Bezárult a bostoni kör, Vancouver füstbe borult

Claude Julien, a bajnok Boston Bruins vezetőedzője elmondta, az elmúlt tíz évben mindhárom, a többi nagy csapatsportágban a Boston csapatával bajnoki címet szerző klub vezetőedzője biztosította őt támogatásáról, ami sokat jelentett neki. Doc Rivers (Celtics, 2008), Bill Belichick (New England Patriots, 2001, 2003, 2004), valamint Terry Francona (Red Sox, 2004, 2007) után Julien is bajnoknak mondhatta magát.

„Na, most már nem lógok ki a sorból – viccelődött Julien. – Hihetetlen támogatást kaptunk, Bill Belichick még személyesen is eljött hozzánk, és buzdított minket. Nehéz idényünk volt, több rövidzárlaton kellett átverekednünk magunkat. Sokan mondták, hogy ez a csapat nem nyerheti meg a bajnokságot, de rájuk nem figyeltünk.”

A döntő legértékesebb játékosa a playoffban meccsenként 1.98 gólt kapó, 94 százalékos védési hatékonysággal és négy shutouttal záró Tim Thomas lett. A 37 éves amerikai két shutoutot a döntőben jegyzett, a finálé hét meccsén 96.7 százalékos hatékonyságával nyolc gólt kapott.

„Nem hittem benne, hogy ilyen jól fogok védeni – mondta Thomas. – Egy nappal a meccs előtt már nagyon izgultam, de igyekeztem elrejteni az érzelmeimet a csapat elől. Ezt tettem az egész rájátszásban. Az egész pályafutásomra jellemző volt a küzdelem és a kapaszkodás, és ez a döntőben csúcsosodott ki. Három párharcban játszottunk hetedik meccset, a döntőben idegenben.”

A 37 éves Thomast 1994-ben a 217. helyen draftolta a Québec Nordiques, de a 2002–2003-as idényig várnia kellett a bemutatkozásra. A köztes években a kisebb észak-amerikai ligák mellett Európát is megjárta, négy idényt húzott le Finnországban és Svédországban. A Bostonban viszont stabil taggá vált, és nem merész kijelentés, hogy nélküle nem lenne bajnok a Bruins.

A 43 éves Mark Recchi rekordot döntött a fináléban, két évvel idősebben szerzett gólt, mint az eddigi csúcstartó Igor Larionov. Ám a visszavonulást tervező veterán (1991-ben a Pittsburghgel, 2006-ban a Carolinával lett bajnok) is elsősorban Thomast dicsérte.

„Tudtuk, hogy ha az első gól a miénk, jó esélyünk lesz nyerni. Timmy nélkül nem ment volna, félelmetesen jól védett” – mondta Thomas.

„Elképesztően nehéz volt Thomas ellen játszani, a bostoni védelem is jól összeállt előtte. Hiába voltak ziccereink, nem tudtuk kihasználni őket – mondta Alain Vigneault, a Canucks vezetőedzője. – Természetesen csalódottak vagyunk, mindenki az lenne a helyünkben. Keményen küzdöttünk, mindent megtettünk, de ezen a meccsen ők voltak a jobbak. Ezen múlt.”

Tomasszal szemben Roberto Luongo korántsem volt képes kiegyensúlyozott teljesítményre. Az első és az ötödik meccsen hazai pályán shutouttal segítette együttesét 1–0-s diadalhoz, de mindhárom bostoni összecsapáson és a hetedik, vancouveri összecsapáson is a Stanley-kupa szintjéhez mérten gyenge teljesítményt nyújtott.

„Az egész idény alatt kőkeményen dolgoztunk, hogy idáig jussunk, és nehéz elviselni, hogy így buktunk el. Ám nagyszerű csapatot alkotunk, jövőre is meglehet a döntő” – mondta Luongo. „Amikor a meccs után gratulált, megmondtam neki, hogy ne csüggedjen, a döntőben történtek ellenére fantasztikus játékos” – mondta Thomas.

A rájátszás gólkirályi címe a bostoni David Krejcíé lett 12 találattal (csapattársa, az újonc Brad Marchand csak eggyel maradt el tőle), a cseh 23 pontjával a kanadai táblázaton is az élen végzett. A gólpasszadók között a 19 asszisztig jutó vancouveri Henrik Sedin zárt az élen.