„Azt hiszen csodálattal kell adóznunk Pep előtt, aki fiatal edzőként is képes volt megváltoztatni egy nagy klub arculatát” – udvariaskodott egy jó nagy kört Guardiolának az angolok szakvezetője. Nem véletlen. Sir Ferguson ugyanis hozzátette, hogy annak idején szerződtetni is kívánta a középpályást, aki éppen a Bresciában légióskodott, de az olaszországi menedzseréig jutott el csupán a lehetőség.
„A Barcelona erejét az egysége adja. A két évvel ezelőttihez képest nem sok változás történt náluk, több tapasztalatuk van, de semmi több.”
Az MU szakmai munkájának első számú felelőse visszatekintett a mostani ellenfélhez köthető másik emlékéhez, az 1999-es Camp Nouban megrendezett BL-döntőre is, amelyen a hosszabbításban perceiben fordítottak a magát már ünneplő német Bayern München ellen.
„Az egy sorsdöntő év volt az angol klubok számára, aminek köszönhetően nagy változások történtek a mi klubunknál is.”
A londoni, félig ugye esetükben hazai pályának tekinthető mostani helyszínnel kapcsolatban megjegyezte: „úgy érzem, a Wembley az angol labdarúgás szimbolikus helye, ideális hely egy döntőhöz”.
Ferguson elismerte, hogy a napokban beszélt José Mourinhóval, a Real Madrid portugál trénerével, aki minden jót kívánt nekik.
„Tudja, hogy jól felkészültünk a párharcra, így azt reméli, hogy mi nyerünk.”
No igen, a legszebb öröm a káröröm örökigazság Portugáliában sem ismeretlen fogalom. A skót menedzser viszont értetlenül állt a barcelonai játékosok örökös szimulálását firtató kérdés előtt.
„Én nem vagyok tisztában azzal, hogy a Barcelona játékosai színészkednének a mérkőzéseken. Valójában azt sem értem, ez a kérdés hogyan fogalmazódhatott meg...”
