Rijkaard: Megérdemelten jutottunk a döntőbe

Érthetően nagy az öröm és az elégedettség a Barcelonánál, ám ez még messze nem megelégedettség. Ugyanis legutóbb éppen 12 évvel ezelőtt, 1994-ben játszhatott döntőt a legrangosabb nemzetközi klubsorozatban az akkor még Johan Cruyff által irányított együttes, de a Milan 4-0-ra legyőzte az esélyesebbnek vélt, ám a hétvégi, bajnoki aranyérem megszerzésének eufóriájából érkező Dream Team-et.

Amíg a nagy rivális Real Madrid összesen már kilencszer nyert a BL, illetve azt megelőzően BEK kiírásában, a katalánoknak ezidáig egy alkalommal sikerült győzniük.

Pedig már négyszer is megpróbálták. 1961-ben a Benfica verte a gránátvörös-kékeket 2-1-re, 1986-ban a Steaua tizenegyes-párbajban bizonyult jobbnak náluk. 1992-ben Ronald Koeman a hosszabbításban lőtte szabadrúgásból azt a gólt, amely mindezidáig az egyetlen sikert hozta a katalánok számára. És az 1994-s, athéni döntő, a már említett Milan elleni 0-4.

Frank Rijkaard (az FC Barcelona vezetőedzője):
- Nagyon boldog vagyok. Egyrészt a döntőbe jutásnak örülök, másrészt annak, hogy az elődöntő visszavágóján remek, érett játékkal búcsúztattunk egy olyan tiszteletreméltó eredményeket felvonultató nagycsapatot, mint az AC Milan. Tudtunk, készültünk rá, a Milan a Camp Nouban sem áll be védekezni, nyílt játékot produkál. Ebben az esetben Milánóban lőtt gólunk is akár továbbjutást érhet.

A visszavágó érdekes, kiegyenlített játékot és ahogy vártuk, nagy küzdelmet hozott. Megvoltak az esélyeink a gólszerzésre és a győzelemre, amellyel bebiztosíthattuk volna továbbjutásunkat. A Milan különösen a második játékrészben futballozott gólra törően, akkor különösen érződött rajtuk, hogy nagyon ki akarják egyenlíteni a hátrányukat. Védelmünknek keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy tartsuk a 0-0-s eredményt.

A szerencsével sem álltunk hadilábon, de nem hiszen, hogy kizárólag a véletlen műve lenne az, hogy mi utazhatunk a párizsi döntőre és nem ellenfelünk. Véleményem szerint mi és az Arsenal is megérdemelten jutottunk a BL-döntőbe. Azt azonban szeretném kihangsúlyozni: soha nem mondtam, hogy Európa két legjobb csapata jutott be a párizsi döntőbe, hiszen nem lennék ilyen tiszteletlen a többi klubbal szemben.


Carlo Ancelotti (az AC Milan vezetőedzője):
- Tipikus elődöntő volt, mindkét csapat elsősorban a zárt játékra koncentrált, kevésbé vállalta fel a nyílt, sok kockázatot magában rejtő harcmodort. Egyenlő erők küzdelmét hozta az elődöntő, amelyben apró különbségek döntöttek. Például apró különbségnek nevezem, amikor a játékvezető nem adta meg Sevcsenko szabályos körülmények között született gólját.

Azzal esélyt kaptunk volna a győzelemre, a hosszabbításra vagy akár a továbbjutásra is. Ettől függetlenül rendkívül színvonalas mérkőzést játszott a két csapat a Camp Nouban. A két elődöntő mérkőzés egyikén sem sikerült győznünk, így a Barcelona teljesen megérdemelten jutott be a fináléba.

Boldog lehetek, hogy elődöntőt játszhattunk a katalánokkal, amiatt viszont csalódott vagyok, mert ahogyan azt az előbb már elmondtam, megérdemelten jutottak tovább ellenünk. Ettől függetlenül aligha kell szégyenkeznünk teljesítményünk miatt. A szezonból hátralévő időben így már csak a bajnokságra kell koncentrálunk. Nem szabad hibáznunk és akkor élhetünk azzal a lehetőséggel, amelyet a Juventus botlása jelenthet számunkra.

Carles Puyol (az FC Barcelona csapatkapitánya):
- Nagyon örülök a döntőbe jutásunknak, a visszavágónak ez volt a legfontosabb célja és ezt elértük. Köszönettel tartozom támadóinknak, akik rendkívül sokat segítettek a védekezésben. Célunk a folytatásra is egyértelmű: meg akarjuk nyerni a BL-t! az Arsenal ellen nem lesz könnyű dolgunk, nagyon jó csapat, tele jó, kreatív és gyors játékosokkal., ami tiszteletet parancsol

Samuel Eto’o (az FC Barcelona támadója):
- Keményen megdolgoztunk ezért a sikerért, amellyel megvalósult egy álmunk. A BL-döntőben játszani ugyanis minden futballista álma. A fináléban jó mérkőzést várok, mert két támadó szellemben játszó együttes méri össze erejét Párizsban.

Andrés Iniesta (az FC Barcelona középpályása):
- A döntőnek nincs favoritja. Egyrészt mert két kiváló képességű, jó formában lévő együttes játszhat majd a fináléban, másrészt egy ilyen nagy téttel bíró kupadöntőnek soha nem lehet favoritja, hiszen az független a papírformától. Természetesen győzni megyünk Párizsba, de az Arsenal ellen nem lesz könnyű dolgunk. Jó kis párbajra készülök Fabregas ellen