Az MU ellen készülő Buzsáky Ákos mindennapjai az angol fővárosban

Londoni grund

Grund, olasz szakács, Villa-drukker vendéglős. És foci, minden mennyiségben.
Noha a kilencvenes években már eltűnőben voltak, ő mégis a grundról indult. A lyukas zoknikból összetekert szövetgolyók helyett ugyan a legnagyobb sportszergyártók kifejlesztette labdákat terelgette, és még csak nem is mezítláb, de hát egyrészt 1986-ban, amikor Buzsáky Ákos először nézett le a grundra, már (és még) nem fenyegette világválság a XVII. kerületet, másrészt azt a bizonyos Grundot bizonyos Buzsáky Ákos alapította. A papája.

Birmingham

Az Aston Villa stadionjában találkozunk vele először. Negyedórával azután, hogy a Queens Park kiverte a birminghamieket a Ligakupából. A bokasérüléséből felépülő középpályás istenigazából ezen a meccsen tért vissza. Nyolcvan percet töltött a pályán, olyan találkozón, amelyen a másodosztályú együttes, a QPR első osztályú futballt produkálva búcsúztatta élvonalbeli ellenfelét, a Villát. A vendégeket elkísérő négyezer londoni mellett Buzsáky Ákossal is madarat lehetne fogatni:

„Hatalmas fegyvertény a győzelem, de azon ne csodálkozzon senki, hogy passzolós focit játszunk. Van itt argentin, spanyol, a tulajdonosok olaszok, már csak miattuk is furcsán venné ki magát, ha brűgölnénk föl a labdákat. És egyébként is, a Premier League csapatai ellen sokkal könnyebb a szó klasszikus értelmében focizni, mint a Championshipben.” Ami hamarjában kiderül: a Real Madridtól kölcsönvett Daniel Parejo és a Serie A-ból szerződtetett Emmanuel Ledesma mellett a mi fiunk is tökéletes barátságban van a labdával, a QPR szemet gyönyörködtetően játszik, a drukkerek eksztázisban dalolják: „Megyünk a Wembleybe!”

Persze akkor még nem is sejtik, amit mi három nappal később már tudunk: ahhoz, hogy a kupadöntő helyszínét résztvevőként kereshessék fel, a Manchester Uniteden kellene átverekednie magát a Rangersnek. Az Old Traffordon. „Hát, ha már ki kell esnünk, legalább a United ellen történjen – sóhajt egy nagyot immár fekete négykerekűjében. – Na, nem mintha erre készülnénk! A csapatból mindannyian alig várjuk, hogy kifuthassunk a manchesteri gyepre, biztos hatalmas élmény lesz, ám bátran mondhatom, nem csupán statisztaszerepre vágyunk. De tény, gyerekkorában az ember valami ilyesmiről álmodik. Hogy egyszer az Old Traffordon futballozzon.”

Az igazi Grund

Négyéves, amikor először álmodik hasonlót. Habár nem az Old Trafford, hanem a Nou Camp és a Barcelona álmai netovábbja. A katalánok a gyerekkori kedvencek, Hagi és Sztoicskov játékáért bolondul (no meg úgy „amblokk” a brazil válogatott tagjaiért), és úgy fest, Budapest szélén, a tizenhetedik kerületben alakulgat egy olyan utánpótlás-nevelő klub, amelyiknek legalábbis feltett szándéka, hogy az említett keleti szupersztárokhoz hasonló klasszisokat képezzen.

Hogy a vasasos Németh Norbert vagy a jelenleg debreceni Takács Zoltán miért nem tudott fényesebb karriert befutni, arról hosszasan lehetne értekezni, egy biztos, nem azokon az éveken múlt, amelyeket a Buzsáky Ákos alapította Grundban töltöttek iskolásként. Mármint az idősebb Buzsáky alapította klubban. Naná, hogy a kicsi is innen indult, ott sajátította el azt a rúgótechnikát, cselezőkészséget, no meg fejlesztette tovább a vele született játékintelligenciát, amely előbb az MTK-ba, kisvártatva pedig Portóba repítette. „A Grundot ma is családi vállalkozásként működtetjük, a szívem csücske, eltökélt célunk, hogy olyan játékosokat neveljünk, akik igazi példaképekké válhatnak. Most innen, Londonból próbálok példát mutatni.”

Queens Park

A Queens Parkból. Merthogy a plymouthi sztárstátuszon már túl van. Kevéssel tengerparti kölcsönszerződése lejárta előtt a drukkerek transzparensekkel – „Elnök úr, Ákost akarjuk!”, „Azonnal vegye meg!” – üzentek, az óhaj meghallgatásra talált. A közönségkedvenc azonban nagyon jól tudta: ha valamikor még a Premier League-ben kíván játszani, váltania kell. Egy lépcsővel feljebb szökkenve a patinás QPR-t választotta. Habár az edzőközpont korántsem árulkodik dicső múltról és jelenről.

Az 1882-ben alakult klub a Heathrow reptér közelében bérel egy iskolai futballkomplexumot. A táborba belépve rögvest megállapíthatjuk: a puritanizmus jegyében épült. A klubház akár egy NB I-es egyleté is lehetne, végtelenül egyszerű öltöző, mosókonyha és szertár alul, fent egy hatalmas ebédlő. Az olasz szakács rittyentette ételek és azok fenséges illata mondjuk nemhogy a Hal a tortán műsorában, de a Buckingham-palotában is csillagos ötöst érne, és a több száz négyzetméteren elterülő pázsit minősége is olyan, hogy arra labdarúgóink többsége csak sportszárban merne rálépni, de egyébként tényleg nem tapasztalunk eget verő különbséget… Hanem a légkör. Ahogy mifelénk mondani szokás, a közeg.

Itt valahogy mindenki tökéletesen tudja, mi a dolga, egyfelől látszik, hogy a többség csakis az elvégzett munkában hisz, másfelől mindenkiből csak úgy árad az abszolút pozitív életszemlélettel átitatott derű. Alighanem így, együtt, minderre illik a profizmus szó, és beszélgessünk az exrómai Damiano Tommasival, az elnökkel vagy a kuktával, sejtésünk mindinkább megerősödni látszik. Amíg magunkban erről filozofálgatunk, Buzsáky Ákos túljut a napi penzumon, elfogyasztja a maga menüjét, és továbbrobogunk nemrégiben vásárolt házikója felé.

Chalfont St Giles

Chalfont St Giles-ba. Ez a Londontól északnyugatra elterülő kisváros maga a földi nyugalom, habár Agatha Christie regényeiben pont az ilyen távoli helyeken bukkan elő egy-egy hidegvérű sorozatgyilkos, vagy vágja át a kertész egy viharos éjjelen főura torkát. Szóval miközben tágra nyílt szemmel Miss Marple-t fürkésszük, megérkezünk a nemrégiben vásárolt Buzsáky-fészek elé.

„Olyan helyre akartam költözni, ahol csakis arra koncentrálhatok, ami a legfontosabb az életemben, márpedig ez a foci. Azt hiszem, jól választottam, mert egyrészt itt tényleg angyali a nyugalom, másrészt kitűnően megközelíthető az edzőbázis, London és a stadionunk is. Sokan azt gondolják, a futballista élete semmi másból nem áll, mint az edzésből és az azt követő semmittevésből, nos, én vagyok rá az élő példa, hogy ez egyáltalán nincs így. A barátnőm egyelőre otthon dolgozik, szóval amellett, hogy a háztartás minden teendője rám szakad, a félkész házat is folyamatosan muszáj csinosítgatnom. Persze csak módjával teszek-veszek, hogy kellően friss legyek, a pihenésre, a regenerálódásra is odafigyelek.”

Elárulja, szeret főzni, sokszor a saját maga készítette finomságokat kanalazza, de törzshelyét, a The Crownt sem akarja elhanyagolni.

A „Korona” annyira az ő felségterületévé vált, hogy a tulaj csak az ő kedvéért bármikor hajlandó kinyitni pubját, kivételt talán épp látogatásunk néhány órája jelent, merthogy a góré megveszekedett Villa-szurkoló. Az együttest pedig ugye három nappal korábban a QPR… De inkább nem szaggatjuk fel az alig begyógyult sebeket. A lényeg: a kék-fehérekkel legalább olyan sikeres, mint a nemzeti együttessel.

A válogatott

A válogatottban Málta ellen ünnepelte tizenharmadik fellépését. Immár itthon kérdezzük tőle, vajon ez lesz a szerencseszáma? „Ha azt vesszük, hogy nyertünk, akár… A vb-szereplésről ellenben még korai beszélni, mindenesetre nem félünk egyik csoportellenfelünktől sem. Már a Grundon megtanultam, nem szabad senkitől.”

Forrás: Képes Sport 2008/43. száma