A Barcelona 1994 után ismét döntős a BL-ben

Telt ház, hatalmas várakozás előzte meg a mérkőzést. Mindkét csapat a támadásokra próbált hangsúlyt fektetni, legalábbis a felállások alapján erre lehetett következtetni.

A vendégeknél a hétvégi fordulóban rúgást kapott Sevcsenko és Kaká is tudta vállalni a játékot, viszont Nesta nem lehetett ott a gyepen, helyét a rutinos öreg róka, Costacurta foglalta el a védelem tengelyében. Rijkaard a szokásos Giuly, Ronaldinho, Eto’o támadóhármasnak szavazott bizalmat.

Alig 40 másodperc után egalizálhatta volna a hátrányát a Milan, de Kaká lövése fél méterrel kerülte el Victor Valdés kapuját. Már a találkozó elején látszódott, hogy a Ancelotti taktikája az, hogy minél előbb találjanak egy gólt, nem próbáltak kivárásra játszani.

A hazaiaknál többször is Eto’o került ígéretes helyzetbe, de hol Dida, hol pedig Costacurta akadályozta meg a kamerunit a gólszerzésben. Ronaldinhót keményen fogták Stammék, a brazil néhány lendületes meginduláson kívül nem nagyon vétette magát észre az első félidőben.

Inzaghi visszatérése (ő az első meccsen nem játszhatott) pozitívan hatott a piros-feketékre, de a befejezések sem itt, sem pedig katalán oldalon nem sikerültek.

Sevcsenko helyzetével kezdődött a második félidő, majd Belletti kihagyta a meccs helyzetét.

Hihetetlen volt azt látni, hogy mindkét csapat játékosai labdabiztosak, majd minden pillanatban urai voltak a játékszernek.

Ahogy fogyott az idő, úgy várt egyre égetőbbé a gól megszerzése a milánóiaknak. A hazaiaknál Ronaldinho többször is ígéretes szögből és helyről végzett el szabadrúgást, de lövései folyamatosan Dida lapátnyi kesztyűjében haltak el.


Először Ancellotti próbált változtatni, Costacurta helyett Cafut küldte a Nou Camp gyepszőnyegére. Ezzel a húzással Stam lett a középhátvéd, míg a brazil világbajnok a szokásos szélsőpozíciót foglalta el.

Sevcsenko gólt szerzett, de a német Merk játékvezető érvénytelenítette azt, mondván, hogy az ukrán csatár a hazai védőt, Puyolt, lerántotta.

Az olaszok feljebb tolták a játékukat, így a katalánok kedvükre játszhatták gyors támadójátékukat. Ronaldinho remek labdákat adott, de a társak nem tudtak élni a lehetőségekkel.

Ancellotti Gilardinót is pályára küldte, Inzaghit váltotta a Parmából jött támadó.

Nem változott a helyzet, és ez a 0-0 azt jelenti, hogy összesítésben 1-0-val a Barcelona jutott a sorozat párizsi döntőjébe, ahol majd az Arsenal vár a katalánokra. Utoljára 1992-ben tudott a Barca diadalmaskodni a legnívósabb európai kupasorozatban.