak az edzettség és a technikai képzettség hiányát ügyeskedéssel pótolni, és minél nagyobb az erőtlenség, az ügyetlenség, annál több a sumákolás.

ALAPVONAL. Ekkor vetődött fel a kérdés: mi legyen? Történetünk elejéhez visszakanyarodva, mi, ki a fontosabb, a játék vagy a játékos?

ALAPVONAL. Vigyázni kell, sajnos mind gyakrabban olvashatunk a remélhetően mégis egészen elenyésző számú esetről, amikor … bácsi, netán … néni nem éppen a legmegfelelőbben értelmezi az edzői, oktatói szerepkört.

ALAPVONAL. Az más kérdés, hogy a híres öntudatunk, büszkeségünk néha gátja annak, hogy elfogadjuk a segítséget, befogadjuk az újat és a jót, mert egyébként mi általában mindent jobban tudunk.

ALAPVONAL. Akadnak gondok mostanság a bíráskodással. Kétségtelen, így van ez, amióta futball a futball, ám a XXI. század második évtizedében már más a következménye egy-egy téves – hivatalosan: a végeredményt befolyásoló – ítéletnek.

ALAPVONAL. A futball és az asztalitenisz magyarországi minősége az elmúlt évtizedek során fordítottan volt arányos a világ más részén tapasztalt színvonallal.

ALAPVONAL. Az állam fokozatos kivonulását a sportfinanszírozásból még csak nem is az élsport szenvedte meg, hanem a közvetlen hátország. Az a struktúra, amely az átmenetet volt hivatott jelenteni a boldog és reményteljes ifjúsági korból a beteljesüléssel kecsegtető felnőttsport világába.

ALAPVONAL. Nem azt gondolom, hogy a magyar versenyzőknek a homlokukra kellene tetováltatniuk a pénzdíjaikat, de azt igen, ha úgy adódik, kiegyenesedve, széles mosollyal, minden szemérmeskedés nélkül beszélhetnek róla.

ALAPVONAL. Megtörtént a revízió, legalább a látszat síkján: a hatalom a nyári futball-vb-n nem akar halottakat/sebesülteket látni a kövezeten. Ezért aztán üzent.