A „fantasztikus” és a „nulla” között

Arsenal–Manchester United 1–3, Hull City–Chelsea 1–1. Két mérkőzés, amelynek kimenetele tovább növelte a tétet az angol bajnokság londoni rangadóján.

Az Arsenal és a Chelsea fent említett legutóbbi mérkőzése egyaránt egy harmadik gárda, a Man. United számára kedvezett. Az egyik eredmény érthetően közvetlenül növelte a „vörös ördögök” pontjainak számát, míg a „kékek” döntetlenje után Carlo Ancelotti „megbotló” együttesének kényelmes előnye manchesteri szempontból immár „lőtávolon belülinek” tűnik a bajnoki címért vívott harcban (sőt: tegnapi, Portsmouth elleni K.O.-jával egyelőre előzött is az MU), főleg ha figyelembe vesszük, hogy a forduló előtti éllovas áprilisban még vendégeskedni kényszerül az Old Traffordon.

Múlt heti vereségével az Arsenalra jelentős nyomás került. Ha az „ágyúsok” ismételten egyik közvetlen riválisuk ellen veszítenek rangadót, akkor kilenc pontra nő a hátrányuk a Chelsea-vel szemben, és alighanem végleg lemondhatnak a Premier League szezonvégi első helyéről,  bármennyire sok is van még hátra a pontvadászatból.

A Chelsea számára még egy Arsenal elleni esetleges hazai vereség is beleférhet majd a végső elszámolásnál, ám aligha tenne jót a csapatnak lélektani szempontból, ha gyakorlatilag bő egy héten belül veszítené el a hazai veretlenségét, az első helyét a tabellán, valamint válna minden fórumon vita tárgyává korábban feddhetetlen csapatkapitányának (John Terry) viselkedése.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a szikár tényeknél. A Chelsea 12 mérkőzésen mindössze egyszer veszített pontot a 2009–2010-es bajnokságban a Stamford Bridge-en (csupán az Everton rabolt pontot 3–3-as december közepi döntetlenjével), és eddig nagyon kiegyensúlyozottan szerepelt, ráadásul immár Didier Drogba és Salomon Kalou is visszatért az Afrika-kupáról, tehát Carlo Ancelottinak bőven van merítési lehetősége (még ha Michael Essien sérülten is érkezett meg a ghánai válogatottól, és egy darabig nem léphet pályára).

Ezzel szemben az Arsenalnál a nagy januári-februári menetelés – egymást követően az Aston Villa (0–0), az MU (1–3), a Chelsea, majd a Liverpoool az ellenfél – első két felvonása azt domborította ki, hogy az együttesben Robin van Persie hiányában nincs igazi befejező támadó. Andrej Arsavin és Tomás Rosicky ugyan ott van a kezdőben – sőt a manchesteriek ellen Samir Nasri is már az elejétől a mpályán volt –, ám sem ők, sem Eduardo vagy Nicklas Bendtner nem bizonyultak elég hatékonynak.

A „mintha nem lenne minden tökéletes” benyomás érzetét pedig Cesc Fabregas napokban tett nyilatkozata („Nem titkolom, hogy visszatérnék a Barcelonába”) érzékelteti a legkifejezőbben, miközben Arsene Wenger úgy beszélt a rangadó előtt, mint aki előzetes tűzoltást végez.

„Amikor egy bajnokságban olyan ellenfelekkel kell megküzdened, mint a Manchester City, a Tottenham, a Liverpool vagy az Aston Villa, nem mondhatjuk, hogy a harmadik hely borzalmas eredmény. Nagyon fontos, hogy egy együttes trófeákat nyerjen a szezon végén, de ha esetlegesen nem sikerül, nem osztályozhatjuk csupán a »fantasztikus« és a »nulla« jelzőkkel a mutatott teljesítményeket. És ha nyerünk egy Ligakupát? Akkor tisztességgel kijelenthetjük, hogy igen, tessék, itt van a mi trófeánk!” – nyilatkozta Wenger.

Kötve hisszük, hogy játékosainak is hasonlókat mond a mérkőzés előtt a francia szakember – ha ugyanis nyernek, csak három pont lesz a lemaradásuk a Chelsea-vel szemben...