Ez a Real még ugyanaz a Real

Átalakult a nyáron a Real Madrid vezetősége és játékoskerete, ám a személyi változásokon kívül más nem történt. Ezt bizonyítja legalábbis a Gerland Stadionban szerda este elszenvedett sima vereség. Már az első percekben látni lehetett, hogy a 28 év átlagéletkorú Real nehézkesen, megilletődötten mozog: a két szűrő közül Emerson nem találja a helyét, Mahamadou Diarra pedig Madrid-mezben lebénult. A védelemben a születésnapos Fabio Cannavaro hibázott a legtöbbször, de Sergio Ramos sem volt a helyzet magaslatán. A két szélsőhátvéd, Roberto Carlos és Míchel Salgado rendre elengedte a franciák futó embereit.
A támadójátékról nem érdemes sokat beszélni, hiszen az szinte nem is létezett. Raúl, David Beckham és Antonio Cassano közül csak utóbbi hajtott, bár néha ő is csak a reklamálásban jeleskedett. A második félidőben játéklehetőséghez jutó cserék viszont láthatóan erőt adtak a Madridnak, s kérdés, miért a kispadról kell beállnia Robinhónak, José Antonio Reyesnek vagy Gutinak.

Fabio Capello erre nem, de a vereség okára megadta a választ.

„A Lyon taktikailag és fizikailag kiváló együttes. Nem véletlen, hogy zsinórban ötször nyert bajnokságot. Kész csapat, amely jelenleg a miénk fölött áll. Alig voltak helyzeteink, úgy nem lehet játszani, ahogyan most tettük. Még nem beszéltem a játékosaimmal, de hamarosan megteszem” – mondta Capello, és bizony már meg is tette. A laza délelőtti átmozgató edzés után (amelyen részt vett már Ronaldo is) először az egész kerettel, majd külön Fabio Cannavaróval is szót váltott. Merthogy mindkét gólban Cannavaro volt a ludas.

„Borzalmas mérkőzést játszottunk. A Lyon az első félidőben a gyorsaságával eldöntötte a meccset. Szerintem a mi problémánk elsősorban a fizikai, és nem a koncentrációs állapotunk” – fogalmazott az olasz védő, aki nem csak saját magára érthette az állóképességi és gyorsasági hiányt.

Természetesen egész Franciaországban örültek a Real elleni újabb értékes győzelemnek. A tavalyi és az idei győzelmet illetően Gerard Houllier-nek jár a gratuláció, aki a csapatból távozó Diarra helyére Jérémy Toulalant állította, aki hibátlanul teljesített.

„Nagyon büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak én lehetek az edzője. Csodálatos első félidőt produkáltunk, pedig a Madrid sokkal jobb volt, mint egy éve. Talán több góllal is nyerhettünk volna, és akkor most magabiztosabbak lennénk – mondta az edző, s játékosai közül kiemelte Fredet. – Dolgozik, figyel, és nagyon jó a hozzáállása a munkához. Tisztában van vele, hogy még sokat kell dolgoznia, de elégedett vagyok vele.”

Houllier-vel ellentétben, inkább a csapategységet lehetne dicsérni a Lyonnál, hiszen a játékosok egytől egyig kiköpték a tüdejüket a pályán. Közülük Florent Malouda – akit egyébként a Real az utolsó pillanatokban szintén meg akart szerezni – így vélekedett: „Nagyobb különbséggel nyerhettünk volna, de megelégedtünk a kettő nullával. Sokat dolgoztunk ezért a győzelemért, és szerencsére kijött a lépés. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy mi nyerjük a Bajnokok Ligáját, de jó úton haladunk a cél felé.”

A Lyon biztos továbbjutónak tűnik a csoportból, s a Real még vért izzadhat a Steaua és a Dinamo ellen. Mert az a szégyen ugyebár elvileg nem eshet meg, hogy a XX. század legeredményesebb csapata a csoportkörben elvérezzen...

---- L ---- &